A szexualitás mai fogalmai nem feltétlenül alkalmazhatók az ókorban – hangzott el T. Szabó Csaba előadásában, Kolozsváron. A régész az ókori szexualitás kérdésébe vezette be hallgatóságát.

A Szexualitás az ókorban című előadáson Szabó előbb a szexualitás fogalmát határozta meg. Mint elmondta, számos tudományág próbálja körüljárni a kérdéskört, de ha össze kellene foglalni a fogalom értelmét, akkor a nemiség, nemi jegyek, a szexuális identitás és orientáció, szexuális viselkedés és kulturális normatívák, szabályok körül kell mélyfúrásokat tenni.

A nemiség a nemi szerveket, a különböző nemeket jelöli, férfiakat, nőket és más nemi identitású embereket. A szexuális orientáció azt jelöli, hogy ki kikhez vonzódik – ez egyesek szerint genetikailag kódolt, mások szerint társadalmi hatások mentén alakul ki. A szexuális viselkedést határozza meg mindez, azaz azt, hogy ki „mit csinál az ágyban, vagy máshol”. Ezek a viselkedések a kulturális normáktól, szabályoktól függnek végül – hangzott el. A szexuális identitás az előző négy fogalom középpontjában áll, ez az önmeghatározást jelöli, azaz, hogy valaki minek tartja magát. Ez egyfajta életmódot is jelent.

T. Szabó Csaba elmondta, az ókorban gyakran foglalkoztak a szexualitás kérdéssel: nemcsak orvosi szövegek jelentek meg, hanem pornográf irodalom is létezett. A középkorban és újkorban is érdekelte a téma az embereket – bár a reneszánsz korból tudhatunk meg minderről többet. Gyűjtöttek össze ekkor ókori műveket, más a szexuális pozíciókról írt. Volt festő is, aki még illusztrációkkal is ellátott kötetet.

Egy nagy ugrással Michel Foucault-hoz ért el Szabó, a szerzőig, aki a szexualitás történetét feldolgozta a huszadik század második felében. Az ő érdeme, hangzott el, hogy különbséget tesz görögök és rómaiak között, illetve rámutat arra, hogy szexről művészetként írtak az ókorban – arról írtak, hogyan kell méltóságteljesen, szépen szexelni stb.

Fordulat a szexualitásban

Foucault szerint a változás a 19. században kezdődik, amikor a szex elveszíti mélyen vallásos, ritualizált formáját, és az ember külső megfigyelőként kutathat a témában. Ez a váltás azonban olyan radikális és gyors, hogy a mentalitásunkban még nem zajlott le: hiába Freud és sokan mások, az emberek nem beszélnek erről továbbra sem.

Később Kenneth Dover az ókori görög homoszexualitásról írt, bár ez a fogalom anakronizmus, hiszen akkoriban ez a fajta identitás nem létezett. Ennek ellenére fordulatnak számít a kötet, hiszen elsőként gyűjtött össze komoly irodalmat a témában a szerző. David Halperin, a modern queer-elmélet atyja ugyanakkor a szexualitás előtti korokról ír, azaz olyan korokról, amikor ez a fogalom még nem létezett – ilyen az ókor is. Az említettek mellett számos hasonló mű született, például a Thomas K. Hubbard által szerkesztett Greek and Roman Sexualities című kézikönyv – hangzott el.

Rómaiak és a szex

T. Szabó szerint ebben a kérdéskörben az egyik kiemelhető fogalom a virtus. A virtus azt jelenti, hogy tudjuk, mi helyes, mi követendő, mi hasztalan, szégyenteljes és így tovább. Egy férfinak harcolni kell, életét harcolni, dicsekedni katona mivoltával – állítja G: Lucilius római szerző. A Scipio család egyik szarkofágján például az áll, hogy Scipio Barbatus igazi harcos, jó apa – mert sok fiút nemzett –, gyönyörű férfi, okos is és így tovább. A fizikai szépség-ideál a görögöktől került át a rómaiakhoz, bár idővel ez is változik, például az arcszőrzet egy ideig nem divat, aztán kétszáz éven át az lesz.

A szexualitás egy másik aspektusa a római korban a prostitúció. Ez dominánsan női kérdés, de nem csak – jegyezte meg a régész. Rómában legális volt a prostitúció ugyan, de szigorúan leszögezték, hogy ki lehet prostituált, és meg is jelölték ezeket az embereket. Emellett tilos volt házasság után prostituáltakkal hálni – legalábbis törvény szerint. A tevékenységet férfiak és nők is űzték, őket egyébként nem vették emberszámba.

A görög pederasztiának volt egyfajta társadalomnevelő hatása: az idősebb férfi hosszas udvarlási folyamatban hódította meg a fiút, és ha ágyba is kerültek, a társadalmi tudás előadásán volt a hangsúly, nem a behatoláson – amely tilos volt. A rómaiaknál ez változott: itt például csak rabszolga vagy prostituált fiú kerülhetett szexuális kapcsolatba férfival és csak passzív szerepben. Két római állampolgár között tilos volt homoerotikus viszony kialakítása – hangzott el.

Vallás és szexualitás

A római vallásban is fellelhetők voltak olyan jelenségek, mint később a kereszténységben, legyen szó például a cölibátusról vagy aszkézisről. A gallus papok abban a hitben éltek, hogy nemtelenek kell legyenek, azaz sem férfiak, sem nők – így meg kell szabaduljanak a nemiség jeleitől. Ennek következtében kasztrációt követtek el magukon 18 éves korukban – magyarázta a régész, hozzátéve: sokáig működött el afrikai törzseknél is, Az elhalálozási arány ráadásul 97 százalékos, így mondhatni mázlija volt annak, aki egyáltalán túlélte ezt.

Az előadáson megtudtuk azt is, hogy léteztek az ókori Rómában szexuális segédeszközre hasonlító tárgyak, amelyek elsősorban az ártó szellemektől, megigézéstől való távoltartásra voltak használva. Ilyen szimbólumokkal tele van a római kultúra: létezik olyan marokkói város, amelyben fallosz jelzi az utat a bordélyház felé. Emellett erotikus mécsesekből is sok van, amelyekre pózokat festettek. Érdekessége ezeknek, hogy nagy részük sirokból kerültek elő.