„Táncolnak a halottal”

Victor Jarával majdnem egy időben (1973. szeptember 23-án) vesztette életét nem tisztázott körülmények között az irodalmi Nobel-díjas költő, Pablo Neruda is, aki nagy hatást gyakorolt a Nueva Canción újhullám zenészeire, és aki szintén az Allende kormány elkötelezett híve volt. Az akkori hírek szerint szívinfarktusban halt meg a rákbetegsége miatt amúgy is kórházban fekvő költő. Mások szerint viszont a frissen hatalomra kerülő Pinochet emberei végezhettek vele hasonló okból, mint Jarával, megelőzve hogy külföldre menekülve ellenállást szervezhessen. Pár éve már exhumálták Pablo Neruda testét, de nem találtak mérgezésre utaló nyomot, most viszont a chilei Belügyminisztérium emberjogi ügyekért felelős osztálya megbízásával újból elvégeznék a vizsgálatot más méreganyagokra tesztelve, a költő egykori sofőrjének, gyilkosságra utaló tanúvallomása alapján.

A törvényen kívüli elítélések, kivégzések, a kínvallatások és rejtélyes eltűnések fenyegetése elől a Nueva Canción Chile mozgalom tagjai menekülésre kényszerültek. Isabel Parra Argentínában, majd Franciaországban, Patricio Manns Kubában telepedett le. A Quilapayún zenekar Franciaországban kapott menekült jogot, az Illapu (kecsua nyelven: villám) pedig először Franciaországban, majd Mexikóban keresett menedéket. Az Inti-Illimani (kecsua nyelven: Aymara Illimani-ról jövő nap[1]) az 1973-as puccs ideje alatt éppen európai turnén vett részt, ahonnan nem tudott hazatérni. Olaszországban telepedtek le, onnan erősítették a chilei demokrácia feltámadását. Dalszövegeiket széles körben terjesztették titokban, Chilében.

A milicista uralom szorítása a ’80-as végén kezdett lazulni. Szabaddá vált a gyülekezés, enyhült a sajtócenzúra, és megkezdődött a gazdaság szabad piacra történő átállása. Pinochet visszaállította a népszavazást, így 1988-ban a nép leváltotta, ő pedig a következő évben békés keretek között átadta a hatalmat Patricio Aylwin megválasztott elnöknek, úgy, hogy közben a hadsereg élén maradt egészen 1998-ig. Ez azért volt lehetséges, mert az 1980-as diktatórikus alkotmány, amelyet ő alkotott, a katonaságnak különleges privilégiumot biztosított. Ennek köszönhetően Pinochetet soha nem sikerült bíróság elé állítani, mivel ahhoz mentelmi jogának felfüggesztésére lett volna szükség[2], ezt pedig az alkotmány nem tette lehetővé. Az Amnesty hiába gyűjtött össze képekkel illusztrált bizonyítékokat a diktátor ellen, hiába vették fel a kapcsolatot az áldozatok családtagjaival, Pinochet sohasem felelt bűneiért. 2006-ban halt meg szívrohamban a santiagói katonai kórházban. Halálhírére ezrek vonultak utcára ünnepelni. Az 1973 és 1988 között elkövetett gyilkosságokért, kínzásokért végül Pinochet kémfőnöke, Manuel Contreras felelt, aki 500 év, fél évezredes(!) börtönbüntetést kapott[3]. Ennek első felét még így is luxus körülmények között, teniszpályával és medencével felszerelt fogdában töltötte. Végül társadalmi nyomásnak köszönhetően valódi börtönbe került, ahol 2013-ban halt meg.

A diktatúra egykori támogatói, volt rendőrök, katonák továbbra is a városban élnek. Alberto Gamboa újságíró arról is beszámolt, hogy korábbi fogvatartói ma, mintha mi sem történt volna, szívélyesen üdvözlik őt. Egy másik példa Michelle Bachelet elnöknővel kapcsolatos. Édesapját, aki a chilei légierőnél szolgált, szintén megkínozták, és megölték Pinochet emberei azon a katonai akadémián, melynek igazgatója a 2013-as választásokon ellenfeleként induló Evelyn Matthei politikusnő apja volt. Michelle Bachelet családja a mai napig nem tett feljelentést az akadémia egykori igazgatója és ex-parancsnoka ellen, sőt hivatalos találkozó alkalmával az elnöknő üdvözölte őt, és „Fernando bácsinak” szólította.

A politikai légkör javulásával, a demokratizmus visszaállítását követően hazatértek a száműzött művészek és zenekarok. Az Allende kormány védőszárnya alatt kibontakozó Illapu zenekar[4] tagjai 1988-ban költöztek vissza Chilébe. Legismertebb albumuk, amelyet 1991-ben jelentettek meg Vuelvo amor…vuelvo vida címmel, platinalemez lett, és ezen szerepel visszatérésükről szóló daluk, a Vuelvo para vivir (Hazatérek).

Illapu - Vuelvo para vivir (1991)

Vuelvo a casa, vuelvo compañera.
Vuelvo mar, montaña, vuelvo puerto.
Vuelvo sur, saludo mi desierto.
Vuelvo a renacer, amado pueblo.

Vuelvo, amor vuelvo. A saciar mi sed de ti
Vuelvo, vida vuelvo, a vivir en ti país.
 

Traigo en mi equipaje del destierro,
Amistad fraterna de otros suelos.
Atrás dejo penas y desvelos,
Vuelvo por vivir de nuevo entero.

Vuelvo, amor vuelvo. A saciar mi sed de ti.
Vuelvo, vida vuelvo, a vivir en ti país.
 

Olvidar por júbilo no quiero,
El amor de miles que estuvieron
Pido claridad por los misterios,
Olvidar es triste desconsuelo.
 

Vuelvo, amor vuelvo. A saciar mi sed de ti.
Vuelvo, vida vuelvo, a vivir en ti país.

Bajo el rostro nuevo de cemento,
Vive el mismo pueblo de hace tiempo,
Esperando siguen los hambrientos,
Más justicia, menos monumentos.
 

Vuelvo, amor vuelvo. A saciar mi sed de ti.
Vuelvo, vida vuelvo, a vivir en ti país.
 

Illapu – Hazatérek (1991)

Hazatérek, visszatérek barátom,
visszatérek tenger, hegyek, visszatérek kikötő,
visszatérek délvidék, köszöntelek sivatagom,
visszatérek, hogy újraszülessek, szeretett emberek.

Visszatérek szerelem, visszatérek. Még mindig rád szomjazom.
Visszatérek, élet, visszatérek, hogy hazádban éljek.

Magammal hoztam bőröndöm a száműzetésből,
Más földeken élő testvérbarátaimtól,
Hátrahagyok fájdalmat és álmatlan éjszakát,
visszatérek, hogy teljes életet éljek.

Visszatérek szerelem, visszatérek. Még mindig rád szomjazom.
Visszatérek, élet, visszatérek, hogy hazádban éljek.

Minden örömömmel együtt, mégsem akarok felejteni,
Ezrek szerelme, amelyet csak egyszer élnek,
A láthatatlanság titkát szeretném,
A szomorú vigasztalanságot elfelejteni.

Visszatérek szerelem, visszatérek. Még mindig rád szomjazom.
Visszatérek, élet, visszatérek, hogy hazádban éljek.

Az új betonarc alatt,
Ott élnek ugyanazok az emberek, mint korábban,
Az éhezők még mindig várnak.
Több igazságra, kevesebb műemlékre.

Visszatérek szerelem, visszatérek. Még mindig rád szomjazom.
Visszatérek, élet, visszatérek, hogy hazádban éljek.

A turné közben külföldön ragadt Inti-Illimani zenekar, melynek Venceremos (Győzni fogunk) című száma nagy népszerűségnek örvendett az Allende kormány idején, 1988-ban kezdett turnékat szervezni Chilébe. A tagok jelentős részt vállaltak az akkori népszavazás szervezésében, és a chilei kultúra ismeretének terjesztésében külföldön. Szívszorító dalukat, a Vuelvo (Visszatérek) című számot még jóval korábban, hazatérésük előtt írták.

Inti-Illimani - Vuelvo (1979)

Con cenizas, con desgarros, 

con nuestra altiva impaciencia, 
con una honesta conciencia, 

con enfado, con sospecha,
con activa certidumbre
pongo el pie en mi país,
y en lugar de sollozar,
de moler mi pena al viento,
abro el ojo y su mirar
y contengo el descontento.
 

Vuelvo hermoso, vuelvo tierno,
vuelvo con mi espera dura,
vuelvo con mis armaduras,
con mi espada, mi desvelo,
mi tajante desconsuelo,
mi presagio, mi dulzura.
Vuelvo con mi amor espeso,
vuelvo en alma y vuelvo en hueso
a encontrar la patria pura
al fin del último beso.
 

Vuelvo al fin sin humillarme,
sin pedir perdón ni olvido.
Nunca el hombre está vencido:
su derrota es siempre breve,
un estímulo que mueve
la vocación de su guerra,
pues la raza que destierra
y la raza que recibe
le dirán al fin que él vive
dolores de toda tierra.
 

Vuelvo hermoso, vuelvo tierno,
vuelvo con mi espera dura,
vuelvo con mis armaduras,
con mi espada, mi desvelo,
mi tajante desconsuelo,
mi presagio, mi dulzura.
Vuelvo con mi amor espeso,
vuelvo en alma y vuelvo en hueso
a encontrar la patria pura
al fin del último beso.

Inti-Illimani – Visszatérek (1979)

Hamuval, gőggel,
Büszke türelmetlenséggel,
Őszinte lelkiismerettel,
Haraggal, gyanúval,
Élő bizonyossággal,
Lépek be hazámba,
És ahelyett, hogy zokognék
Ahelyett, hogy fájdalmam szélbe kiáltanám,
Kinyitom szemem és szétnézek,
És magamban tartom elégedetlenségem.

Visszatérek, gyönyörűség, visszatérek kedves,
Visszatérek várakozó reménnyel,
Visszatérek fegyveremmel,
Kardommal, bánatommal,
Éles fájdalommal,
Előérzetemmel, gyengédségemmel.
Visszatérek nagy szerelemmel,
Visszatérek lélekben és visszatérek testbe,
Hogy megleljem az igaz hazát
Az utolsó csók végén.

Végül visszatérek megaláztatás nélkül,
Megbocsátás, felejtés nélkül,
Az ember sohasem bukik el,
Veresége mindig rövid idő,
Az ösztönzés, amely beindul,
A harcra késztetés,
És a verseny, hogy elűzze,
Végül azt fogja mondani, hogy megéli
Az egész föld fájdalmát.

Visszatérek, gyönyörűség, visszatérek kedves,
Visszatérek várakozó reménnyel,
Visszatérek fegyveremmel,
Kardommal, bánatommal,
Éles fájdalommal,
Előérzetemmel, gyengédségemmel.
Visszatérek nagy szerelemmel,
Visszatérek lélekben és visszatérek testbe,
Hogy megleljem az igaz hazát
Az utolsó csók végén.

Isabel Parra és Patricio Manns is hazatért. Isabel folytatta népzenei karrierjét, több album kiadása fűződik nevéhez, 2005-ben a Festival de Viña rendezvényen Cuecas al sol című számával a folklór kategória nyerteseként kapott elismerő díjat. Patricio Manns, a chilei ellenállás mozgalom szószólója, aki Kubában is diktatúra-ellenes számokat komponált, 1990-ben tért vissza Santiago de Chilébe egy turné keretében. Elsőként elénekelt dala, Amikor a Hazámra Emlékezem (Cuando Me Acuerdo de Mi País) óriási sikert aratott. Ugyanebben az évben az Amnesty rendezett egy nagyszabású koncertet, 1990. október 12-én, abban a Nemzeti Stadionban, ahol annyi embert kivégeztek és megkínoztak. A fesztivál a diktatúra áldozatairól való megemlékezését szolgálta, és 85 000 néző előtt Sting, meghívott díszvendégként előadta az Egyedül Táncolnak (Ellas Danzan Solas) című dalt. A színpadra felvonultak az asszonyok, akiknek a gyermeke vagy férje eltűnt a diktatúra alatt, kezükben „Hol vannak?” (¿Donde están?) feliratú táblával. A tömeg közben tapsolt, és azt kiáltotta egy hangként, egy nemzetként: „Chile!”.

Sting - Ellas danzan solas (1990)

Por que estan aqui, danzando solas?

Por que hay tristeza en sus miradas?
Hay soldados tambien
Ignoran su dolor
Porque desprecian el amor
Danzan con los muertos
Los que ya no estan
Amores invisibles
No dejan de danzar
Danzan con sus padres
Sus ninos tambien
Y con sus esposos
En soledad, en soledad
 

Yo las vi, en silencio gritar
No hay otra manera de protestar
Si dijeran algo mas
Solo un poco mas
Otra mujer seria torturada
Con seguridad
 

Danzan con los muertos
Los que ya no estan
Amores invisibles
No dejan de danzar
Danzan con sus padres
Sus ninos tambien
Y con sus esposos
En soledad, en soledad

Un dia danzaremos
Sobre sus tumbas, libres
Un dia cantaremos
Al danzar
Un dia danzaremos
Sobre sus tumbas, libres
Un dia cantaremos
Al danzar
 

Ellas danzan con los desaparecidos
Danzan con los muertos
Danzan con amores invisibles
Con silenciosa angustia
Danzan con sus padres
Con sus hijos
Con sus esposos
Ellas danzan solas
 

Danzan solas
 

Hey Mr. Pinochet
Su siembra huele mal
Y ese dinero que recibe
Pronto se terminara
No podra comprar mas armas
Ni a sus verdugos pagar
Imagine a su madre
Danzando siempre en soledad
 

Danzan con los muertos
Los que ya no estan
Amores invisibles
No dejan de danzar
Danzan con sus padres
Sus ninos tambien
Y con sus esposos

En soledad, en soledad

Un dia danzaremos
Sobre sus tumbas, libres
Un dia cantaremos
Al danzar
Un dia danzaremos
Sobre sus tumbas, libres
Un dia cantaremos

Al danzar
Al danzar

Sting - Egyedül táncolnak (1990)

Miért táncolnak magukban itt a nők?
Miért van szomorúság a szemükben?
Miért vannak itt a katonák,
Arcuk megkövülten, mint a kő?
Nem látom mi az, amit néznek
Táncolnak az eltűnttel
Táncolnak a halottal
Táncolnak a láthatatlanokkal
Kínjuk kimondhatatlan…
Táncolnak az apjukkal
Táncolnak a fiaikkal
Táncolnak a férjeikkel
Egyedül táncolnak, egyedül táncolnak…

Ez az egyetlen megengedett dolog, amivel tiltakozni tudnak
Láttam néma arcuk oly hangosan sikolt
Ha kimondanák a szavakat, ők is az eltűntek között lennének.
Egy másik asszony a kínzó padon mi mást tehetnek
Táncolnak az eltűnttel
Táncolnak a halottal
Táncolnak a láthatatlanokkal
Kínjuk kimondhatatlan
Táncolnak az apjukkal
Táncolnak a fiaikkal
Táncolnak a férjeikkel
Egyedül táncolnak, egyedül táncolnak…

Egy nap majd táncolni fogunk a sírjaiknál
Egy nap majd megénekeljük a szabadságunk
Egy nap majd nevetni és táncolni fogunk örömünkben
Egy nap majd táncolni fogunk a sírjaiknál
Egy nap majd megénekeljük a szabadságunk
Egy nap majd nevetni és táncolni fogunk örömünkben

Táncolnak az eltűnttel
Táncolnak a halottal
Táncolnak a láthatatlanokkal
Kínjuk kimondhatatlan
Táncolnak az apjukkal
Táncolnak a fiaikkal
Táncolnak a férjeikkel
Egyedül táncolnak, egyedül táncolnak…

Hé, Pinochet úr,
Lenyelted a keserű növényt
A külföldi pénzt, amely támogat téged.
Egy nap kifogysz a pénzből
Nincs több pénz a fegyvereidhez
Nincs több pénz a kínzásaidhoz
Gondolnál a saját édesanyádra,
Aki táncol az ő láthatatlan fiával.

Táncolnak az eltűnttel
Táncolnak a halottal
Táncolnak a láthatatlanokkal
Kínjuk kimondhatatlan
Táncolnak az apjukkal
Táncolnak a fiaikkal
Táncolnak a férjeikkel
Egyedül táncolnak, egyedül táncolnak

A katonai diktatúra alatt 3225 embert öltek meg vagy tűntettek el, és 37 000 embert kínoztak meg[5]. Ezek után mi elé néz az ország, milyen irányba indult el? Mi a nemzet elképzelése az országról, nemzetvíziója, és hogyan képzeli el a jövőt?

A hazatérések után megkezdődött az ország helyreállítása lelkileg és politikailag. A lelki sérelmek feloldására, gyógyítására sajnos nincsen bevált recept. A Pinochet időszaka alatt elkövetett emberiség elleni bűncselekmények bizonyos hányada a mai napig lezáratlan ügy. Hogy egy nép hogyan tudja feldolgozni a múlt tragédiáját, abban mint láttuk, a zene, a művészet nagy segítségre lehet. Erre egy újabb példa az a nemrégiben megjelent Egy medve története (Historia de un Oso) című, Gabriel Osorio filmrendező animációs filmje. A 2016-ban Oscar-díjat nyert produkció emberi sorsokat idéz fel[6], a Pinochet-rezsim alatt eltűntekét vagy száműzöttekét. Egy cirkuszi medve visszaemlékezését látjuk arról, hogyan szakították el a családjától ismeretlen, egyenruhás alakok[7]. A film egyfajta társadalmi diskurzust indított el, és mivel nagyon sokan még a mai napig nem tudták feldolgozni a történteket, gyógyító hatásúnak vélik, ha végre kibeszélhetik magukból.

Az ország politikai rendeződése alatt a diktatúrából a demokratikus normák felé irányuló, szabad piacgazdaság kiépítését értjük. Legutóbbi választáson az emberek újra a baloldal mellett foglaltak álláspontot, és úgy tűnik az állami reformok terén haladás figyelhető meg. A cél egy olyan ország kiépítése, ahol a többségi elv érvényesül, és az emberek a gazdasági nyereségből igazságosabb elosztás szerint részesülnek, nem „komaság” alapján[8]. Az 1980-ban elfogadott diktatórikus alkotmányt, amely eddig akadályozta a demokrácia végső kiteljesedését, végre átírják. Ezt nevezik „Chile Magna Carta”-jának. Michelle Bachelet elnöknő nyilatkozata szerint azt szeretnék, ha minden állampolgár részt venne az alkotmányozásban, és elmondanák véleményüket Chile jövőjéről[9]. Nyilvánvalóan a korábbi, Pinochet előtti szocialista időszak eszméihez nem lehet visszatérni, a nacionalizmus, vagy a hazafiság eszméjét elsöpri a globalizáció megállíthatatlan terjedése. Chile mindig is megmarad multikulturális államnak, de talán pont emiatt szeretik annyira a bevándorlók, és tartják élhető országnak Chilét.

Utolsó gondolatként, visszatérve a mapucsék jogaihoz, megerősítésükre az elmúlt években láthatunk pozitív példát is. Több városban iskolákat létesítettek és a nyelvüket oktatják. Néhányuk kormányzati pozícióhoz jutott, és 2006 óta Chile 38 szenátora és 120 képviselője közül egy, mapucse etnikumú lehet. Ezen kívül mapucse képviselői szervezetek csatlakoztak a Képviselet Nélküli Népek és Nemzetek Egyesületéhe[10], hogy közbenjárásukkal hatást gyakoroljanak, és érvényesítsék jogaikat. A kulturált keretek között zajló közösségi szerveződések, a nemzeti eszméket megéneklő dalok, és a nemzetközi szervezetek kiáltása együttesen feltehetőleg eljut majd a legfelsőbb körökbe, és reméljük, hogy felismerik országuk örökségének értékeit, és megvédik azt, mielőtt társadalmi mozgósításra szorulnának.