Címke: T. Szabó Csaba

A tudománynak és a kutatóknak nem szolgálni kell a politikusokat és az ideológiai diktátorokat, hanem a társadalom jólétéért, az egyetemes emberi fejlődésért és környezetünk megértéséért kell tenniük.

A temető megtámadása mögött álló ultra-ortodox, a neolegionárius mozgalmakkal szimpatizáló, a dákománia jellegzetességét magukon viselő szélsőséges szervezet tagjai – ortodox pópák és focihuligánok – nem először mutatták ki foguk fehérjét.

Kíváncsian várjuk a pápa balázsfalvi és csíksomlyói beszédének üzenetét, amely minden bizonnyal sok konzervatív, a pápánál is katolikusabb hívőben és székelyföldi zarándokban okozhat némi megrökönyödést.

A tisztségéért felelősséget vállaló, hiba esetén lemondó alázatos politikus képét akarjuk, mi, romániai fiatalok. Ezt igen nehéz megtalálni a kortárs homo politicus körében.

A kényelmetlen kérdéseket, a komfortzónánk összeomlását, emberi természetünk bonyolult mivoltának elemzését örökségként hagyta ránk a sorozat és ezt fogja majd talán az évek óta készülő majdani két hátramaradt kötet is.

Néhány eleme annak, ahogyan London, a világváros forradalmasította a közönségrégészetet, azaz régészettudomány és nagyközönség párbeszédét és élő kapcsolatát.

Az emberiség egyik remekműve ég, pusztul, szinte szimbolikusan gyászba takarva füstjével egy kulturális és identitásbeli krízisben tengődő országot és talán egy kontinenst is.

Még az olyan, nagy becsben tartott belvárosok és műemlékvédelmi területek, mint Nagyszeben óvárosa is óriási problémákkal küzdenek.

Mary Beard sikerének számos titka van: tudományos felkészültsége megkérdőjelezhetetlen, az ókortudomány legújabb forrásait úgy tudja átadni, hogy fel sem tűnik: egy-egy mondata mögött több tanulmány rejlik.

Nagyszeben – bár alapvetően soha nem volt egy magyar város – a szórványban fellendülő és aktív kulturális életet élő magyar közösség egyik mintapéldája. 

A tudomány függetlensége egy egészséges társadalom ismérve. Kutatók és tudósok nélkül egy társadalom üres, értelmetlen, biológiai massza.

Az ókor recepciója több egyetemen vált tantárggyá, számos jelentős munka született a témában az elmúlt néhány évben, különösen nyugat-európai esettanulmányokat elemezve. 

Ez az „itt is, ott is” életmód oda vezetett, hogy saját országukban az erdélyi magyaroknak még mindig jogharcokat kell folytatni, míg az anyaország egyik fele átkozza, másik fele mitizálja őket.

A tudományos kutatás, az innováció és a tudományos eredmények maguk is elértéktelenedtek. Üres, megvásárolható, kijátszható, cserélhető kongó szavak lettek.

Azzal már igencsak nagy gond van, hogy egy ókori személyiség emlékét politikai céllal, modern mítoszépítés céljából használják fel.

Az ókor kiváló terepet jelent a pszeudo-tudományos munkák, sarlatánok és önjelölt történészek számára.

A régészet és műemlékvédelem nemcsak régészek és történészek hóbortos kedvtelését szolgálja, hanem a társadalom művelődni vágyó rétegeit is.

A román társadalom nagy része valahol még Freud előtt van, egy mitikus paraszti világ folklorisztikus tudásbázisában.

A mélyen művelt és szakmailag kifogásolhatatlan tudású tudomány-népszerűsítők kora leáldozóban, Eközben fellendülőben a kortárs marketinghez jól értő sztárértelmiségek kora.