Apró papírdarabokat tépeget, csíkokra vágja, színek szerint rendezi. Később a maja idők papírfonási technikáját alkalmazva közel 500 darabot is összefon belőlük. Antal Hajnal, a marosvásárhelyi székhelyű Selected Bags működtetője különleges táskáit magazinokból, újságokból és katalógusokból állítja elő. Mindezt saját kezűleg teszi, családi összefogás útján, néhány „külsős segítővel” immár 6 és fél éve.

A kezdeti nehézségek ellenére a vállalkozás olyan modelleket is magáénak tudhat, amelyek világszinten egyediek. „Elkezdtük fonogatni a bőrt, a műbőrt, madzagtechnikát is alkalmaztunk, hogy rusztikusabb legyen, de valahogy egyik sem volt az én világom” – mesélte a fiatal vállalkozónő, akit végül a maja idők papírfonási technikája győzött meg. „A férjem bukkant rá az interneten, ekkor jöttem rá, hogy ha abban az időben, primitív körülmények között is sikerült létrehozniuk a tárolókat, akkor mi is tudnánk olyan szinten művelni azt, hogy eladható és esztétikus legyen” – magyarázta.

Jelenleg „visszajáró papírgyűjtögetőik” is vannak, mert minden magazinra szükségük van, és akit csak lehet, figyelmeztetnek, hogy ne dobja ki otthonról a katalógusokat, újságokat – ha nagy tételben visznek hozzájuk papírt, azt beszámítják és kedvezményt adnak egy táska árából, világosított fel.

Kommunikációs szakemberként kezdte, ma kézművesként él

A Selected Bags megálmodója nyíltan beszélt arról, hogy a végzettsége és a hivatása ugyan különbözik, néhány dologban mégis összeegyeztethető: nem volt tudása az iparművészetről és a dizájnról sem, az egyetemet követően pedig a végzettségének megfelelően egy magyarországi tulajdonban lévő céghez került, mint kommunikációs. Mégis felhasználja az egyetemen szerzett tudást, mert egy jó kézműves kapcsolatot tart fenn a vásárlóival, meghallgatja és kérdezgeti őket.

„A családomban senki nem vállalkozik, azt sem tudtam, mit jelent a vállalkozás, mégis szabadkezet kaptam a cégben, és a kommunikációs rész mellett az ügyvezetői rész is az én kezemben volt” – magyarázta Antal Hajnal. Három év alatt annyira beletanult, és olyan szinten átlátta a menedzseri funkciókat, hogy a semmiből sikerült felépítenie az akkori vállalkozását, és a későbbi ruháscégét is.

A ruhás vállalkozás során dán márkákat hoztak az országba, és azokat forgalmazták. A kiegészítők hiánya ébresztette fel bennük azt az elhatározást, hogy táskák és pénztárcák szükségesek a ruhák mellé, de nem külföldről hozzák be ezeket, hanem inkább ők maguk állítják elő, mert így egyszerre építhetnek személyre szabott márkát és költséghatékony üzletet.

6-7 évvel ezelőtt nem volt ennyi kézműves, mint most, az emberek nem igazán tudták, hogy miből áll az ökotermékek létrehozása, valamint ökotervezők sem tevékenykedtek – érvelt Antal Hajnal. Két év kellett, míg belelendültek a kézműves táskakészítő tevékenységbe, és közben kétszer abba is akarta hagyni, mert nehezen tudták eladni portékájukat.

„Évekkel ezelőtt hiába mondtuk, hogy öko, hogy kézzel készített, nem volt meg a társadalomban az az alaptudás, hogy az újrahasznosított anyagból is lehet használhatót készíteni”, ahogyan azt sem értették igazán, hogy azért van magasabb ára a terméknek, mert minden saját kezűleg kerül feldolgozásra – világított rá.

„Tonnaszámra megy át a kezünk alatt a papír”

Mivel időközben megjelentek a kis ruhásüzletek, amelyekkel nem lehetett felvenni a versenyt, a táskakészítést tartották meg, amely „2017-ig felfelé ívelően fejlődött”, mígnem egy törésponthoz ért. Antal Hajnal akkoriban úgy érezte, kihúzták alóla a talajt, leállt körülötte minden: nem tudtak eladni, nem rendeltek a partnereik. Ezt ő jelnek vette, és úgy döntött, bezárja a céget.

Három hónapig kereste az útját, közben rengeteget rajzolt, tervezett, anyagokat kombinált, mígnem létrejött az Infinity modell, amely meghozta az áttörést. Jelenleg egy műhelyt működtetnek, ahol saját kezűleg válogatják, tépik, szortírozzák és színek, motívumok, minták szerint rendezik a papírokat.

Hetente legalább két napja arról szól, hogy előkészíti a munkára szánt lapokat, majd gilotin segítségével összevágja az előzetesen kitépegetett darabokat. Ez a legfontosabb része a munkájának, ugyanis a vágás határozza meg, hogy milyen motívumokból, színekből áll a táska. A fonás után még kézzel is megvarrják a papírcsíkokat, a varrás után szabják formára és ötvözik más anyagokkal, majd bélést helyeznek beléjük.

A legkisebb táskák 6-8 órán át készülnek, és általában 132 darab papírcsíkot tartalmaznak, de van olyan termékük is, amely 20 órán keresztül készült, és 760 darab csíkot fontak bele – adta tudomásunkra a kézműves. Antal Hajnal azt is megosztotta a Maszollal, hogy voltaképpen a férje noszogatta a kézművességgel, és az elején jobban hitt a dologban, mint ő maga.

„A ruhás cégemnél is ő volt a jobb kezem: abszolút átlátta, mit csinálok, miként csinálom, és ha volt véleménye vagy javítani valója, akkor közölte és segített” – idézte fel. Később a párja a technikai részt is magára vállalta: a Selected Bags termékeire ő rakja rá a csavarokat, a szegeket, a zárakat és más különböző eszközöket, mert légiutas-kísérőként tud szánni időt a kézműves tevékenységre is.

Jövőbeni álma nem más, mint az, hogy olyan szellemi és testi fogyatékkal élőket is foglalkoztasson, akiknek máshol nem biztos, hogy munkát kínálnának. A szociális vonal elindítása szívügye a vállalkozónőnek, mert tudja, hogy a Selected Bagsnél végzett munka a kézműves tevékenység révén megnyugtató és hasznos feladat a fogyatékkal élők számára.

Minden megrendelővel legalább egyszer találkozik

Többnyire erdélyi vásárlói vannak, és a megalapítás óta Hargita megyéből rendelnek leggyakrabban az emberek. Antal Hajnal ezt azzal magyarázza, hogy ott lakik az a fizetőképes mag, amely meg tudja és meg is akarja venni a táskákat. Mivel mindezidáig a „szájról szájra reklámból” fejlődtek, a többi megyéhez még nem juthatott el kellőképpen az üzenet, mert Maros és Kolozs megye is hátul jár a megrendelésekkel – számolt be a vállalkozó.

Van, akit taszít az, hogy fényes, mások pedig az alapanyagtól tartanak, pedig már többször is bebizonyosodott, hogy a papír rész sokkal hosszabb ideig tart, mint a bőr vagy műbőr. „Vagy megszeretik, vagy nem. Köztes út nincs” – véli Antal Hajnal, aki a megrendelőivel legalább egyszer találkozik.

Személyes viszonyt ápol a vásárlókkal, így a 6 évvel ezelőtti kliensek is visszajárnak hozzá. Ő pedig akkor is ingyen vállalja a javítást, ha éppen évekkel ezelőtt készült a táska: ha leesik róluk valami, szívesen kicserélik a sérült részt, mert azt vallja, hogy nem a cserekereskedelem a legfontosabb a vásárló és eladó között, hanem a kapcsolat.

Nemcsak népi vonalon munkálkodhat a kézműves

Egyelőre nagyobb a kínálat, mint a fizetőképes kereslet, és valamiben nagyon egyedinek, kiemelkedőnek kell lenni a célközönség megragadásához – emelte ki a Selected Bags tulajdonosa, aki szándékosan nem a népi úton indult el, annak ellenére, hogy jól ismeri a népi kultúrát.

Mivel van egy olyan vásárlói réteg, amelynek a nagy márka a fontos, egy másik résznek pedig az olcsó termékek, így ő elsősorban azokhoz szól, akik azonosulnak a Selected Bags értékeivel, és fontos számukra, hogy újrahasznosított alapanyagból, kézzel készüljön a kiegészítő. Ezért is nem alkalmaz a népmesei motívumokon kívül egyéb szimbólumot, mert nem találta meg azt a formát, amellyel tökéletesítheti a motívum mondanivalóját.

A konkurenciáról alkotott véleményét is megosztotta velünk. Úgy gondolja, „a legnagyobb erő abban van, ha az azonos gondolkodású emberek összedugják a fejüket, és együtt kezdenek megvalósítani dolgokat”. Hozzátette, nehéz tudatosítani a vállalkozókban, hogy közösen gördülékenyebben lehet létrehozni bármit is, pedig a nemzetközi piacra is könnyebb lenne közös kollekciókkal kilépni.