Nagyon felélénkült a vendéglátóipar a turisztikai látnivalókkal csábító erdélyi településeken, de egyszerű számolással kimutatható, hogy virágzásnak indult a szállásadók adócsalása is.  

Igazi erdélyi sikertörténet a szászfehéregyházi faluturizmus elmúlt másfél évtizede. 2000-ben még csak 400 turista kereste fel a Brassó megyei települést, amelynek evangélikus erődtemploma az Unesco Világörökség része.

Tavaly a látogatók száma már 32 ezer volt, akik közül majd 9000-en meg is szálltak a faluban, nyilatkozta a közelmúltban Caroline Fernolend, a Szászfehéregyházán működő, brit trónörökös, Károly herceg nevével fémjelzett Mihai Eminescu Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója. A jelenleg javarészt romák lakta egykori szász településen azonban a vendégfogadással együtt az adócsalás is virágzik, amint az a hivatalos adatokból kiderül.

14 500 elcsalt vendégéjszaka

Az Országos Statisztikai Hivatal nyilvántartásában Szászbuda, amelyhez Szászfehéregyháza is tartozik, 3388 vendégéjszakával szerepel, amelyeket 1549 idelátogató töltött el a községben. Ez a szám nagyon messze van a 9000-től.

A községben 12, az Országos Idegenforgalmi Hatóság (ANT) által kibocsátott minősítéssel rendelkező szálláshely van, amelyek közül csupán öt található Szászfehéregyházán, köztük a Károly herceg tulajdonában levő fogadó, a többi Szászbudán, Szászkeresztúron és Rádoson van. Ha feltételezzük, hogy szinte minden vendég Fehéregyházát preferálta, a többi hét panzió pedig egész évben kongott az ürességtől, a hivatalos és a valós turisták számának aránya még mindig 1 a 6-hoz.

Akár kételkedhetnénk is a Mihai Eminescu Trust vezetőjének kijelentésében, főleg, hogy az ANT nyilvántartásában szereplő panziók összesen 42 személyt tudnak elszállásolni egyidejűleg, s ha 100 napos turisztikai szezonnal számolunk, sehogy sem jön ki a 9000 látogató. Valószínűbb azonban, hogy mégis a Caroline Fernolend által említett adatok a valósak, s nem a hivatalos statisztikák, és nem azért, mert a németeknek nem szokásuk a nagyotmondás. Nem kell sokat keresgélni az interneten, hogy találjunk olyan panziókat a faluban, amelyek nem szerepelnek az illetékes hatóság nyilvántartásában, az adóhivatal munkatársai pedig egy tavaly nyáron végzett helyszíni ellenőrzés során nem kevesebb, mint 41 szálláshelyet leltároztak fel. Ezek többsége nem csak hivatalos minősítéssel nem rendelkezett, de pénztárgéppel sem.

Az ellenőrzés időpontjában 4, az ANT engedélyével működő panzió volt Szászfehéregyházán, ezek száma időközben 5-re nőtt, a turizmus kifehérítése tehát egyelőre várat magára a pazar épített örökséggel büszkélkedő faluban. Ha mérvadónak tekintjük a hivatalos statisztikai adatokat, miszerint egy turista átlagosan két vendégéjszakát tölt a faluban, akkor a valós vendégéjszakák száma tavaly megközelítette a 18 ezret, ebből kb. 14 500 volt nemhivatalos.

Az egyik illegálisan működő, magát az interneten hirdető szálláshelyen egy éjszaka átlagosan 100 lejbe kerül. Ez azt jelenti, hogy 2015-ben Szászfehéregyházán kb 1,45 millió lej (320 ezer euró) bevétel után nem fizettek adót a zsebre dolgozó fogadósok, akik több mint 50 ezer euróval rövidítették meg a költségvetést. 

Röhögnek a markukba

Az engedély nélküli űzött, a bevétel után adót nem fizető vendégfogadás bevett gyakorlat egész Romániában, magyarlakta vidéken is. Az ANT nyilvántartásában például 20 torockói panzió szerepel, azonban 10 perc leforgása alatt 38-t találtam, amely a világhálón csalogatja a vendégeket.

A torockói viszonyok, ahol az idegenforgalomban a fehér- és a feketegazdaság aránya viszonylag kiegyenlített, szinte idilliek a szászfehéregyházi helyzethez képest, ahol minden egyes törvényesen működő szálláshelyre hétnél több illegális jut. Az országos átlaghoz valószínűleg ez utóbbi áll közelebb, a Turisztikai Ügynökségek Országos Egyesületének vezetői ugyanis a belföldi idegenforgalomban 80 százalékra becsülik a feketegazdaság arányát.

Daragus: nehéz felbecsülni az adócsalás mértékét

Daragus Attila, az Antrec turisztikai egyesület alelnöke szerint a feketegazdaság aránya az idegenforgalomban magas, ám mikrorégiónként változik, s nehéz pontos adatokat mondani.

„A baj az, hogy azoknak, akik tisztességesek, semmilyen előnyük nincs azokkal szemben, akik feketén dolgoznak, kivéve, hogy pályázhatnak. Fizetjük az adót, jön a millió ellenőrzés, azok meg, akiknek semmilyen engedélyük nincs, röhögnek a markukba, és nyugodtan hirdetik magukat az interneten. Ezért aztán, vannak olyan minősített panziók, amelyek inkább visszaadják az engedélyt, mert nem éri meg tisztán dolgozni” – nyilatkozta a Maszolnak Daragus Attila.

Véleménye szerint az lenne a megoldás, ha a szankciók elrettentő erejűek lennének, ám az ellenőrzéseket megnehezíti, hogy az illegális szálláshelyeken gyakran cégér sincs, nem cég működteti őket, egy magánember portájára pedig nem egyszerű belépni egy hivatalos személynek, még akkor sem, ha az udvar tele van idegen rendszámú autókkal.