A romániai életszínvonal 100 éve: közelítettünk Németországhoz, lemaradtunk Lengyelország mögött


-A A+

Románia gazdaságtörténetének egyértelműen az Európai Unióhoz való csatlakozás óta eltelt 12 év a messze legsikeresebb időszaka.

Létezésének első évtizedeiben a két fejedelemség egyesülése révén létrejött modern Románia Európa egyik legelmaradottabb országa volt. A két román kutató által készített, Gross Domestic Product – National Income of Romania 1862-2010. Secular statistic series and methodological foundations című tanulmányból kiderül, hogy 1870-ben, a vásárlóerő paritáson számított egy főre eső bruttó hazai termék tekintetében az Ókirályság még Bulgáriához képest is 5 százalékos lemaradásban volt.

A tanulmányban használt mutató reális képet fest egy adott ország életszínvonaláról, mivel figyelembe veszi, hogy az egy főre eső GDP-ből mit lehet ott vásárolni. A vizsgált országok közül a legjobban Hollandiában éltek az emberek, ahol a vásárlóerőköz viszonyított, egy főre eső bruttó hazai termék 2,41-szerese volt a romániainak. Németország esetében ez az arány 2,08, Franciaországéban 2,03, Olaszországéban pedig 1,49 volt.

Húsz év múlva a déli szomszéd még mindig előnyben volt, igaz, már csak két százalékkal, míg a Német Birodalommal szembeni lemaradás, ahol a fejlődés gyorsabb volt, mint Romániában, 2,18-szorosra nőtt. 1910-re végül sikerült megelőzni Bulgáriát, amelynek egy főre eső GDP-je már csak 88 százaléka volt a Regátinak, azonban a Németország és Franciaország egyre jobban elhúzott, a mutatók közötti arány 2,30-ra, illetve 2,21-re nőtt.

Nagyobb terület, gyengébb gazdaság

Az első világháborút követően Románia területi növekedése nem járt együtt gazdasági gyarapodással, sőt. 1925-re a Bulgáriával szembeni előny a 15 évvel korábbi 12 százalékról 4 százalékra apadt, ugyanakkor a nyugati államokhoz képest nőtt a lemaradás: Franciaországgal szemben 183, Hollandiával 188, Olaszországgal pedig 52 százalékra. A megcsonkított Magyarországon 16 százalékkal volt magasabb az életszínvonal, mint Nagy-Romániában, Csehszlovákiában pedig 59 százalékkal.

Az újonnan létrejött államok közül Lengyelország szegényebb volt nálunk, a vásárlóerő paritáson számított egy főre eső hazai termék csupán 78 százaléka volt a romániai értéknek. Annak ellenére, hogy az interbellikus korszakot gyakran Románia fénykoraként emlegetik, a gazdaság nem szárnyalt. 1935-re Bulgária immár 22 százalékkal előttünk járt az életszínvonal tekintetében, Lengyelország szintén elénk került, 8 százalékkal, s a Magyarországgal és Csehszlovákiával szembeni lemaradás is nőtt, 31, 60 százalékra.

1950-re aztán sikerült lesüllyednünk a legmélyebb tárna alján kuksoló bányabéka szintjére: Magyarországon 76, Lengyelországban 74, Csehszlovákiában 146, Bulgáriában 33, a rommá lőtt és bombázott NSZK-ban pedig 192 százalékkal volt nagyobb a vásárlóerőhöz viszonyított egy főre eső GDP, mint nálunk. 1980-ig a lemaradásunk a béketábor többi tagjához és a rothadó kapitalista Nyugathoz képest egyaránt csökkent, hogy aztán 2000-ig ismét növekedjen. Ez utóbbi évben a vásárlóerő paritásos GDP Magyarországon a hazainak 176, Csehországban 205, Lengyelországban 144, Németországban pedig 367 százaléka volt.

Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a román gazdaság az 1870 utáni időszakban az elmúlt 17 -18 évben, azon belül az Európai Unióhoz való csatlakozás óta teljesít a legjobban. A tavalyi év végén a Magyarországgal szembeni lemaradás 8 százalékosra csökkent, Lengyelország, Csehország és Németország esetében pedig 11, 41 és 95 százalék az arány. A tanulmányban szereplő országok közül Olaszország az egyetlen, mely a vásárlóerő paritásos egy főre eső GDP tekintetében tavaly jobban áll Romániához viszonyítva, mint százegynéhány évvel korábban, ám a különbség csak 3 százalék








EZT OLVASTA MÁR?

X