Ahol sok a garantált minimális jövedelemből élő, ott nincs munka, ahol meg lenne munka, ott nincsenek segélyezettek, és egyébként is, szakemberek kellenének.

Ötéves mélypontra süllyedt augusztus végén a szociális segélyen tengődők száma. Az illetékes országos hatóság, az ANPIS adatai szerint az utolsó nyári hónapban 191 970 személynek biztosította az állam a garantált minimális jövedelmet. Egy évvel korábban még körülbelül 30 ezerrel volt nagyobb azok száma, akik ilyen támogatásban részesültek.

A garantált minimális jövedelem szinte létezése első pillanata óta állandó téma a közbeszédben, kritikusai szerint ugyanis megengedhetetlen, hogy a társadalom henye része a dolgozó többségen élősködjön, az ő verítékükből éljen. A politikai retorikában is rendszeresen felbukkan a motívum, hogy a súlyosbodó munkaerőhiányt a szociális segélyen élők munkába állításával kellene orvosolni.

Korábban három munkalehetőség visszautasítását követően veszítette el valaki a jogosultságát a garantált minimáljövedelemre, néhány hónapja azonban megszigorították a szabályozást, most már a munkába állás megtagadása a segély azonnali elvesztésével jár. A témáról a sajtóban megjelenő, közszereplők vagy újságírók által megfogalmazott állításokban gyakran az olcsó demagógia és a tények nem ismerete párosul, aminek ékes példája a következő idézet: „Románia földi paradicsom a szociális segélyen élők számára. Elsöprő a számuk azoknak, akik kerek-perec visszautasítják, hogy munkába álljanak.”

Ihaj-csuhaj! Havi 268 lejből?

Olyat, hogy havi 268 lejből élni paradicsomi állapot lenne, csak fogyatékos ítélőképességű ember állíthat, vagy olyan, akinek fogalma sincs róla, mennyi a szociális segély összege. Augusztusban 51,5 millió lejt folyósított az állam ilyen célra, az átlag 268 lej volt. A garantált minimális jövedelem összege attól függ, hány személyt tart el, aki kapja, egyedülállók esetében 150 lej körüli az értéke. Tavaly 781 millió lejt költöttünk a szociális gondozottak ezen kategóriájára, ami a GDP 0,9 százalékát tette ki.

Idén ez az arány alacsonyabb lesz, nagyon úgy tűnik tehát, hogy Romániát nem a szociális segélyből élők fogják csődbe vinni. A sikertelen alkotmánymódosító referendum költségeiből négy, a bukaresti ortodox megakatedrálisra eddig elköltött pénzből pedig kilenc hónapig lehetne finanszírozni a garantált minimáljövedelmeket, s hosszan lehetne még sorolni a központi büdzsét vagy a helyi költségvetéseket apasztó haszontalan kiadásokat.

Aránytalan eloszlás

Szintén nem állja ki az adatokra támaszkodó elemzés próbáját az, hogy a krónikus munkaerőhiányra a társadalom peremén vegetáló, garantált minimális jövedelemből élők munkába állítása volna a megoldás. A munkaerőpiacról főleg szakmunkások és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek, például informatikusok hiányoznak, míg a minimáljövedelmesek elsöprő többsége iskolázatlan.

Az adatok megyei bontása ráadásul azt mutatja, hogy egy adott vidék gazdasági fejlettsége és a szociális segélyen élők száma fordított arányban áll egymással. Azon 15 megye közül, ahol legtöbb a munkanélküli, 12 az élcsapatba tartozik a minimáljövedelmesek számának tekintetében is. Hiába vonnák meg holnap a szociális segélyt a 12 ezer Dolj megyei haszonélvezőtől, munkát nem találnának, mivel a megyében további 20 ezer nyilvántartásba vett állástalan van.

Temes vagy Kolozs megyében ellenben, ahol nagy a munkaerőhiány, csak 1500, illetve 2500 személy kap garantált minimális jövedelmet, de ezek zöme sem a megyeszékhelyen, ahol a gazdaság koncentrálódik. Bukarest és Ilfov példája is mutatja, hogy a segélyezettek száma alapvetően egy térség általános életszínvonalától függ: az ország leggazdagabb városában és vonzáskörzetében, ahol tekintélyes számú roma közösség él, mindössze 1700 embernek jár a garantált minimális jövedelem. Erdélyben Marosban van a legtöbb minimáljövedelmes, 5745 fő.