Véget ért a történelem vagy a jelenlegi polgári állam és kapitalizmus után újabb korszak köszönthet ránk? Milyen esélyei vannak egy változásnak és milyen utakon járhatunk? A sepsiszentgyörgyi pulzArt fesztiválon Tamás Gáspár Miklós filozófus, közíró, Ivácson András Áron filozófus, újságíró és Nagy Zeni amatőr csillagász, tudományos blogíró válaszolt Kustán Magyari Attila, a Maszol.ro munkatársa kérdéseire.

A beszélgetés abból a kérdésből indult ki, hogy szükség van-e a kapitalizmus meghaladására. Tamás Gáspár Miklós arra mutatott rá, hogy a kapitalizmus permanens válságot jelent, maga a krízis, így a kapitalizmus maga adja meg a választ a kérdésre. A filozófus szerint a kapitalizmus története mindig egyenlő volt saját ellentéte történetével, 1989-ben azonban eltűnt nemcsak az ellenhatalom a Szovjetunió képében, hanem a nyugati baloldali mozgalmak, polgáriakká lettek a szakszervezetek és szociáldemokrata pártok és így tovább.

Mégis a mai napig „a kapitalizmus kultúrája majdnem a teljes egészében rendszerellenes”, míg a korábbi civilizációkban ez nem volt így. Ma nincs a hierarchia a természethez, a származáshoz kötve, ez társadalmi kérdés, ebből pedig az következik, hogy a kapitalizmus „azonnal megnyitja az utat a saját felforgatása előtt” a különbségek megszüntetése által. Hierarchia és egyenlőtlenség mégis megmarad a kapitalizmusban, így a szocializmus mint mozgalom és kritikai utópia elkerülhetetlen – mert következik a kapitalizmusból az ellentéte. A kapitalizmust meg kell haladni, mert a kapitalizmus maga is ezt mondja” – zárta gondolatsorát Tamás Gáspár Miklós.

Négy plusz egy út

Ivácson András Áron filozófus, újságíró négy olyan, a kapitalizmust meghaladó módszert vázolt fel Erik Olin Wright amerikai szociológus nyomán. Az első út a kapitalizmus összezúzására vonatkozik, azaz forradalmat jelent, amely Wright szerint kivitelezhető és nem is volna jó megoldás, a második út a rendszer megszelidítését jelenti, amellyel második világháborút követően próbálkoztak – kiterjedt szociális háló, szolgáltatáshálók, szabályozások révén. A harmadik lehetőség a rendszerből való kivonulás, legyen szó vallási, családi közösségről, a negyedik út a rendszer erodálása, azaz olyan megoldások népszerűsítése, amelyek nem a tőke logikájában működnek.  Wright a rendszer szelidítésének és erodálásának egy vegyületét kínálja fel mint szerinte helyes megoldást – hangzott el.

„Létezik ugyanakkor az accelerationism fogalma, amely a kapitalizmus folyamatának felgyorsítását jelenti, amely a rendszer összeomlását okozná” – jegyezte meg Ivácson András Áron.

Esélyek

TGM szerint ugyanakkor a kapitalizmussal szembeni ellenállás esélyei az osztályellentét „tisztaságától” függenek: a kérdés, hogy középpontba kerül-e az alapvető probléma, azaz termelők és termelési eszközök elválasztása. A mai mozgalmak számára nem eléggé világos az az alapkérdés, hogy a kapitalizmusban elvileg lehetséges egyenlőséget létrehozni – még ha ez soha nem is sikerült –, de a cél nem csupán ez, hanem, hogy ne legyenek többé elválasztva a termelőerők a munkásoktól, ne legyen olyan tőlünk idegen hatalom, amely tőlünk függetlenül szabja meg céljainkat, életkörülményeinket, életstílusainkat, erkölcsi célkitűzéseinket.

Egy olyan mozgalom pedig, amelynek célja a magántulajdon (a termelőeszközök tekintetében), az állam felszámolása, annak olyan filozófiája van szüksége, amelyet a kapitalizmus kebelében létrejött munkásmozgalom nem tud létrehozni. Ezért van szükség a munkásosztály és a filozófia egyesítésére – hangzott el. A mai emancipatórikus baloldali küzdelmek biopolitikai jellegűek, elsősorban a faji és nemi elnyomás ellen küzdenek – ennek a viszonya az antikapitalizmushoz azonban közvetett és bonyolult, mert az említett egyenlőtlenségek merőlegesen helyezkednek el az osztálykonfliktussal szemben. A mai radikális mozgalmak viszonya a kapitalizmushoz tehát homályos, holott a nemi és etnikai elnyomás elleni küzdelmet legelőször a kommunista mozgalomnál láthattuk. A mai küzdelmek során a kapitalizmus megváltozik, de nem szűnik meg, tehát az alapprobléma fennmarad.

Technológia és utópia

Nagy Zeni amatőr csillagász, tudományos blogíró szerint a technológia hozzájárul a piac átalakulásához: ma már az internetes árulással kiiktatható a közvetítő, ugyanakkor a 3D-nyomtatás, a nyílt forráskód is hozzájárulhat a kapitalizmus „aláaknázásához”.

A piaci szereplők egyenlőtlenségén és az elosztás problémáján ez azonban nem segít TGM szerint. Az az állapot, amelyben az embernek nem kell alárendelődnie, fejlődés ugyan, de a kapitalizmus fejlődése: „amennyiben 3D-nyomtatóval állítom elő a kapitalizmust és nem bízom rá a nagy cégekre, hanem a saját szellemi erőfeszítésem és fantáziám állítom a piac szolgálatába, az borzasztó!”

Nagy Zeni a mesterséges intelligenciát, az eszközök, például járművek megosztását említette, amelyek a túltermelést csökkenthetik. Emellett érdemes elgondolkodni a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésén, amely a technológia fejlődésével szintén tárgytalanná válik. TGM szerint ez racionálisan végigvihető út, azonban a tőkének, a burzsoáziának, a polgári államnak nem érdeke – nem adják át önként a hatalmat.

Elmélet és elnyomás van

A munkásmozgalom hosszú válság után megszűnt, az pedig nem sokat jelent, hogy időnként hatalomra kerül egy szociáldemokrata párt – összegezte Tamás Gáspár Miklós. A forradalmi elmélet ma éppúgy létezik, mint azelőtt, nincs viszont az az összefüggés, amelyre szükség volna – ahogyan a kereszténység sem azért jutott hatalomra, mert az emberek hirtelen belátták, hogy Jézusnak igaza van az evangéliumokban, hanem mert ez volt az az ideológia, amellyel le lehetett győzni a Római Birodalmat.

Az összefüggés azért szűnt meg, mert ott, ahol a kommunista győzelmek megtörténtek – elsősorban Oroszországban és Kínában –, ott egy győztes harcot vívott meg a proletariátus – a feudalizmussal, nem a kapitalizmussal szemben. Létrejött így egy általános modernség, a jóléti államnak volt egy nyugat-európai és észak-amerikai és egy kelet-európai variánsa – az utóbbiak azonban lényegileg azonosultak a polgárság célkitűzéseivel. „A mozgalom evilági sikereivel legyőzte önmagát”, ugyanakkor a fasizmus is győzött.

Pedig az elnyomás fizikai valósága nem változott meg mára sem: csupán képzeljük el azt, hogy a munkaviszonyon kívül bárkinek mint magánembernek megmondanák, hogy hány órára köteles jönni, hogyan kell felöltöznie, viselkednie, mikor mehet ki a vécére és így tovább – a mai „technológiai terror” olyan mértékű, amelyet egy középkori paraszt félóráig sem tűrt volna.

Legyél, fiam, szolga!

Ivácson András szerint munkásosztály a mai napig van, ha nem is a klasszikus értelemben – hiszen a mai társadalom elrejti őket –, de nincs osztálytudata. Emellett a fizikiai és szellemi munka közötti különbség is fennáll, amelynek a megszüntetése fontos cél – hangzott el. Elmondta azt is, a kreativitás értékelése a kapitalizmusban egyrészt a vállalkozó szellemet jelenti, másrészt a hangsúly a profitra tevődik. TGM hozzátette: a művészeteknek van egy fontos szerepe a kapitalizmusban, ez pedig a vigaszé. A kapitalizmusról senki nem gondolja, hogy jó rendszer, annak következtében pedig, hogy az emberek egyrészt csinálják, másrészt viszont nem helyeslik, a vigasztalás, a fantázia, az érzelmi kultúrák árnyaltsága kell kifejlődjön.

„Ahogyan Marx mondja, az emberek egyrészt szabadok és egyenlők, másrészt meg nem. A feudalizmussal szemben itt senkit nem kényszerítenek munkára” – fogalmazott, kiemelve: nem az úr, hanem saját szükségleteink kényszerítenek munkára. „Ezért van az, hogy folyton azt halljuk, hogy hát a Zolika egy nagyon klassz gyerek, nagyon szorgalmas, nagyon szeret dolgozni. Nagyszerű jegyei vannak, biztos sokra fogja vinni, föl fogják venni az egyetemre… pokol! Azt jelenti tehát, hogy Zolika alkalmas arra, hogy az alárendelődés aktuális formáit a legkevesebb ellenállással tudja produkálni. És ezt a valóban szerető szülők helyeslik. Legyél, fiam, szolga!”

Ezért van szükség ma valamire, ami részben megérteti, részben elrejti, részben ellenállásra, belenyugvásra készteti az embereket – és ez okozza a kapitalista kultúrának azt a nyugtalan és színjátszó jellegét, amitől annyira „szeretjük” – zárta a gondolatsort Tamás Gáspár Miklós a vasárnapi beszélgetésen.