Fukusima öt évvel a katasztrófa után: a sugárzást még a robotok sem bírják


-A A+

Öt évvel ezelőtt a történelem egyik legpusztítóbb földrengése által kiváltott, 10 méteres hullámokkal érkező tengeri szökőár hatalmas károkat okozott a Fukusima Daiicsi atomerőműben, nem beszélve a 19 ezer áldozatról, valamint arról a 160 ezer emberről, akinek mindene odaveszett a katasztrófában.

A helyszínen a sugárzás még mindig olyan erős, hogy a robotok sem tudnak behatolni az atomerőmű belsejébe, amire pedig szükség lenne a különösen veszélyes, megolvadt fűtőelemek megtalálásához és eltávolításához.

Az üzemeltető Tepco ugyan fel tud mutatni némi eredményt is: sikerült kimenteni több száz elhasznált fűtőelemet az egyik megrongálódott épületből.

Nem fejlesztették még ki viszont azt a technológiát, amelynek segítségével meg lehetne állapítani a megolvadt rudak helyét a másik három reaktorban, valamint befejezésre vár egy föld alatti jégfal az erőmű körül, amelynek célja a talajvíz szennyeződésének megakadályozása lenne.

„Iszonyatosan nehéz bejutni a létesítmény belsejébe” - magyarázta Maszuda Naohero a Tepcótól. „A legádázabb ellenfelünk a sugárzás” - tette hozzá. A megolvadt fűtőanyag lyukat ütött a tartályon, és most senki sem tudja, hol kell keresni pontosan. Az erőmű belseje életveszélyes, ezért a Tepco különleges robotokkal keresteti a radioaktív anyagot.

Ezek képesek úszni a víz alatt, valamint a beomlott alagutakban eléjük kerülő akadályokat is legyőzik. Azonban mihelyt a szerkezetek a reaktorok közelébe érnek, a sugárzás tönkreteszi az elektronikát, és teljesen használhatatlanokká válnak - mutatott rá Maszuda. Emellett minden épületbe eltérő robot kell. „Két évig tart, hogy kifejlesszünk egy egyfunkciós robotot” - tette hozzá.

A Tepco, amely sokak szerint nem állt a helyzet magaslatán a csernobili események óta történt legsúlyosabb atomkatasztrófában, azt állítja, hogy sokat javult a helyzet Fukusimában. A sugárzás szintje számos helyszínen már csak akkora, mint Tokióban. Az erőmű területén több mint 8 ezer munkás dolgozik egyszerre, állandó a sürgés-forgás. Az alkalmazottak törmeléket távolítanak el, tartályokat építenek, csöveket fektetnek le, és felkészülnek az erőmű egyes részeinek elbontására.

A munka nagy része abból áll, hogy folyamatosan vízzel hűtik a megrongálódott és erősen sugárzó reaktorokat. Ezután a szennyezett vizet kiszivattyúzzák, majd tartályokban tárolják, amelyek mostanra szinte teljesen ellepték a környéket. A legnagyobb kihívást a több százezer tonnányi sugárszennyezett víz kezelése jelenti - állította Ono Akiro, a terület igazgatója. Ono komolyan aggódik, hogy a radioaktív víz a tartályokból a tengerbe szivárog, ahogy az korábban számos alkalommal történt.

Ono szerint a Tepco az eltakarítási munkák 10 százalékát végezte el eddig, azok befejezésére pedig 30-40 évet kell várni. Azonban amíg a vállalat nem tudja meghatározni a fűtőanyag-rudak helyét, addig sem ütemtervet nem tud készíteni, sem a végköltségeket nem tudja felbecsülni.

A Tepco a világ legnagyobb jégfalát építette fel a föld alatt az erőmű körül, amelynek célja, hogy megakadályozza a talajvíz beszivárgását, illetve szennyeződését. A fal ötlete 2013-ban merült fel először, és a kormány is támogatta.

Az építmény több hónapos csúszás után végül februárban lett kész a hatékonysága körüli viták ellenére. A leginkább egy hűtőgép hátuljához hasonlítható falat várhatólag még ebben az évben feltöltik vízzel, hogy megkezdhesse a fagyasztást. Artie Gunderson egykori atommérnök szerint a talajvíz szennyeződésének megakadályozása kulcsfontosságú.

„A talajvíz szennyeződése miatt a közeli Csendes-óceán vizei is sugárszennyezetté válnak” - mutatott rá Gunderson. „Ha a Tepco végre eltorlaszolja a be- és visszaszivárgás útját, az egyben egy korszak lezárása is lesz” - hangsúlyozta.








EZT OLVASTA MÁR?

X