A gazdasági szereplők döntéseit bizonyos szinten befolyásolja a nyelv: a magyar emberek egy jelentős része, ha teheti, magyartól vásárol, magyar munkavállalót alkalmaz, magyar munkahelyre jelentkezik – tudtuk meg szerda délután Csata Zsombor kutató Gazdasági etnocentrizmus Erdélyben című előadásán. Az esemény a magyar nyelv napjának apropóján a kolozsvári K+ Közösségi Térben zajlott.

A gazdasági etnocentrizmus azt jelenti, hogy a nyelv és az etnicitás egyfajta homofíliát generál a gazdasági választásokban: az eladó-vevő kapcsolatát, a munkaadó-munkavállaló viszonyát és két vállalkozó kapcsolatát is befolyásolhatja a nyelv vagy az etnikai hovatartozás – mondta el a kutató, akinek adatai szerint az erdélyi magyarok közel felének nem közömbös például, hogy kitől vásárol, és ha tehetné, magyar eladót választana.

A gazdasági etnocentrizmus a munkaerőpiacon is jelen van. A magyarok aránya Erdélyben 19 százalék, a munkahelyeiken viszont 65 százalék körüli, a különbség leginkább azokon a településeken szembeötlő, ahol a magyarok kisebbségben vagy szórványban élnek. A magyarok munkahelyei tehát láthatóan magyarabbak a lakosságarányokhoz viszonyítva – magyarázta Csata Zsombor, aki arra is kitért, hogy milyen koordinációs problémákat vet fel egy kétnyelvű munkakörnyezet működtetése.

Hol nagyobb a magyar alkalmazottak aránya?

A kutató kifejtette, tömbvidéken érthetően nagyobb a valószínűsége annak, hogy az alkalmazottak homogén magyar munkakörnyezetben dolgozzanak, hiszen itt nagyobb a magyar munkaerő-kínálat. Hasonlóan logikus, hogy magyar munkakörnyezetet szeretnének azok, akik nem beszélnek jól románul, bár az okozatiság itt fordított is lehet.

Hozzátette, ahogy nő egy vállalkozás mérete, annál kisebb az esélye, hogy csak magyarok dolgozzanak ott, leginkább a szélesedő vevőkör és a hatóságokkal való sűrűbb kapcsolattartás miatt a nagy vállalatoknak ez igen költséges lenne. A magánszektorban egyébként magasabb az etnikai-nyelvi homogenitás, mert alacsonyabb a reguláció mértéke, ami a közszférában a kisebbségi nyelvhasználatra is gyakran kiterjed.  

„Növelheti a jövedelem-egyenlőtlenségeket az etnikailag szegmentált munkaerőpiac”

Annak ellenére kitapintható a munkaerőpiacon az etnikai szegmentáció, hogy a szűkülő kínálat miatt a munkaadók egyre kevésbé válogathatnak. A munkaerőhiány némelyek szerint nagyobb probléma, mint az évekkel ezelőtti pénzügyi válság – hangsúlyozta a kutató.

Több nagyvárosi magyar vállalkozó jelezte, hogy egyre inkább nyitnia kell a távolabbról érkező román munkavállalók irányába is, akik viszont a megszokottól eltérő nyelvi várakozásokkal, ideológiákkal érkeznek. Ez néha feszültségeket, konfliktusokat szül a munkahelyi nyelvhasználattal kapcsolatban, aminek a kezelésére a menedzsment nincs megfelelően felkészülve.

A feszültségek csökkenthetik a munkamotivációt és a teljesítményt, és növekedhet az amúgy is magas fluktuáció. A kutató szerint fontos lenne a HR-eseket a sajátosan nyelvi alapú interetnikus feszültségek kezelésére jobban felkészíteni, mert ez a nyelvhasználat egészségtelen aszimmetriáján, a gyakran indokolatlan román dominancián is javíthatna.

Ha egy magyar dolgozó olyan cégnél vállal munkát, ahol rajta kívül mindenki román, akkor akár 300 lejjel is többet kereshet, mint egy olyan vállalatnál, ahol mindenki magyar. A valóságban ez ritkán fordul elő, az összeg is csak egy becslés, de a kapcsolat szignifikáns.

„A magyarok aránya a munkahelyeken negatív kapcsolatban van a jövedelmekkel, és azok keresnek jobban a magyarok közül, akiknek több román kollégájuk van. Tehát az etnocentrikus választás nem tesz jót a magyarok jövedelmének” – részletezte az egyetemi oktató. Csata Zsombor azzal magyarázta a helyzetet, hogy nagy általánosságban a román többségű cégek valószínűleg vagy versenyképesebbek a maguk területén, vagy a bérpolitikájuk más, ezek viszont csak hipotézisek, amiket további kutatásokkal ellenőrizni kell. 

Kihangsúlyozta továbbá, hogy a munkahelyi előnyök kapcsán nem szabad a kicsinyes előnyméricskélés csapdájába esni – a jövedelem csak az egyik tényező a választásban, és sokaknak ez a bérkülönbség kevesebbet jelent, mint a nyelvi komfort, amit a magyar munkakörnyezet és az ezzel kapcsolatos otthonosság nyújthat. Ezeket a számadatokat nem szabad tehát mitizálni. Hasonlóan fontos arról is beszélni, hogy a szűkebben vett gazdasági következményeken túl milyen társadalmi következményei lehetnek egy esetlegesen erősödő román nyelvi dominanciának a munkahelyeken – hogyan befolyásolná például a kisebbségek nyelvi asszimilációját?