KISEBBSÉGBEN: „Volt” gyermekek (2.)


-A A+

Előzmények

Tanulmányom, amint azt az első részben már jeleztem, az utolsó, statisztikai szempontból lezárt iskolai év (2014—2015) beiskolázási adatait veti egybe a húsz év előtti tanév (1994—1995) adataival.

A vizsgált időszakban az oktatás szerkezete sokat változott. Nőtt a középfokú oktatás szerepe és jelentősége, új profilok, szakterületek jelentek meg a palettán.  Nagyobb lett a kínálat  és ezzel együtt  a tanuló választási lehetősége.

A szakmai oktatás Romániában 1994-től 2003-ig mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fejlődött, infrastruktúrájában előre lépett, piacorientáltabb lett. Majd egy szerencsésnek éppen nem mondható miniszteri rendelettel beolvasztották a középiskolai oktatásba. Ennek következtében mind a szakemberképzés színvonala, mind a középiskolások általános teljesítő képessége visszaesett. Azok a fiatalok, akik a szakiskolában technikai adottságaik segítségével helytálltak, a túlnyomó részt elméleti ismereteket szorgalmazó középiskolában az elvárások szintje alatt maradtak (Lásd erről bővebben Murvai László: 2015 – a magyar szakképzés éve.In:Maszol – Új Magyar Szó. Online. Kisebbségben.2015.02.23).

A vizsgált időszakban (1994—2015.) a romániai magyar nyelvű felsőoktatás is kiteljesedett, 1994-től folyamatosan nőtt a magyarul beindított szakok száma. Ennek következtében a magyarul tanuló egyetemisták is egyre többen lettek. 2001-ben megnyitotta kapuit az Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a Sapientia. Ezzel a magyar nyelvű politechnikai képzésre is tér nyílt. A számbeli gyarapodás és a képzés sokszínűsége végső soron azt eredményezte, hogy a kilencvenes évek végétől már a felsőoktatásban is olyan beiskolázási számokról beszélhettünk, amelyekre a magyarul tanuló középiskolás a továbbtanulás megtervezésekor méltán számíthatott.  Szemléltetésre a vizsgált periódus  néhány reprezentatív tanévének adataiból az alábbi táblázatot állítottam össze (4-es táblázat):

Sorszám

Tanév

Középiskolá-ban magyarul tanult

0

1

2

1

1995—1996

29 950

2

1999—2000

26 430

3

2001—2002

28 301

4

2002—2003

29 415

5

2004—2005

31 491

6

2007—2008

31 559

7

2010—2011

35 452


4-es táblázat

Vagyis a magyar középiskolások száma 1999-re 26430-ra esett vissza. Aztán érdekes módon fokozatosan emelkedni kezdett  a magyarul tanulók  átlaglétszámának csökkenő íve alatt. A legtöbben nyilván a szakoktatásból jöttek a középiskolába, de ide sorolhatjuk azokat a tanulókat is, akik az előző években nyolcadik osztály után román nyelvű kilencedik osztályba iratkoztak, mert nem bíztak/nem bízhattak a magyar nyelvű oktatás folytonosságában. Ők is a magyar középiskolát választották.

Érdekes, hogy a középiskolások száma a 2001—2002-es tanévtől országos viszonylatban is emelkedő tendenciát mutat. Nézzük itt is az adatokat (5-ös táblázat):

Sorszám

Iskolai év

Romániában összesen

0

1

2

1

1995—1996

78 7211

2

1999—2000

69 4376

3

2001—2002

71 0663

4

2002—2003

74 0404

5

2004—2005

77 3843

6

2007—2008

79 1348

7

2010—2011

86 6543

5-ös táblázat

A középiskolások számának országos növekedése szintén a klasszikus középiskolai oktatás kereteinek a bővülésével, illetve a betervezett egyetemi helyek számának a növekedésével van összefüggésben. Ezt itt és most tovább nem részletezem.

Középiskolai oktatás  -  IX—XII. (XIII.) osztály

Az 1994–1995-ös tanévben a magyar tanítási nyelvű líceumokba és/vagy tagozatokra 30774 tanulót írtak be, azaz az ország középiskolás diák­ságának,  ami 757 673 fiatal volt,  a 4,0%-át. 2014-2015-ben összesen 734232 középiskolást tartottak nyilván, amelyből 29165 magyarul tanult. Ez  3,9%.

Tehát a beiskolázási arányszám a vizsgált intervallumban 0,1%-kal, míg a magyarul tanuló középiskolások  abszolút száma 1609-cel lett kevesebb. Ez 5,2%-os csökkenést jelent. Az ország líceumi tanulóinak a száma 23441-gyel csökkent, vagyis  3%-kal. Az ország középiskolásainak a száma így 2,2%-kal lassabban fogyatkozott, mint a magyarul tanuló középiskolásoké.

Ha a magyarul tanuló középiskolások számát az V—VIII. osztályosokéval vetjük egybe, akkor azt vesszük észre, hogy a líceumi szinthez viszonyítva 11534 tanulót vesztettünk, ami a számok 28,3%-os kopását jelenti. Másként fogalmazok: csak a tanulóink 71,7 %-a folytatta anyanyelvén líceumi szinten a  tanulmányait, holott ebben az esetben 100%-os beiskilázásról kellene beszélnünk. Már azért is, mert a tíz osztályos oktatás Romániában kötelező. Költői kérdés, hogy hova lettek ezek a tanulók? Azt tudjuk, hogy a hivatalos adatok szerint az országos lemorzsolódás csak pár százalék, semmiképpen sem 28,3%. Tehát az eltűnt fiatalok nagyrésze csak román (vagy esetenként más) nyelvű líceumi osztályokba iratkozhatott.

De térjünk vissza az adatainkhoz.

A megyékre lebontott beiskolázási adatokat a 6-os táblázat tartalmazza :

Megye

1994—1995

2014—2015

Összlét-szám*

Magyarul tanul

Összlét-szám*

Magyarul tanul

szám

%

szám

%

0

1

2

3

4

5

6

Országosan

757 673

30 774

4,0

734 232

29 165

3,9

Arad

14 869

565

3,7

13 365

276

2,0

Bákó

22 366

21 600

31

0,1

Beszterce-Naszód

8 747

155

1,7

11 553

193

1,6

Bihar

22 030

2843

12,9

22 441

3080

13,7

Brassó

28 573

933

3,2

15 733

583

3,7

Fehér

14 715

756

5,1

13 365

367

2,7

Hargita

12 035

8 882

73,8

10 840

8 992

82,9

Hunyad

17 509

114

0,6

16 450

134

0,8

Kolozs

25 578

2 621

10,2

21 192

1 863

8,7

Kovászna

7 067

4 930

69,7

6 054

4 378

72,3

Krassó-Szörény

10 649

0

0

11 557

0

0

Maros

18 011

4363

24,2

17 750

4 714

26,5

Máramaros

16 692

309

1,8

18 959

323

1,7

Szatmár

12 571

2 249

17,8

11 573

2 414

20,8

Szeben

16 217

156

0,9

12 560

27

0,2

Szilágy

9 424

1 431

15,1

8 284

1491

17,9

Temes

23 018

403

1,7

23 725

237

0,9

Bukarest

98 844

64

0,06

72 492

62

0,08

6-os táblázat

Tehát az első referenciális évhez viszonyítva 9 megyében növekedett a középiskolai beiskolázási szám. Ez annak is köszönhető, hogy mind az országos, mind a magyar oktatásban 2004 és 2010 között a szakiskolásokat is a líceumi osztályokba iskolázták be. Ezzel a tanulók létszáma növekedett, de az oktatás gyakorlata semmiképp sem igazolta a „reformáló” miniszter elképzeléseit. Az elmúlt 25 évben ez a „kis” reform-intézkedés amúgy sem hat novumként, mert a 22 miniszter valamit mindig megreformált, amit aztán az utóda vagy nem vett figyelembe, vagy az oktatás gyakorlata vetett ki magából, ha erre képes volt, és nem kényszerítették rá adminisztratív eszközökkel...

De térjünk vissza a konkrét adatokhoz.

A magyarul tanuló középiskolások megyénkénti abszolut számának növekedése 351 (Maros) és 14 (Máramaros) közott mozog. A növekedés összesen 1026 tanulót jelent. A tanulók számának növekedését az alábbi megyékben jegyeztük: Bákó, Beszterce-Naszód, Bihar, Hargita, Hunyad, Maros, Máramaros, Szatmár és Szilágy. Az 1989 után visszaszerzett, csak magyar tannyelvű középiskoláink tehát továbbra is vonzották a tanulókat.

Csökkenő tendenciát mutatnak az alábbi megyék adatai: Arad, Brassó, Fehér, Kolozs, Kovászna, Szeben, Temes és Bukarest. A számok -758 (Kolozs) és -2 (Bukarest) között mozognak. A csökkenés számszerint 2469 tanulót jelent.

Temes megyében annak ellenére csökkent a magyar nyelvű beiskolázás, hogy az általános megyei beiskolázási szám az utóbbi húsz évben nőtt.

 A tanfelügyelőségek jelentései szerint a 2014—2015-ös iskolai évben mintegy 6500 magyar fiatal tanult középiskolás fokon román nyelvű osztályokban. Ez a magyarul tanuló fiatalok 22,2%-ának felel meg.

Szakiskolai oktatás 

A szakiskolai oktatás az első referenciális tanévben (1994–1995) Románia-­szerte összesen 300073 szakiskolást tartott nyilván. A második referenciális tanévben (2014—2015) pedig csak 48449-at. Magyar nyelvű szakiskolai osztályokba az első referenciális évben 5780 tanulót iskoláztak be, azaz a tanulók összlét­számának az 1,9%-át. A második referenciális tanévben (2014—2015) a beiskolázási szám 3597 volt, ami az ország szakiskolás tanulóinak a 7,4%-a.  Az utóbbi arány, természetesen esetleges, mert a következő tanévekben, amikor az újraépítkezés során az országos beiskolázás is eléri az előző évek átlagát, ez az arány is megváltozik majd.

A beiskolázási számok a minket érdeklő megyékben a következőképpen alakultak (lásd a 7-es táblázatot):

Megye

1994—1995

2014—2015

Összlét-szám*

Magyarul tanul

Összlét-szám*

Magyarul tanul

szám

%

szám

%

0

1

2

3

4

5

6

Országosan

300 073

5 780

1,9

48 449

3 597

7,4

Arad

4 896

46

0,9

1 117

55

4,9

Bákó

11 830

0

0

2 134

0

0

Beszterce-Naszód

5 320

0

0

979

0

0

Bihar

6 101

0

0

1 762

410

23,2

Brassó

11 238

0

0

1 775

0

0

Fehér

5 502

0

0

1 221

17

1,3

Hargita

4 921

3 483

70,77

1 577

1 407

89,2

Hunyad

8 165

0

0

763

28

3,6

Kolozs

11 329

51

0,45

1 310

178

13,5

Kovászna

3 009

1 921

63,84

1 198

826

68,9

Krassó-Szörény

4 258

0

0

524

0

0

Maros

7 234

206

2,84

1 636

295

18,0

Máramaros

8 248

0

0

1 156

0

0

Szatmár

4 666

53

1,13

1 175

290

24,6

Szeben

8 795

0

0

1 604

0

0

Szilágy

2 859

0

0

829

91

10,9

Temes

8 608

20

0,23

1 168

0

0

7-es táblázat

A vizsgált periódusban Bihar (410 tanuló), Hunyad (28 tanuló) és Szilágy megyében (91 tanuló) beindult a magyar nyelvű szakiskolai oktatás.

Szatmár megyében az első referenciális évtől a második referenciális évig a magyarul tanuló szakiskolások száma 53-ról 290-re növekedett, Maros megyében 206-ról 295-re, Kolozs megyében 51-ről 178-ra, Arad megyében pedig 46-ról 55-re.

Vagyis, a magyar nyelvű szakiskolák valamivel hamarabb talpra álltak, mint az ország többi ilyen típusú iskolája. Ez az állami, az egyházi, a civil szervezeteink, érdekképviseletünk, valamint a magyarországi közös odafigyelés és támogatás eredménye volt.

Ezek az adatok fejezik ki leginkább azt a szemléleti változást, amely a magyar nyelvű szakoktatást a vizsgált időszak végére pozitívan befolyásolta. A kilencvenes évek elején a magyar nyelvű szakoktatás több okból is egyik legnehezebb periódusát élte. 1990 után a szaktantárgyakat, amelyek a szakiskolákban az óraterv 65—70%-át tették ki, a törvényes előírások értelmében románul kellett tanítani. Az első, 1989 utáni Tanügyi Törvényben (84/1995) is ezt olvashatjuk. Csak a  36/1997-es Sürgősségi Kormányhatározat, amelyet az RMDSZ parlamenti csoportja kezdeményezésére emeltek törvényerőre, helyezte vissza jogaiba Romániában az anyanyelvű szakoktatást. Emlékszünk rá, hogy 1989 előtt az oktatás túleröltetett politechnizálása megrengette az emberek hitét a szakoktatásban. Sokáig ez az iskolatípus volt az oktatás mostohagyermeke.

Ezzel szemben ma, Kovásznában és Hargitában már újra ott tartunk, hogy  a szakiskolai oktatás dimenziói megfelelnek a szükségletnek. Ebben a két megyében megérett a helyzet arra, hogy a szakoktatás tartalmi vonatkozásaival, minőségének javításával érdemben lehessen foglalkozni.

Posztlíceális oktatás

1994—1995-ben Romániában erre az oktatási fokozatra iratkozott diákok száma 33469 volt, húsz évre rá ez a szám 85403-ra emelkedett.  Azaz majdnem megháromszorozódott. A növekedés érthető, mert 2011 óta az érettségi eredményei 50% körül mozognak. Akik erre az oktatási formára iratkoznak, azoknak nem kell érettségi bizonyítvánnyal rendelkezniük.  Vagyis ennek az oktatási formának az ázsiója megnőtt.

1994—1995-ben a posztlíceális oktatás magyar nyelvű osztályaiban összesen 787 tanulót tartottunk nyilván (2,3%). 2014—2015-ben a számuk 629-re csökkent (0,7%). Ez  mínusz 158 diákot jelent. Tehát a magyar oktatásnak ebben a formájában az országos trenddel ellenkező mozgás érvényesül. Mi lehet ennek az oka? Talán a magyar diákok nem vonzódnak ehhez az oktatási formához, talán a gazdasági szféra  érdektelen. Vagy a szervezési nehézségek? Az illetékeseknek ezen el kellene gondolkodniok.

A megyei adatok alapján a következő táblázatot állítottuk össze (lásd a 8-as táblázatot):

 

Megye

1994–1995

2014—2015

Összlét-szám*

Magyarul tanul

Összlét-szám*

Magyarul tanul

szám

%

szám

%

0

1

2

3

4

5

6

Országosan

33 469

787

2,3

85 403

629

0,7

Hargita

760

321

43,3

484

217

44,8

Kolozs

1 523

98

6,4

3 983

68

1,7

Kovászna

395

158

40,0

257

174

67,7

Maros

1 010

148

14,6

2 749

136

4,9

Szatmár

552

62

11,2

1579

34

2,1

8-as  táblázat

Az adatok azt jelzik, hogy posztlíceális oktatás csak néhány erdélyi és partiumi megyében folyik. Vagyis összesen öt megyében a 17 erdélyi megyéből, amelyben magyar oktatást is szerveznek.

A számok azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban magyar vonatkozásban csak Kovászna megyében emelkedett a diákok létszáma.

Az adatok szerint magyarul ez az oktatási forma az elmúlt húsz évben nem találta meg a megfelelő rendeltetését. Még akkor sem, ha azt is el kell mondanunk, hogy a posztlíceális oktatást tulajdonképpen a munkaerőpiac alakítja. Ezért is kellene fejlődésére az eddigieknél jobban odafigyelnünk.

Kisegítő iskolák

Erről az oktatási formáról az 1994—1995-ös iskolai évben nincsenek adataim. Az összehasonlító elemzéstől ezért el kell tekintenem. A kisegítő iskolákba a 2014—2015-ös tanévben Bihar, Hargita, Kolozs, Kovászna, Maros és Szatmár megyében iskoláznak be magyar nyelven.  Összesen 588 tanulót. Hargita, Kolozs és Kovászna tapasztalt kisegítő oktatással rendelkezik. Visszajelzéseink arról győznek meg, hogy az iskolahálózat és a beiskolázás Biharban, Maros és Szatmár megyében is igyekezett megfelelni az igényeknek.

Folytatjuk








EZT OLVASTA MÁR?

X