Ma délelőtt, két kísérőm, Mehmet és Kerem azzal vált el tőlem, hogy ezentúl úgy gondoljak Akdagmadenire, mint második otthonomra, visszavárnak.
Az igazi meglepetés később ért, amikor a kocsi ablakából megpillantottam a szállásomat, egy ötcsillagos wellness szállót.
Vendéglátóim kurdok voltak, akik kijelentették, hogy a kurdok szeretik a vendégeket. Nekem is úgy tűnt.
A lábam elég jól bírja a megterhelést, igaz, mióta elindultam Ankarából, valamelyest visszavettem a betegség előtti tempóból.
Az elmúlt éjszakát Kirikkale városában töltöttem, isztambuli vendéglátóm, Ahmet barátai voltak a házigazdáim, valamennyien a török-magyar rokonság elkötelezett hívei.
A tegnapi ellenőrzésen az orvos gyógyultnak nyilvánított, így hát ismét útra keltem. Keletnek tartok, a legközelebbi úticélom Kirikkale.
Lassanként kezdhetném megszokni, hogy nagyköveti rezidenciákon vendégeskedem.
Ismét voltam az orvosnál, azt mondja, a vérvizsgálat eredménye elég jó lett.
A tegnapi nap a pihenésről szólt, szedem a gyógyszert, a lábam állapota pedig máris szemmel láthatóan javult.
A haladásban hátráltatott az időjárás, órákat töltöttem tétlenül.
Keletnek tartok, az Anatóliai félsziget belseje felé, Sakarya városának közelében járok. Ide is megérkezett az ősz, szerencsére nem hideggel, csupán csendes, áztató esővel.
Reggel felkerekedtem Isztambulból, jelenleg Izmit tájékán járok.
Nyilvános helyen való viselkedés tekintetében az isztambuliak felülmúlják az erdélyieket, maximálisan civilizáltak.
Tegnap volt egy pont egy hónapja, hogy elindultam.
Törökországban vagyok. Isztambulba gyorsforgalmi út, illetve autópálya is vezet a határtól, én azonban mellékutak mentén haladok, falvakat, kisvárosokat szelek át.
Örülhettek a bolgár gazdák, tekintélyes mennyiségű csapadék hullott az elmúlt napokban az ország dél-keleti vidékére. Én kevésbé örültem, hiszen a Szozopol és Carevo között útszakaszon szinte egész nap áztam.
Ismét egyedül vagyok, a barátom tegnap reggel hazautazott. Délnek tartok, a tengerparttal párhuzamosan, a török határ felé.
Túl vagyok a 800 ezredik lépésen, megérkeztünk Burgaszba, a tengerpartra.
Burgasz, a tengerpart felé tartunk, ami már önmagában szívmelengető.
Nagyjából 110 ezer lépés volt az elmúlt három nap termése, már Sumen közelében járunk.