A fejlett nyugati államok közül utolsóként az Amerikai Egyesült Államok ratifikálhatja a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát. A dokumentum olyan, Európában természetesnek tűnő jogokról rendelkezik, mint a rendszeres fizetett szabadság vagy az egészségbiztosítás.

Az Amerikai Egyesült Államok a világ egyik, ha nem a legpolarizáltabb társadalma, ami a jövedelmeket illeti. Nyilvánvaló, ha az abszolút számokat vesszük, korántsem az USA-ban él a legtöbb szegény, viszont ott található a legtöbb milliárdos egyetlen ország határain belül – 607 a Forbes 2018-as adatai szerint –, miközben a nagyvárosok felhőkarcolóinak tövében hajléktanok tömegei tanyáznak. Az ellentmondásos képhez tartozik, hogy az Egyesült Államok máig nem ratifikálta a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát – egyetlenként a fejlett nyugati államok közül.

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott és tíz évvel később életbe lépett dokumentum nem egyszerűen statuálja a címében is felsorolt jogokat, hanem gyakorlati következményekkel is jár ott, ahol a nemzeti törvénykezés részévé válik. Amerikában ez nem történt meg, mert bár a washingtoni kormány 1977-ben, az amerikai nemzet „legnagyobb szociális aktivistájaként” emlegetett Jimmy Carter elnöksége aláírta az egyezségokmányt, azt azóta sem ratifikálta a szenátus.

Mi több, a dokumentum aláírása óta eltelt több mint négy évtizedben senkinek nem jutott eszébe kezdeményezni az egységokmány átültetését a nemzeti törvénykezésbe. Ezt a mulasztást próbálja pótolni az elsőmandátumos New York-i képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez törvénycsomagja. Ennek része egy határozati javaslat is, amely felkéri a szenátust, hogy ratifikálja az ENSZ egyezségokmányát, amelyhez eddig 170 ország csatlakozott.

Senki nem lehet annyira szegény, hogy éheznie kelljen

Amerikában a törvényeket rendszerint elnevezik, Ocasio-Cortez a maga javaslatcsomagjának az Igazságos Társadalom címet adta. Célja a világ és talán a történelem leggazdagabb államában biztosítani a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában megfogalmazott jogokat. Vagyis egy olyan társadalmi-gazdasági környezet kialakítása, ahol mindenkinek lehetősége van az általa szabadon választott vagy elfogadott munkához; olyan díjazáshoz, amely minden dolgozó és családja számára tisztességes megélhetést biztosít; valamint biztosítja a pihenést, szabad időt, a munkaidő ésszerű korlátozását, rendszeres fizetett szabadságot, valamint a törvényes ünnepnapokra járó díjazást.

Az egységokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát önmaga és családja megfelelő életszínvonalára, ideértve a kellő táplálkozást, ruházkodást és lakást, valamint mindenkinek alapvető jogát arra, hogy ne éhezzék, a gyerekeknek arra, hogy iskolába járjanak és szakmát tanuljanak. „Egy korszerű, erkölcsös és gazdag társadalomban senki nem lehet annyira szegény, hogy éheznie kelljen. Ezt jelenti számomra az igazságos társadalom” – hangsúlyozza Alexandria Ocasio-Cortez a Twitteren közzétett videóban, amelyben röviden ismerteti a tervezeteit.

A csomag első tervezetének célja módosítani a szegénységi irányelveket annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a modern életkörülményeket, például az egészségbiztosítással és a gyermekgondozással járó kiadásokat, a „földrajzi létfenntartási költségeket” (erre visszatérünk) vagy olyan újszerű szükségletekkel járó kiadásokat, amilyen az internet-hozzáférés. A politikus hangsúlyozza: egy igazságos társadalom felszámolja a szegénységet, de ahhoz előbb (f)el kell ismernie.

Modern társadalom, „modern” költségek

A „földrajzi létfenntartási költségekkel” a képviselő egy olyan problémára is rámutatott, ami mifelénk is egyre égetőbbé válik. A létfenntartási költségek földrajzi meghatározottsága mindig is létezett, viszont az új jelenség, hogy az ingatlanárak és a lakbérek példátlan emelkedése nyomán bizonyos társadalmi rétegek nemcsak a városok egyes kerületeiből szorulnak ki, hanem magáról a településről is. Emiatt lehetetlenné válik számukra – és gyerekeik számára –, hogy jobban fizető állásokat töltsenek be.

Éppen ezért Alexandria Ocasio-Cortez javasolja egy szövetségi alap létrehozását, illetve ingyenes tanácsadás biztosítását a bérlők számára, akiket kilakoltatás fenyeget. Ugyanakkor szövetségi szinten évi három százalékra korlátozná a lakbérek emelhetőségi szintjét, és szankciókat irányozna elő a csalárd és haramiáskodó ingatlantulajdonosok számára, hogy ne élhessenek vissza újabb és újabb családokkal szemben. „Egy igazságos társadalom a lakhatást jognak tekinti, nem privilégiumnak” – hangsúlyozza a politikus.

A demokrata képviselő egyik javaslata abból a mára bizonyosságként kezelt hipotézisből indul ki, miszerint összefüggés van a szegénység és a bűnözés között. A börtönből szabadulók rendszerint nem jutnak munkához, nem bérelhetnek lakást rendes környéken, és nem részesülhetnek szociális támogatásban. Mindezek csökkentik a társadalmi reintegráció esélyét, és növelik a visszaesés kockázatát. Ocasio-Cortez szerint ennek egyetlen módon lehet elejét venni: ki kell terjeszteni a szociális hálót a büntetésüket letöltött elítéltekre. Ugyanez érvényes a bevándorlókra, akiknek a körében szintén magas a bűnözés.

A politikus javasolja továbbá egy „dolgozóbarát mutató” bevezetését, amely meghatározott kritériumok alapján besorolná a vállalatokat, és utasítaná a szövetségi kormányt, hogy a közbeszerzéseken a dolgozóbarát cégeket részesítse előnyben. Ezzel arra akarják ösztönözni a vállalatokat, hogy tolerálják az érdekvédelmi szövetségeket, illetve biztosítsanak alkalmazottaiknak olyan – Európában természetesnek tűnő – juttatásokat, mint a fizetett szabadság vagy az egészségbiztosítás.

Radikális javaslatok?

„Ma Amerika gazdagabb, mint a történelme során valaha volt. Valójában sokan úgy tartják, hogy a mai Amerikai Egyesült Államok a világtörténelem során valaha létezett leggazdagabb társadalom. Azonban a rekord vagyonosodás ellenére 40 millió amerikai szegénységben, 18 millió 500 ezer pedig rendkívüli szegénységben él, vagyis naponta kevesebb mint 2 dollárt költhet” – érvel javaslatcsomagja mellett a képviselő, akit a Demokrata Párton belül is szélsőbaloldaliként tartanak számon. A rendszeresen fizetett szabadság vagy az általános egészségbiztosítás sokak számára az USA-ban egyenesen szocializmust jelent.

Az akkor mindössze 28 éves Alexandria Ocasio-Cortez tavaly nyáron nagy meglepetésre legyőzte a tizedik képviselői mandátumát töltő Joe Crowleyt a demokrata előválasztáson. Az őszi kongresszusi választáson a voksok 78 százalékát szerezte meg. „Radikális” nézetei közé tartozik a mindenkinek járó egészségbiztosítás, az ingyenes egyetemi oktatás vagy a szegénységet és a klímaváltozás negatív hatásainak kezelését célzó „zöld új kiegyezés” (Green New Deal) elnevezésű javaslatcsomagja, amelyeknek nyomán fellángolt a vita az amerikai liberálisok vállalkozóbarát és – a Bernie Sanders vagy Elizabeth Warren szenátorok által képviselt – „intervencionista” szárnya között.