Működik a „glasznoszty” Oroszországban: nyolcvan évvel azt követően, hogy 1939. augusztus 23-án aláírták a Molotov-Ribbentrop paktumot, Moszkva nyilvánosságra hozta a dokumentum szövegét.

A paktum végső soron Hitler Sztálin között, illetve az általuk vezetett náci Németország és a Szovjetunió között jött létre. A szerződést a szovjet külügyminiszter, Vjacseszlav Molotov és német kollégája, Joachim von Ribbentrop írta alá Moszkvában. A megnemtámadási szerződés, ha nem is mondta ki tételesen, de tartalmazta a felek megállapodását arról, hogy mindkét ország szabadon követheti a saját politikai és területi céljait, ha azok nem sértik egyik fél érdekeit sem.

A szerződés aláírása után egy héttel Németország megtámadta Lengyelországot, és ezzel kezdetét vette a második világháború. A Molotov-Ribbentrop paktumnak Berlin számára már aláírása pillanatában sem volt politikai jelentősége, Németországnak csak azért volt szüksége rá, hogy nyugati hadjárata idején ne kelljen tartania Oroszország támadásától, a moszkvai hivatalos változat szerint pedig a Szovjetunió csak azért írta alá, hogy legyen ideje felkészülni a náci Németország támadására.

A paktumnak azonban volt egy titkos záradéka, miszerint a két ország felosztotta egymás között Kelet- és Északkelet Európát. A Szovjetunió megkapta Finnországot, Észtországot, Litvániát, Lettországos és Lengyelország keleti részét, a németek pedig Lengyelország nyugati részét vehették birtokukba.

A területi osztozkodás pontosan úgy zajlott le, ahogy azt a most nyilvánosságra került megállapodás rögzítette. Lengyelország keleti részeinek 1939. szeptemberi megszállása után a Szovjetunió 1940 nyarán bekebelezte a balti államokat és Besszarábiát, Finnországba viszont beletört a bicskája: az 1939-1940-es téli háborúban Moszkva komoly veszteség árán szerzett területeket északi szomszédjától, de bábkormányát nem tudta a finnek nyakára ültetni.

Hitler aztán Európa nyugati felének meghódítása után, amikor már nem fenyegette a kétfrontos háború veszélye, gátlástalanul felrúgta a megnemtámadási megállapodást, és 1941. június 22-én elindította hadosztályait a Szovjetunió ellen.

A megállapodásnak nem kis szerepe volt a második világégés bekövetkeztében, ezzel a szerződéssel lényegében az utolsó akadály is elhárult a hitleri agresszió elől. Ezért az Európai Parlament 2009-ben úgy döntött, hogy az aláírásának napját a sztálinizmus és nácizmus áldozataira való megemlékezés napjává nyilvánították.

Így került hatalomra Antonescu

A paktum komolyan érintette Romániát. Alig egy évvel aláírása után, 1940. június 26-án, a Szovjetunió külügyi népbiztosa, vagyis Vjacseszlav Molotov ultimátumot nyújtott át Románia moszkvai nagykövetének, Gheorghe Davidescunak, amely felszólította Romániát Besszarábia június 28-ig történő átadására. Az ultimátum utolsó napján a Gheorghe Tătărescu által vezetett román kormány, Németország és Olaszország képviselőivel tárgyalva, végül is eleget tett a szovjet ultimátumnak, amelyről a román hadsereg vezérkari főnöke hivatalosan is értesítette a lakosságot.

Románia még aznap követően kivonta csapatait és a román adminisztrációt a Prut jobboldalán fekvő területről. Besszarábia három nagyvárosát – Chișinăut, Cernăuți-ot és Ceatea Albát június 28-án, 14 órakor átadták a Szovjetuniónak, július 2-án pedig megszületett a végleges határ a Prut folyó mentén.

A feladott terület legnagyobb részén létrejött a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság, Besszarába déli felét, Buceagult és Észak Bukovinát pedig az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolták.

Az ultimátum elfogadása, és az 1940-es román területi engedmények – Észak Erdély visszacsatolása Magyarországhoz, Dobrudzsa déli felének, a Kvadrilaternek átadása Bulgária számára – nyomán nagyot esett II. Károly népszerűsége Romániában.Mindez hozzájárult a király lemondásához és száműzetéséhez, és lehetővé tette Ion Antonescu és a Vasgárda kormányának megalakulását. A világháború során, 1941-ben Románia ismét bevonult a Pruton túli országba, amelyet 1944-ben ismét visszafoglalt a Vörös Hadsereg.

Moszkva tagadta a titkos záradékot

A háború után Moszkva tagadta a titkos záradék létezését, és megtiltotta a tudományos kutatást ezen a területen. 1946 áprilisában Molotov parancsára eltüntették a paktum szovjet levéltárban fellelhető példányát. A szerződés egy példánya azonban fennmaradt: Ribbentrop rendelete értelmében mikrofilmre másolták, amelyből egy tekercset 1945 februárjában Mülhausenben a német külügyminisztérium egyik munkatársa elásott. Ezt az amerikai csapatok a németek útmutatása alapján megtalálták, majd 1948-ban Londonban publikálták.

1989. május 23-án Varsóban egy lengyel-szovjet történész bizottság megerősítette a titkos záradék létét. 1990 februárjában Moszkvában a titkos záradék orosz nyelvű gépelt másolatáról mutattak be fénymásolatot, majd 1992 októberében az orosz nyelvű eredetit is megtalálták az SZKP archívumában.