Az amerikai elnökválasztási kampányt megnyitó hétfői iowai jelölőgyűlés zárultával egyértelmű lett, hogy a republikánusok Ted Cruz mellett döntöttek, a demokratáknál azonban Clinton és Sanders egyelőre holtversenyben van. Innentől már élesben megy „a világ legnagyobb politikai show-ja”.

A demokrata és a republikánus oldalon is izgalmasan alakult az amerikai előválasztásokat megnyitó Iowa államban rendezett szavazás. A republikánusoknál Donald Trump elszenvedte első vereségét a texasi Ted Cruztól, a demokratáknál pedig pokoli szoros holtversenyt hozott a szavazás a nagy esélyes Hillary Clinton és kihívója, a magát demokratikus szocialistának valló Bernie Sanders vermonti szenátor között.

"A jó Isten áldja meg Iowa remek államát" - kezdte győzelmi beszédét Ted Cruz texasi szenátor, aki a dicsőséget Istennek tulajdonította. Hozzátette: e hétfői győzelem a kisemberek győzelme. Aki Iowában győz, az az Egyesült Államok elnökválasztását is megnyeri - mondta optimizmustól telten. "Minket nem a washingtoni politikai osztály választott, minket nem a lobbisták választottak, minket a leghihetetlenebb erő választ meg: az amerikai nép" - hangoztatta szünetekkel és gesztusokkal hangsúlyosabbá tett beszédében a republikánus győztes.

Szükségesnek látta azonban közölni azt is, hogy a hétfő este azon amerikaiak győzelme, akik viselték az elmúlt Obama-évek terhét. Cruz szerint kampánya amerikaiak millióinak mozgalma lett, mindazoké, akik azt akarják, hogy Amerika visszatérjen a szabad piachoz, az alkotmányos szabadsághoz és a zsidó-keresztény értékekhez. "Igen, képesek vagyunk rá" - kölcsönözte Barack Obama elnök nyolc évvel ezelőtti kampányszlogenjét a konzervatív politikus.

Clinton: progresszív vagyok

Ted Cruzzal egy időben jelent meg hívei előtt a demokrata Hillary Clinton is, aki büszkén jelentette ki: "Progresszív vagyok." Kampányában hangoztatott ígéreteit ismételte meg elnökké választása esetére: általános egészségbiztosítást, a klímaváltozás káros következményeinek visszaszorítását, az azonos neműek házasságkötési jogának megteremtését valamennyi szövetségi államban. A demokraták elnökjelöltségre esélyes politikusa úgy fogalmazott: a demokratáknak össze kell fogniuk a republikánusok víziója ellen, egységre szólította pártja híveit, és azt mondta: nem engedhetik meg, hogy a republikánusok megosztó politikája érvényesüljön.

Az egykori külügyminiszter azonban még nem győzött. A szavazatszámlálás előrehaladtával előnye apadni látszik pártbeli vetélytársával, Bernie Sandersszel szemben. Győzelmi beszéde elhangzásakor mindössze 0,2 százalékos volt előnye. "Látszólag holtversenyben vagyunk" - mondta a Clinton után hívei előtt megjelenő Bernie Sanders. A vermonti szenátor meghatottnak mondta magát, amiért 3,5 millió amerikai küldött anyagi hozzájárulást a kampányhoz vagy jelentkezett önkéntesnek. "Nagyon büszke vagyok rá, hogy a miénk az egyetlen csapat, amelynek nincs politikai akcióbizottsága, nem kap pénzt nagyvállalatoktól és nagybankoktól" - mondta Sanders.

Ismét kiállt amellett, hogy Amerika ne a milliomos döntéshozók országa legyen, hogy ne a Wall Street spekulánsai irányítsák az amerikai gazdaságot, hogy olyan gazdaság épüljön ki, amely a dolgozó családokat segít, nem csak a milliárdosokat.

Populisták sikere?

Politikai megfigyelők szerint az idei elnökválasztás sok szempontból eltér az előzőektől, szinte minden eltért az előrejelzésektől. A republikánusok mezőnyében tavaly még George Bush öccse, Jeb Bush volt a „nagy esélyes”, aki dollármilliókat gyűjtött össze kampányára és maga mögött tudhatta pártját is. Ám csakhamar felzárkózott mögé majd megelőzte néhány olyan jelölt, mint a texasi szenátor, Ted Cruz, a fiatal és tapasztalatok híján levő Marco Rubio vagy a populista Donald Trump.

Utóbbi a tavalyi – és talán az idei – év „nagy politikai felfedezettje”. Jóllehet Washingtonban csaknem mindenki bohócnak tartja, mégis a republikánus elnökjelöltek élén áll. Sok ideig baloldali eszméket vallott és jelenleg senki sem tudja, hogy elnökké választva vajon milyen politikai irányvonalat követ majd. A statisztikák Iowában is ő győzelmét jósolták, holott az állam nagyrészt evangélikus választók nemrégiben még nem hitték volna, hogy egy háromszor házasodott kaszinótulajdonosra voksolnak majd, aki nőügyeivel kérkedik, és aki feltehetően soha nem olvasta a Bibliát.

Őt a dogmatikusnak mondott Ted Cruz követi, akinek szélsőséges álláspontjával, a kompromisszumok elutasításával sikerült kivívnia maga ellen a szenátus ellenszenvét. A Time című folyóirat szerint a republikánusok így egy időzített bomba és egy kamikaze közé kerültek.

A demokratáknál kezdetben úgy tűnt, hogy a volt amerikai elnök, Bill Clinton feleségének, Hillary Clintonnak nincs vetélytársa. Pártja támogatása mellett hatalmas pénzügyi háttérrel és tapasztalattal – amelyet külügyminisztersége során csak tovább mélyíthetett – rendelkezett.

A demokraták csak később figyeltek fel a hetvennégy éves vermonti szenátorra, Bernie Sandersre, akinek pályafutása még a Donald Tump politikai felemelkedésénél is látványosabb volt, hiszen korábban szinte névtelen politikus volt. Sanders nyíltan szocialistának vallja magát, néptribüni hévvel szónokol a Wall-Street „pénzüzérei” ellen, és a társadalmi egyenlőtlenség felszámolását ígéri.

Caucus, primary

Az elnökválasztási bonyolult folyamat. Hagyományosan – 1972 óta – az ország közepén fekvő agrárállamban, Iowában indul, amely nevét a korábban itt élő, sziú nyelvet beszélő indián törzsről kapta. Pontosabban az állam egyik jelentéktelen, mindössze 1700 lakosú városában, Rockwell City-ben.

Iowa államot egyébként politikai és demográfiai szempontból reprezentatívnak tartják az Egyesült Államok szempontjából (jóllehet azért inkább konzervatív beállítottságú),  az afroamerikai lakosság az állam népességének 3,3 százalékát jelenti.

A következő 49 államban és öt egyéb területen júliusig jelölőgyűléseken (caucusokon) illetve előválasztáson (primary) döntenek arról, hogy kit látnának szívesen pártjuk elnökjelöltjeként.

A caucus néven ismert jelölőgyűlés az amerikai választási rendszer egyik sajátossága, és eltér az előválasztástól. Az előválasztáson bárki szavazhat, ha korábban regisztrálta magát, a jelöltről az urnában elhelyezett szavazatok alapján döntenek. A jelölőgyűlésen viszont a párt regisztrált tagjai és küldöttei nyilvános beszélgetéseken, gyűléseken vitatják meg a politikussal az elképzeléseit, majd ezt követően voksolnak. A caucus tehát időigényesebb folyamat, és csupán tíz államban – Alaszkában, Coloradóban, Hawaiban, Iowában, Kansasban, Maine-ban, Minnesotában, Nevadában, Észak-Dakotában és Wyomingban, valamint Amerikai Szamoában, Guam Szigeteken és Amerikai Virgin Szigeteken – alkalmazzák.

Július: elnökjelölő konvenciók

Az elnökjelölt-aspiránsok minden államban úgynevezett delegátusokat „gyűjtenek”, és ők szavazzák majd meg az elnökjelölt személyét a pártok nyári elnökjelölt-állító konvencióján.

Az egyes szövetségi államok nem egyforma számú delegátust küldenek, ezért nem mindegy, hogy a Fehér Házba pályázó politikus melyik államban hány küldöttet állít maga mellé. A republikánus jelöltnek 1237 delegátus támogatására van szüksége, hogy elnyerje pártja elnökjelöltségét, a demokratának pedig 2383 küldöttet kell maguk mellé állítaniuk.

A Demokrata és a Republikánus Párt júliusban tartja elnökjelölő konvencióját, a pennsylvaniai Philadelphiában illetve az ohiói Clevelandben, amikor is a szövetségi államokban a legtöbb delegátust támogatását élvező politikus választják meg.

Magát az elnököt formálisan az elektori kollégium választja meg, a szavazók november 8-án tulajdonképpen a számukra rokonszenves elnökjelöltet támogató elektorokra voksolnak. Összesen 538 elektor van, és az elnökké választáshoz 270 elektor szükséges. Minden egyes állam más létszámban küld elektort, a létszám az állam nagyságától és népességétől függ. A legtöbb elektort Kalifornia adja.
A nyári jelöltállító konvenciók után a két elnökjelölt három televíziós vitában fejti ki álláspontját.

A világ legerősebb embere

Az Egyesült Államok elnöke voltaképpen az ország állam- és kormányfője, az ország legbefolyásosabb személyisége és legmagasabb rangú tisztségviselője. Az alkotmány értelmében feladata a Kongresszus által megalkotott törvények végrehajtása. Az alkotmány az amerikai fegyveres erők főparancsnoki tisztjével ruházza fel, vétőjogot biztosít számára. Az elnök alakíthat kormányt, gyakorolhatja a kegyelmezés jogát, a Szenátus beleegyezésével és felhatalmazásával szerződéseket köthet, szövetségi hivatalnokokat, nagyöveteket, bírókat nevezhet ki – ideértve a Legfelsőbb Bíróság tagjait is.

Az amerikai alkotmány szerint bárki elnök lehet, aki amerikai állampolgárként született, betöltötte a harmincötödik életévét, és legalább tizennégy esztendeje folyamatosan az Egyesült Államok területén él. S bár elvileg bárki lehet elnök, akik születése óta állampolgár, 1933 óta valamennyi amerikai elnök korábban kormányzó, szenátor vagy ötcsillagos tábornok volt.

A legfiatalabb elnök egyébként Theodore Roosevelt volt, aki beiktatása után 13 nappal lett 43 éves, de 43 évesen ülhetett az elnöki székbe John. F. Kennedy is. Bill Clintont 46, Barack Obamát 47 évesen választották elnöknek.

A legidősebb elnök viszont Ronald Reagen volt, ő csaknem 70 évesen tette le az esküt, William Henry Harrison 68, James Buchanan 66, George H. W. Bush és Zachary Taylor 64. Dwight Eisenhower pedig 63 évesen győzedelmeskedett.