Noha a világ közvéleménye Donald Trump és Joe Biden párharcára összpontosít, november 3-án az amerikaiak kongresszusi képviselőket, szenátorokat, helyi törvényhozókat és bírákat is választottak. A győztes jelöltek közül többen történelmet írtak, egyesek nem föltétlenül pozitív értelemben.

Először történik meg, hogy egy amerikai államban – Új-Mexikóban – az összes megválasztott képviselő asszony színesbőrű. Az újrázó demokrata Deb Haalandhoz a szintén demokrata Teresa Leger Fernandez és a republikánus Yvette Herrell csatlakozik Washingtonban. Amúgy Haaland már maga mögött tudhat egy premiert: ő volt az első indián származású nő, aki képviselői mandátumot szerzett. A cseroki (cherokee) törzshöz tartozó Herrell mellett további négy indián származású jelöltet választottak be a kongresszusba, ami szintén rekordnak számít.

Színesbőrű „elsők”

Ana Irma Rivera Lassén szenátorrá választása Puerto Ricóban több szempontból is premier: ő az első fekete, nyíltan leszbikus Puerto Ricó-i, aki a törvényhozás tagja lesz. Rivera Lassén egyébként hosszú karriert tudhat maga mögött emberi jogi ügyvédként. A múlt század nyolcvanas éveiben azzal vált egy csapásra ismertté, hogy beperelt egy bírót – és nyert is ellene –, miután az kiutasította a tárgyalóteremből, mert nem volt hajlandó a nadrágját szoknyára vagy ruhára cserélni.

Cori Bush az első afroamerikai nő, aki Missourit képviselheti a kongresszusban. Bush abban a St. Louis-i választókerületben indult, ahol 2014-ben utcai megmozdulások törtek ki, miután egy rendőr igazoltatás közben lelőtte Michael Brownt Fergusonban, St. Louis egyik külvárosában. Az ápoló Cori Bush rendszeresen ellátta a rendfenntartó erők által okozott sérüléseket a tüntetések idején.

A faji indíttatású rendőri erőszak ellen fellépő Black Lives Matter (Fekete Életek Számítanak) szervezet aktivistája a támogatói között tudhatja egyebek mellett Bernie Sanders vermonti szenátort. A kongresszusban fő célja a büntető igazságszolgáltatás reformja, az általános egészségbiztosítás és az Új Zöld Megállapodás előmozdítása.

Marilyn Strickland képviselővé választása is premiernek számít, ő lesz ugyanis Washingtonban az első afroamerikai – férfi vagy nő –, aki az államot a szövetségi törvényhozásban képviselheti. Egyúttal ő az első koreai felmenőkkel is rendelkező nő, akit beválasztanak a kongresszusba.

Kicsinálná a „Sátán-imádó pedofilokat”

Marjorie Taylor (Georgia) és Lauren Boebert (Colorado) személyében képviselethez jut a kongresszusban a QAnon szélsőjobboldali rasszista és antiszemita szekta, amely azt hirdeti, hogy létezik egy demokrata politikusokból, bürokratákból és üzletemberekből álló csoport, amelynek tagjai „aktívan imádják a Sátánt”, vért isznak, szervekkel kereskednek, gyermekeket molesztálnak, és mindennek a tetejében globális dominanciára törekednek. Az előválasztáson Greene egy idegsebészt, Boebert egy ötmandátumos veteránt legyőzve nyerte el a jelöltséget.​Egy korábbi nyilatkozatában Greene úgy jellemezte QAnont, mint „egyedülálló lehetőség a Sátán-imádó pedofilok kicsinálására”. A kampány utolsó szakaszában újságírók visszatérő faggatózására cáfolta ugyan, hogy a titokzatos „Q” jelöltje volna (a QAnon tulajdonképpen Q anonim követőire utal), viszont korábbi kijelentéseit nem volt hajlandó visszavonni.

Szeptemberben saját Facebook-oldalán közzétett egy fotómontázst, amelyen egyik oldalon ő maga látható egy távcsöves gépkarabéllyal, a másik oldalon pedig három kisebbségi kongresszusi képviselő asszony fekete-fehér portréja. A montázs alá azt írta: „A csapat legsötétebb rémálma”. Greene-től közleményben határolódtak el a Republikánus Párt vezetői, ugyanakkor pénzzel segítették a kampányát.

„Szivárványhullám”

Delaware állam szenátusában mandátumot szerzett az első transzgender képviselő. A demokrata színekben induló Sarah McBride a legmagasabb rangú választott tisztségviselő lesz az Egyesült Államokban, aki ehhez a kisebbséghez tartozik. 

Egyébként az idei választásokon valóságos „szivárvány hullám” söpört végig Amerikán. A Victory Fund összesítése szerint több mint ezer olyan jelölt indult, aki nyíltan vállalja az LGBTQ kisebbséghez való tartozását – többen, mint korábban bármikor. Közülük 188-an nyerték el a megcélzott pozíciót, köztük a magyar származású Becca Balint, az első nő, akit megválasztottak egy többségi frakció elnökének a vermonti szenátusban. Ugyancsak ő volt az első nyíltan meleg politikus, aki – ideiglenesen bár – a szenátus elnöki székébe került. Becca Balint apja, Bálint Péter a II. világháború után vándorolt ki az Egyesült Államokba.

New Yorkban Ritchie Torres és Mondaire Jones lesz a kongresszus első nyíltan meleg és színesbőrű tagja. „Tinédzserként nem is mertem volna álmodni arról, hogy a magamfajta indulhat egy kongresszusi helyért, nemhogy meg is válasszák. Szegény és fekete melegként felnőni egyet jelent azzal, hogy semmit sem vársz a jövőtől” – írta Twitter-oldalán Jones hozzátéve, hogy „élete szóló lehetőséget kapott”.

Az Egyesült Államok 51 tagállama közül Mississippi az egyetlen, ahol nem is indult reális esélyekkel rendelkező meleg jelölt.

Halott a listán

A szeptember végi romániai önkormányzati választások után a világsajtót bejárta a hír, miszerint az amerikai rakétavédelmi rendszer egyes elemeinek otthont adó Deveselu községben kétharmados többséggel újraválasztották a kampány idején – koronavírus-fertőzés miatt – elhalálozott szociáldemokrata polgármestert. Nos, nagyobb házaknál is előfordul az ilyesmi.

Az Észak-Dakota állambeli David Andahl üzletember a Republikánus Párt színeiben indult képviselői mandátumért, amikor elkapta az új koronavírus okozta COVID-19 betegséget, és a választás előtti hetekben, 55 éves korában elhunyt. Ennek ellenére a három élő ellenjelöltje nem tudta legyőzni november 3-án. Az eset kapcsán a Time megjegyzi, hogy a posztumusz választási győzelem éppenséggel nem példátlan az Egyesült Államokbeli választások történetében. 2000 óta legalább hat halott politikus szerzett mandátumot, bár Andahl az első, aki a COVID-19 miatt nem tudja letenni a hivatali esküjét.