Mi a gond a valódi hírekkel ma, és mit lehet tenni ellenük? – teszi fel a kérdést a Mediumon Rob Wijnberg holland filozófus.

Wijnberg elmeséli: 2006-ban, amikor egy nagy holland lap belpolitikai rovatához került, filozófus hallgatóként tette fel a kérdést magának: mik is a hírek? Végül kidolgozott erre egy meghatározást: hír az, ami szenzációs, kivételes, negatív és aktuális eseményeket föd le. Szerinte pedig éppen ezért problémásak a valódi hírek.

A hír: őrült, egymástól független események, egyik a másik után

A hírek szenzáció-faktora fontos, hiszen fontos, hogy sokkoljanak, botrányosak vagy vonzók legyenek annyira, hogy hozzászólásokat is generáljanak. Többnyire a láthatót írják meg, a The Guardian egyik munkatársa szerint éppen ezért hallunk terroristatámadásokról, de idegen területek elfoglalásáról kevésbé: a támadások sokkolnak és látványosak, a foglalások kevésbé.

Fontos ugyanakkor, hogy kivételesen legyenek a hírek: miközben milliók békések, betartják a törvényeket, nem verekednek stb., a neonácik, dzsihadisták, KKK-tagok és mások folyamatosan bekerülnek a hírekbe. Hogy egy magyar íróval erősítsük ezt, ím, Örkény István egy megjegyzése a sajtóról: „Amikor az újságban egyszerre három ittasan gázoló autóvezetőről olvasunk, nem végezzük el azt a korrekciót, hogy ugyanaznap százezer gépjárművezető se nem ivott, se nem gázolt”. (Élet és Irodalom, 1966. ápr. 2.)

A szerző kiemeli a hírek negatív jellegét is: a jó hír nem hír, és miközben számos negatív dologról olvasunk, rengeteg pozitívum is történik a világon, sok tekintetben pedig soha nem látott fejlődés jellemzi az életünket.

Szintén fontos a frissesség, holott, írja a szerző, nem mindig a legfrissebb történések bírnak a legnagyobb hatással az életünkre. Mindennek van története, és ez határozza meg leginkább, hogy mi történik majd. Miután pedig a hírek többnyire csak a mára figyelnek, elvakítják az olvasókat a hosszú távú gondolkodással szemben.

Wijnberg szerint a hírek esetében az is kiemelhető, hogy eseményekről szólnak, hiszen okot kell találni arra, hogy valamiről beszámoljon a sajtó. Ez logikusnak tűnik, de szerinte ez azzal is jár, hogy trendek, amelyek jellemzőek a társadalomra, ritkán kerülnek be az esti hírekben – hiszen ezek nem kivételes történések. Ezért aztán az esti hírek az időjárásjelentéssel zárulnak, nem pedig a klímaváltozással.

Mi tehát a hír?

A filozófus azt írja: a hírek éppen azt nem teljesítik, amit állítanak magukról: hogy megmondják nekünk, mi is történik a világon. A kamuhírekkel ellentétesen, amelyek a valótlanságuk miatt vezetnek félre, a valódi hírek másképp teszik ugyanezt: durván eltorzított képet nyújtanak a valószínűségekről, történelemről, fejlődésről, relevanciáról.

Már csak azért is gondoljuk azt például, hogy a legtöbb terrorista muszlim, miközben ez nem igaz, vagy azt, hogy a terrorizmus nagyobb veszély az életünkre, mint a cukor, pedig ez sem így van.

Mi a teendő?

A filozófus megjegyzi azt is: természetesen nem az újságírásról beszél, hanem a hírek jellegéről, és őt magát is aggasztja az, hogy csökken a bizalom például az USA-ban a sajtóval szemben – hiszen ezzel sokan visszaélnek aztán.

Ő maga a jelenséggel szemben öt évvel ezelőtt saját, holland nyelvű platformot indított, most pedig egy újon dolgozik. Arra törekednek, hogy olyan történeteket osszanak meg, amelyek megérdemlik, hogy hírré váljanak. Ehhez munkatársaiknak időt adnak arra, hogy például szakértőivé váljanak egy-egy témának, nyugodtan dolgozzanak a híreken. Ugyanakkor hisznek abban, hogy száz olvasó többet tud egy újságírónál, ezért aztán a platformon az újságírókkal tanárok, orvosok, postások stb. osztják meg ismereteiket.

Olvasóiktól azt kérdezik: mivel találkoznak naponta a munkában vagy a hétköznapi életük során, ami ritkán válik hírré, de valóban megérdemelné, hogy címlapsztori legyen? Wijnberg szerint a válaszok gyakran olyan felfedezéseket indítanak útjukra, amelyeket egyedül nem tudtak volna megírni az újságírók.

Wijnberg számára az a fajta újságírás a járható út, amelyben az újságíró nemcsak előállít híreket, az olvasó pedig nemcsak fogyasztja azokat, hanem egymással osztanak meg tudást és tapasztalatokat.