A Kollokvium utolsó napján, vasárnap, az aradiak előadását láthattuk - a SEX, DRUGS, GODS and ROCK ’N’ ROLL-t, és a házigazdáét, a PHAEDRÁ-t.

A vasárnapi előadások a pénzügyi és a politikai hatalmat gyakorlók hitványságaira derítenek fényt, többek között. Az Aradi Kamaraszínház előadásának egyetlen szereplője – a Harsányi Attila által megtestesített figura - mikrofonnal felszerelt forgószékben ül és megenged magának mindent: kicsúfol és megcsúfol istent, embert – bármit és bárkit. Ő a világ bölcse. Vajon mit kompenzál ezzel?

És a Racine darabja, a PHAEDRA-beli uralkodó ugyancsak egy székben ül – egy tolószékben. Az lenne manapság a trón? A nagy vitéz, az állandóan győztes hadvezér nyomorékká vált. A sok távollét – s talán egyéb okok miatt is – elveszítette asszonyát, és mindenki a halálát várja. De az előadás alatt elpusztul nemcsak ő, hanem az egész családja… Kell ennél nagyobb figyelmeztetés?

Az Aradi Kamaraszínház, miként Tapasztó Ernőtől, aki az előadást rendezte (a műsorfüzet szerint „75 százalékban”), megtudtuk: több mint három éve játssza már a SEX, DRUGS, GODS and ROCK ’N’ ROLL-t, s az 50. előadásnál tartanak vele. Tehát van rá vevő. Van, akit felháborít, amit lát és bevágja maga után az ajtót – s van, aki elismeri, hogy igaz, amit lát, és ettől kezdve nagyra értékeli a produkciót. A beszélgetésen az egyik néző – Zsuzsi néni – hangosan gratulált…

A PHAEDRA utáni beszélgetésen megtudhattuk, hogy a dramaturg, Czegő Csongor, az előadás érdekében megpróbálta „direktté tenni” a szöveget. – Reméljük, Racine nem fordul meg a sirjában tőle… Érdekes figura az Angyal – Szilágyi Míra játssza, aki óriási szárnyakkal sétál a színen, s amint megtudhattuk: ókori görög drámákból adtak szöveget a szájába. A rendező – Albu István – szerint úgy jön be mindenki a színre, mintha az lenne az utolsó pillanata. Aztán a színészek az előadás egész ideje alatt vízben tapicskálnak. Néha belé is esnek, bele is fulladnak. Az egyik néző szerint ennek az értelme az, hogy a víz összemos, hogy a víz tisztáramos – teszem hozzá: mikor melyik jön be…

Az egyik színész szerint a vízben tapicskálás azt jelenti, hogy alattad nem szilárd a talaj… Egyik színésznő szerint pedig ez lenne a magzatvíz. Nahát, ki gondolta volna? … A rendező pedig becsületesen bevallja: „Mindig mániám volt a víz.” Szerencséje van! – mert most nem sajnálja tőle senki. Az előadás nagyon beindítja a fantáziánkat – és kompenzál mindenki, ahogy tud… Mindenesetre a rendező és a színészek egy sajátos világot teremtettek, amely megmozgat mindenkit, aki belécsöppen – legyen az néző, legyen az színpadra lépő. És jó ezt látni.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház megtette, amit kellett – mind a PHAEDRA előadásával, mind pedig a Nemzetiségi Színházi Kollokvium előadásainak kiválogatásával, a rendezvény megszervezésével, lebonyolításával - így már van jövője.