Az idehaza megtermelt tejnek kevesebb mint negyedét vásárolják fel a feldolgozók, a behozatal értéke azonban tavaly meghaladta a 97 millió eurót.

Szeptember volt az ötödik egymást követő hónap, amikor az Európai Unió tagországai közül Romániában volt a legalacsonyabb a tej felvásárlási ára. Az Európai Bizottság által közzétett adatok szerint szeptemberben a feldolgozók átlagban 1,37 lejt, vagyis 30 eurócentnél is kevesebbet fizettek egy liter tejért a gazdáknak.

Ugyanazon időszakban Cipruson volt a leginkább érdemes tejtermeléssel foglalkozni, a szigetországban ugyanis a felvásárlási ár a hazainak szinte duplája, 2,61 lej volt. Időközben idehaza enyhén nőtt az ár, októberben 31,08, novemberben pedig 31,30 eurócent volt. Magyarországon az év első hónapjaiban olcsóbb volt a tej, mint nálunk, áprilistól azonban már a határ túloldalán magasabb a felvásárlási ár, ha minimális mértékben is, novemberben például 0,45 centtel.

Az alapanyag olcsó mivoltából főleg a feldolgozók profitálhatnának, a valóságban azonban más. A hivatalos statisztikák azt mutatják, hogy bár a belföldi termelés éves szinten megközelíti a 4,5 milliárd litert, a feldolgozó cégekhez csupán 1 milliárd liter jut el. Ennek az alapvető oka az, hogy a mintegy 2 milliós szarvasmarha/állomány 60 százaléka kisgazdáknál található.

„Az alacsony felvásárlói ár egyrészt a gyenge vásárlóerő következménye, másrészt a kedvezőtlen termelői struktúráé. Nálunk kicsik és szétszórtak a gazdaságok, ezért nehéz a tej begyűjtése. A kisgazdaságokban megtermelt tej gyakran nem felel meg a minőségi követelményeknek, a csíraszám magasabb a megengedettnél. Ezért aztán a nagy feldolgozóknak inkább megéri behozni külföldről, még úgy is, hogy valamivel többet fizetnek érte” – nyilatkozta a Maszolnak Sebestyén Csaba, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke.

Szövetkezni kellene

A szakember szerint az erdélyi tejtermelők számára egyedüli megoldás az összefogás, aminek azonban több akadálya is van. „A szövetkezetbe tömörülésnek három feltétele van: jogi, anyagi és erkölcsi, ezek közül azonban nálunk az első és az utolsó hiányzik. Létezik ugyan egy szövetkezeti törvény, mely öt éven át adómentességet biztosít az újonan alakult szövetkezeteknek, ám ezt az adóhatóság nem alkalmazza, arra hivatkozva, hogy sérti a piaci versenyegyenlőséget. Hiába beszélünk a szövetkezetek fontosságáról, ha az állami intézmények nem alkalmazzák azokat az előírásokat, melyek ösztönöznék a szövetkezést. Politikai akarat kellene ahhoz, hogy ez a helyzet változzon. Gond van az erkölcsi alappal is, valahogy el kellene feledtetnünk a gazdákkal a negyven éves szövetkezeti múltat” – véli az RMGE elnöke.

Bár az elmúlt években a tej- és a tejtermékek exportja valamivel gyorsabb ütemben nőtt, mint a behozatal, az aránytalanság még mindig hatalmas, az utóbbi javára. Tavaly 97,3 millió euró értékben importáltunk tejet nyersen avagy feldolgozva, a kivitel értéke ellenben csak 31,2 millió volt, a deficit tehát 66 millió euróra rúgott. Nem véletlen, hogy az E60-as műúton gyakran látni magyar rendszámú, Tejszállítás felíratú tartálykocsikat, a legtöbb importárú ugyanis az anyaországból érkezik.Az Eurostat adatai szerint 2016-ban Magyarországról 42,1 millió euróért vásároltunk tejet és tejterméket, Lengyelországból pedig 8,9 millió euró értékben.