Illúzió a szabadpiaci verseny: az egyetlen gyártó termékeit árusító éttermek, sörözők akár 50 százalékos árengedményt is kaphatnak azokhoz képest, amelyek több beszállítóval dolgoznak. 

Magyarországon a sörgyártóknak ezentúl nem lesz módjuk termékkizárólagosságot biztosító szerződéseket kötniük a vendéglátóhelyekkel, azt követően, hogy a hónap elején az Országgyűlés módosította a kereskedelmi törvényt. Egy hasonló törvény Romániában is elkelne, általánosan bevett gyakorlat ugyanis, hogy a piacot domináló termelők a saját termékeik számára exkluzivitást biztosító szerződéseket kötnek a lokálok tulajdonosaival. 

Ezek a kizárólagos szerződések az elsődleges okai annak, hogy a hazai sörözők kínálata kifejezetten szegényes, egy lokál általában egyetlen nagy gyártó termékeit árulja. Az önmagát előszeretettel kultúrkocsmaként reklámozó, erdélyi magyar körökben talán legismertebb, a kolozsvári Óvárban található lokálnak az itallapján kizárólag az Ursus Breweries portfóliójában szereplő sörök sorakoznak. A belváros egyik, nevében ír hangzású kocsmája a Carlsberg mellett tette le a garast, csakúgy, mint a Főtér pizzázója, az Egyetem utcai népszerű sörözők egyike pedig az Ursus mellett kötelezte el magát. Nagyvárad egyik, nagyrészt magyarok által látogatott, a Teleki (Primăriei) utca környékén levő sörözőjében szintén kizárólag az Ursus termékeit lehet inni. 

A hazai sörpiacot négy nagyvállalat uralja, a japán Asahi tulajdonában levő Ursus, a holland Heineken, a kanadai Molsoncoors által birtokolt Bergenbier és a Carlsberg csoporthoz tartozó URBB, amelyek előszeretettel operálnak kizárólagos szerződésekkel. „Előnytelen nem belemenni egy ilyen megállapodásba” – nyilatkozta a Maszolnak név nélkül, egy több lokált működtető vállalkozó, aki a Carlsberggel dolgozik. 

Az exkluzív szerződések egyik típusa az, melyben egy adott lokál vállalja, hogy adott időintervallumban, fél- vagy egy év alatt egy bizonyos mennyiségű sört értékesít, s a vállalás fejében a gyártótól előleget kap készpénzben. A másik változatban a gyártó havi szinten számolja ki a bónusz összegét, az eladások függvényében, amit a lokál levon a megvásárolt sörért járó összegből. A gyártó mindkét esetben sörcsapokat szerel fel, poharakat, poháralátéteket, napernyőket bocsát a lokál rendelkezésére, a vendéglátóhely pedig kötelezi magát, hogy nem forgalmazza a konkurencia termékeit. 

Ez utóbbi a szabadpiaci versenyt korlátozó, s mint ilyen, illegális gyakorlat, ezért a szerződésekbe virágnyelven kerül be. A kizárólagosságot biztosító szerződések alapján a lokálok 10-50 százalékkal olcsóbban kapják a sört, mint azok a kocsmák és éttermek, melyek több gyártóval dolgoznak. Régebben a gyártók szigorúbban vették az exkluzivitást, napjainkban már elnézik, ha egy lokál az ő termékei mellett néhány importsört is árul, a lényeg, hogy a fő versenytársak termékei ne legyenek kaphatóak. 

Romániában a söreladásoknak csupán 25 százalékát adja a vendéglátóipar, azonban a lokálok szerepét felértékeli, hogy hatékony reklámfelületként is működnek.   

A dohányipar is a zsebébe nyúl

Hasonló a helyzet a szénsavas üdítők piacán, mely még a sörpiacnál is koncentráltabb, a Coca-Cola és a Pepsi dominálja, megkérdezettünk utóbbival dolgozik. Elmondása szerint az üdítőgyártók 20 és 40 százalék közötti árengedménnyel ellentételezik a kizárólagosságot. 

Hasonló a helyzet a cigarettával, ahol a lokálok általában szintén exkluzív szerződésben állnak a három nagy hazai gyártó, a British American Tobacco, a Philip Morris és a Japan Tobacco International valamelyikével. „Egy csomag cigarettán banikat nyerünk, de a partnerünk a reklámbüdzséjéből fizet a kizárólagosságért, s így az ár 40 százaléka jön vissza. Fontos bevétel, megéreznénk, ha nem lenne” – mondta a megkérdezett vállalkozó.