A koronavírus-járvány kitörése után Svédország azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy szembemenve az általános trenddel, nem korlátozta a lakosság mozgását. A nyár elején úgy tűnt, a stratégia megbukott, az utóbbi három hónap fejleményei viszont mintha újfent az Anders Tegnell nevéhez fűződő különutas svéd járványkezelést igazolnák.

Miközben világszerte újra bevezetik a pár hónapja feloldott korlátozásokat, Svédországban még a nyilvános zárt tereken sem kötelező a maszkviselés. Vonaton, villamoson, szupermarketben vagy bevásárlóközpontokban – ahol a világ nagy részén általában maszkot viselnek – a svédek fedetlen szájjal és orral közlekednek. Ugyanez érvényes az iskolákra és a szórakozóhelyekre is.

A svéd különutasság nem most kezdődött. Hónapokkal korábban, amikor Kína után Európa nagy része leállt, és a lakosságot gyakorlatilag bezárták a világjárvány miatt, a svédek szembementek az általános trenddel. Nyitva maradtak a bevásárlóközpontok, az éttermek, edzőtermek és az iskolák is.

A közegészségügyi hivatal járványügyi szakértője, Anders Tegnell nevéhez fűződő svéd járványkezelési stratégia a legkülönfélébb reakciókat váltotta ki világszerte, a legtöbben megelőlegezték a kudarcát. Május végén úgy tűnt, Tegnell bírálóinak igazuk volt: hirtelen megugrott a fertőzések száma Svédországban.

Addig naponta átlagosan ötszáz körül volt az újonnan diagnosztizált Covid-19 betegek száma, június elejével azonban meredek emelkedés vette kezdetét. Június 3-án először haladta meg a napi esetszám az ezret, amit csaknem egyhónapos folyamatos növekedés követett. A rekordot – 24 óra alatt 1698 új esetet – június 24-én regisztrálták. Ennél is súlyosabbnak bizonyult, hogy mindeközben meredeken nőtt a halálos áldozatok száma.

A kárörvendő felhangokat sem nélkülöző kommentárok a svéd járványkezelés „teljes katasztrófájáról” és „páriaállamról” írtak, hangsúlyozva, hogy még a leállás elutasításának gazdasági indokaival kapcsolatos számítások sem váltak be, hiszen a skandináv ország bruttó hazai összterméke (GDP) 1980 óta nem volt tapasztalt mértékben – 8,6 százalékkal – esett vissza a második negyedévben az előző negyedévhez képest. (A tavalyi év hasonló periódusához viszonyítva 8,2 százalékos volt a csökkenés.)

Eközben az Európai Unióban átlagosan 12 százalékos volt a csökkenés negyedéves és 14,4 százalékos éves összevetésben. Az RFI cikke – fordított logikával – azt hangsúlyozza, hogy noha Svédországban az uniós átlagnál kisebb mértékű volt a GDP-csökkenés, ez a legnagyobb visszaesés 1980 óta. Az átmeneti „kiugrás” után június utolsó hetével kezdődően Svédországban gyakorlatilag egész nyáron át tartó csökkenés állt be, mind az esetszámokat, mind pedig az elhalálozásokat illetően.

Miközben a legtöbb európai országban a járvány második hullámáról beszélnek, Svédország mintha egy másik bolygó volna. Tegnell azonban a Financial Timesnak adott minapi interjújában felhívta a figyelmet, hogy a „svéd modell” korántsem annyira korlátok nélküli, mint amennyire kívülről látszik, sőt nem is annyira eltérő más országokétól, mint ahogyan azt a sajtó szereti beállítani. Igaz ugyan, hogy a svédeknek nem tiltották meg hatóságilag az utazást, de tömegesen lemondtak az utazásról. Az éttermeket és a bevásárlóközpontokat sem zárták be, de az ügyfelek szigorú távolságtartási szabályok mellett vacsoráznak vagy vásárolnak. Az 50 főnél népesebb rendezvényeket pedig betiltották.

Tegnell hangsúlyozza, hogy stratégiája nem a nyájimmunitás kialakulását célozta; a kormánynak tett javaslatait abból a megfontolásból kiindulva fogalmazta meg, hogy a leállás (lockdown) csak ideig-óráig alkalmazható. „Kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektettünk a fenntarthatóságra, és azt hiszem, ez az, amihez tartani tudtuk magunkat” – idézte fel a svéd szakember a már említett interjúban.

Magyarán igyekeztek elkerülni a válsághelyzetekben előálló csapdát, amit az azonnali döntések jelentenek, „megérteni, hogy nem lesz könnyű, nem lesz rövidtávú (a probléma), és nem oldja meg egyetlen típusú intézkedés”. Ha valamiben, ebben igaza volt, hiszen időközben – a sorozatos enyhítések után – a világ legtöbb országában a korlátozások mértéke erősen közelít a svédországihoz. Pontosabban ez napról napra kevésbé igaz, legalábbis Európára, hiszen egyre többfelé vezetnek be ismét korlátozásokat.

Anders Tegnell arra számít, hogy Svédországban kialakulhatnak ugyan itt-ott gócpontok, de az ország szintjén lassú lesz a járvány terjedése a kialakult nyájimmunitásnak köszönhetően. Más országok ezzel szemben érzékenyebbek lehetnek a fertőzés újabb hullámzásaira.