Erdélyből Tibetbe

Bár Iránban tállítólag folynak az utcai harcok, továbbindultam kelet, pontosabban Taslicay felé.

Továbbra is Agri városában vagyok, ahol kurd egyetemi hallgatók a házigazdáim. 

Megkaptam az iráni vízumot, megnyílt előttem az út kelet felé. Egyelőre azonban Agriban vagyok, innen még vagy 130 km az iráni határ, s arra mindenképp fogok időt szakítani, hogy minél közelebbről megszemléljem az Ararátot.

Az otthoniakkal beszélgetve, gyakran az az érzésem, egészen téves elképzeléseik vannak Törökországról, elmaradott, szegény országnak gondolják.

Sokan azt gondolják, számomra ez az utazás egyfajta küldetés, misszió. Erről szó sincs.

Továbbra is kelet felé haladok, most épp Horasan a legközelebbi úticélom. 

Úgy döntöttem, nem várom meg, amíg az iráni konzulátus kiadja a vízumomat, ha majd meglesz, visszautazom Erzurumba. Pasinler felé haladok.

Ma egy kis időutazást tettem, köszönhetően az Erzurumban működő iráni konzulátusnak. Iráni vízumot online is lehet igényelni, nekem azonban nem sikerült, ezért voltam kénytelen a diplomáciai kirendeltséghez fordulni. 

Megérkeztem Erzurumba, Kelet-Anatólia legnagyobb városába.

Ma nehéz napom van, kifejezetten fáradtnak érzem magam, nem is annyira fizikailag, hiszen 14 óráig már 26 kilométernél többet tettem meg, ami nem rossz teljesítmény, hanem pszichésen.

Szerencsém van a török szállodai árakkal, ugyanis kizárt, hogy sátorban aludjak, éjszakánként – 5 fok körüli a hőmérséklet.

Tegnap 36 kilométert tettem meg, ráadásul még el sem fáradtam, úgy istenigazából. 

Törökország az Európán kívüli muszlim országok közül minden bizonnyal a legnyugatiasabb jellegű.

Erzincan nem bővelkedik látnivalókban, a természeti környezete ellenben pompás, impozáns, hósipkás hegyek veszik körül.

Megérkezett hozzám a tél, illetve megérkeztem én a télbe. Tegnap éjjel havazott.

Kerek két hónapja vagyok úton, s épp ma léptem át a 2 milliós lépéshatárt, egész pontosan 2 023 381 lépésnél tartok. 

Magam mögött hagytam Zara városát, továbbra is keletnek tartok. Az idő egyre ősziesebb, ma reggel sűrű köd ülte meg a tájat. 

Azok a törökök, akikkel mostanáig Shakespeare nyelvén tudtam értekezni, kevés kivétellel angol tanárok voltak. 

Kénytelen vagyok megválni a szandálomtól, amelyet Nagyszeben óta folyamatosan viselek, ugyanis kilyukadt a talpa.

Tegnap 46 ezer lépésnél is többet tettem meg, ezzel visszatértem a lábfertőzés előtti szintre.