Románia ismét listavezető lett: első lett a tagállamok között az uniós pénzek lenyúlásának "toplistáján". Legalább is ez derül ki az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF 2019-es évre szóló, nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentéséből.

Az OLAF tavaly 100 olyan ügyet oldott meg, amelyekben visszaéltek tagállamok az Európai Uniótól kapott támogatásokkal. A 100 visszaélés több mint 10 százalékára – pontosabban 11 esetre – Romániában került sor, ezek közül a csalás elleni hivatal 7 esetben tett javaslatot büntetésekre.

Akvakultúra – víz nélkül

A romániai visszaélések között említi az OLAF azt az esetet, amikor egy beruházó öt akvakultúra-projektre kapott uniós pénzeket – ezek a területek azonban soha nem láttak vizet. A csalás elleni hivatalnak sikerült bebizonyítania, hogy a vállalkozónak semmilyen konkrét terve nem volt, az egészet csupán azért találta ki, hogy uniós pénzeket vehessen fel.  Az OLAF döntése nyomán a vállalkozónak vissza kellett fizetnie a teljes összeget, nevezetesen 1,3 millió eurót, amelyet behajtott rajta a Tengerészeti és Halászati Főigazgatóság.

A csalás elleni hivatal által feltárt másik esetben az EU Kutatási Végrehajtó Ügynöksége egy környezetvédelmi projektet finanszírozott, amely a kezdődő erdőtüzeket jelezte volna. Ezt a tervet írországi, franciaországi, spanyolországi és romániai cégekből álló konzorcium akarta megvalósítani, ám az ügynökségnek feltűnt, hogy túlságosan nagyok a személyzeti költségek.

Az OLAF megállapította, hogy a konzorcium soha nem rendelkezett megfelelő kapacitással a projekt végrehajtásához, a terv csupán hazugságokra épült, a benyújtott dokumentumok hamisak voltak, az uniótól kapott összegeket pedig a konzorcium tagjai egyszerűen lenyúlták, illetve egy másik uniós országban épült szállodára és kaszinóra költötték. Az OLAF-nak sikerült visszaszereznie a teljes összeget, 410 ezer eurót.

Átverték a német partnert

Az OLAF jelentése egy másik, határokon átnyúló csalásról is beszámol, amely Romániából indult. A csalás elleni hivatal az korrupcióellenes ügyészséggel (DNA) együttműködve egész bűnhálózatot tárt fel, amelynek fő célja az uniós pénzek lenyúlása volt. A bűnszervezet papíron egy 102 millió euróba kerülő víz- és szennyvízhálózat kiépítését tűzte ki céljául.

Az OLAF Németországban kezdte meg vizsgálódásait, ahol a pénzmosást szolgáló bankszámlákat fedezett fel. A kezdeményező román cég vegyesvállalatot alapított egy német építkezési vállalattal; a román cég volt a részvények 70 százalékának tulajdonosa, és hozzá folyt be a teljes uniós összeg.

A vizsgálatok során kiderült, hogy a német cég nem volt tudatában a román vállalat által megtervezett csalásnak. A román vállalkozó csak kihasználta a német partner ismertségét és tapasztalatát, miközben a partnere minderről nem tudott, és arról sem volt fogalma, hogy román fél felhasználta a nevét.

A román vállalat ugyanakkor azzal áltatta német partnerét, valamint Brüsszelt, hogy mestere a vízhálózatok struktúráinak, számos hasonló munkálatot végzett. Miután felvette az uniós pénzeket, nyomban felhagyott a projekttel, felmondta a szerződést. Az OLAF a lenyúlt pénzek visszaszerzését ajánlotta az Európai Bizottság Urbanisztikai és Regionális Politikai Főigazgatóságának.

Romániában uniós pénzen kötőgépeket is vásároltak, amelyeket jóval nagyobb összegért adtak tovább. Az OLAF ebben az esetben 3,3 millió euró visszaszerzését javasolta a román illetékeseknek. Emellett a csalás elleni hivatal kinyomozta annak a 19 millió eurónak a sorsát is, amelyet egy romániai civil szervezet a háború által sújtott Szíria megsegítésére vett fel.

Rosszul áll Magyarország is

Magyarország sem áll sokkal jobban Romániánál az uniós pénzek lenyúlásának tekintetében, az ország esetében az OLAF öt eljárást zárt le. A 2015-2019 között Magyarországon felhasznált EU-s felzárkóztatási és agrártámogatások 3,93 százalékát tette ki az a pénzügyi büntetés, amekkorát az OLAF javasolt kiszabni a 43 vizsgált visszaélési eset alapján. Ez több mint tízszerese a 0,34 százalékos uniós átlagnak, és toronymagasan a legmagasabb aránynak számít az összes tagállam között.

Ezzel viszont Magyarország vezet a bűnlistán, hiszen a második helyen szereplő Szlovákia esetében ez az arány mindössze 0,53 százalék. Az OLAF-eljárások fényében érdekes, hogy a magyar nemzeti hatóságok (az ügyészség) az ajánlások közül hány esetben emeltek vádat. Magyarországon ez az arány mindössze 47 százalék – 18 ügyben nem jutott el idáig az ügy.

Hogyan jár el az OLAF?

Ha az OLAF valamely ügyben problémát észlel, akkor jellemzően 5, 10, 25, vagy 100 százalékos pénzügyi korrekciót, azaz visszafizetési javaslatot fogalmaz meg az Európai Bizottságnak, amit az vagy megfogad, vagy nem; utóbbi esetben elkezdődnek az egyezkedések a tagállammal. Így történt ez az elmúlt években Magyarországgal kapcsolatban is, az egyezkedés évekig húzódott, végül tavaly nyáron megszületett a nagy alku, amely mintegy 400-420 milliárd forintnyi pénzügyi büntetés bevállalását jelentette a magyar kormány részéről.

Ez azonban nem jelentett tényleges forrásvesztést az országnak, mert a szabálytalan pénzfelhasználással érintett projektektől elvett pénzt más projektekbe be lehetett forgatni még. Mindez persze a magyar adófizetőknek 400-420 milliárdos többlet költségvetési kiadást jelentett, mert így az uniós bizottság által szabálytalannak ítélt projektek mögé magyar költségvetési pénzt kellett tenni. Hasonlóan működik ez a többi tagállam esetében is.