A nacionalista rétegeket megszólító, olcsó, populista húzás Klaus Johannis államfő részéről, hogy szerzett kisebbségi jogokat támadott meg az alkotmánybíróságon – véli Vladimir Borțun. A Nagy-Britanniában élő kutatót, politikai szakírót többek között az Európai Parlamentben küszöbön álló Románia-vitáról,  az Európai Unió érdekeiről, a korrupció természetéről kérdeztük.

A magyar kormányt bíráló Sargentini-jelentés elfogadását követően szeptember 27-én a román kormány is terítékre kerül az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (LIBE) előtt, október 10-én pedig a plenáris ülésen. Mit gondol az ilyen viták szerepéről és jelentőségéről?

Tisztázzuk a legelején: az Európai Unió elsősorban egy neoliberális projekt, amely a központi államok nagytőkéseinek érdekeit képviseli. Amíg a közép- és kelet-európai rezsimek védik ezeket az érdekeket, nem hiszem, hogy volna kilátás a különböző EU-s rezsimek közötti feszültségek valódi eszkalációjára. Ezek a rezsimek márpedig meglehetősen védik a nemzetközi tőke érdekeit: alacsony adókkal, alacsony bérekkel, szakszervezet-ellenes törvénykezéssel és így tovább. Még emlékszem is arra, amikor a legutóbbi magyarországi választások éjszakáján külföldi befektetőket kérdeztek meg, és a nagy többségük Orbán Viktorék győzelmét akarta, mert a rendelkezései kedveznek számukra.

Így tehát azt gondolom, hogy az ilyen viták inkább szimbolikusak és csupán némi életet akarnak lehelni az EU demokratikussággal, jogállamisággal, emberi jogokkal szembeni elvárásaiba. Azt, hogy az EU-t mennyire érdekli mindez, látszott a görög kormánnyal való tárgyalásokon három évvel ezelőtt, amikor két demokratikus választást hagytak figyelmen kívül a megszorításokért, vagy tavaly, amikor a katalán függetlenségről döntő referendum során a spanyol állam elnyomásával szemben nem emeltek szót.

Szankciók várhatóan nem követik a hetes cikkely elindítását a magyar kormánnyal szemben, mert Lengyelország már jelezte, hogy él a vétójogával. Mi az értelme egy ilyen folyamat elindításának a román kormánnyal szemben?

Azt hiszem, ez túl sok hűhó semmiért. Románia a nemzetközi tőke engedelmes gyarmata marad, az EU-s intézmények és szerződések is erre szolgálnak. Nem egy nemes vágy miatt engedtek be az Európai Unióba, hogy a nyugati államok szintjére jussunk, hanem azért, hogy új piacot biztosítsunk, olcsó munkaerőt és hozzáférést a nyersanyagokhoz a nyugati cégek számára. Ma Románia kereskedelmének, autóiparának, nehéziparának, élelmiszeriparának, bankjainak stb. több mint 80 százaléka idegen kézben van.

Amíg ez nem változik, az EU-s szintű hatalomnak nem áll érdekében valódi szankciókkal sújtani az országot. Erre akkor lennének kényszerítve, ha a kormány igazán komoly, súlyos módon sértene emberi jogokat, amit már nem lehetne ignorálni. Az, hogy ilyesmi megtörténhet-e, nagyban függ a gazdasági helyzet változásától.

Az EP-vitát Romániáról a zöldek kezdeményezték, három okból: Laura Codruța Kövesi eltávolítása a korrupcióellenes ügyészség éléről, a büntetőjogi törvénykönyvek módosításai és a bukaresti tüntetőkkel szembeni augusztus 10-ei erőszak. Ezek az elemek gondolom nem függetlenek egymástól. Mi a közös bennük?

Az erőszak természetesen nem fogadható és mindenképpen el kell ezt ítélni. Ugyanakkor nem kellene a tüntetésekkel szembeni kritikátlan támogatásba torkollania ennek. Sajnálatos módon míg a kormányt és a Szociáldemokrata Pártot mint pártot néhány korruptgyanús oligarcha vezeti, és míg az emberek dühe teljesen legitim, a tüntetőket jobboldali politikai erők közelítették meg, beleértve a jelenlegi államfőt, Klaus Johannist és a korábbi elnököt, Traian Băsescut.

Ezek a tüntetések ugyanakkor ugyanabban a betegségben szenvednek, amely a szélesebb körű korrupcióellenes törekvéseket is jellemzi: a korrupció jelenségének lecsatolását társadalmi-gazdasági kérdésekről, mintha a korrupció csupán egy morális jogi kérdés volna, és mintha a probléma megoldható volna a gonosz politikusok bebörtönzésével anélkül, hogy változtatni kellene a társadalmi-gazdasági problémákon, amelyek valójában éltetik a korrupció kultúráját Romániában. A korrupciót a problémák gyökereként ismerték fel, miközben 30 év neoliberális törvénykezéseit nem vesszük figyelembe. Más szavakkal: egy legitim problémát arra használnak, hogy a romániai jobboldal agendáját és érdekeit szolgálja úgy, hogy a korrupciós ügyek felbukkanásakor soha nem kötik más problémákhoz a jelenséget.

Egy korábbi cikkében amellett érvel, hogy az korrupcióellenes fellépés többek között a nagytőkéről, a szociális államról, társadalmi egyenlőtlenségekről stb. kellene hogy szóljon. Miért nincs ez így?

Azért, mert – mint azt említettem – a mainstream narratívákat létrehozók nem érdekeltek ebben, ezzel szemben éppen az a cél, hogy a korrupció és a társadalmi-gazdasági kérdések, illetve a neoliberális politika elkülönüljön ettől a témától. Egy igazi antikorrupciós diskurzus kiemelné ezeket a kapcsolatokat. Valóban rámutatna arra, hogy a korrupció kiemelt szerepet kapott az 1989 utáni Romániában látott eredeti felhalmozás során, szerepet kapott a világon mindenhol a kapitalizmus építésének folyamatában. Éppen ezért, hogy Max Horkheimert parafrazáljam: ne beszélj a korrupcióról, amíg nem akarsz a kapitalizmusról beszélni. (az eredeti idézet magyarul: „Aki a kapitalizmusról nem akar beszélni, hallgasson a fasizmusról.” – a szerk.)

Tüntetők gyakran „vörös pestisként” említik a PSD-t, miközben ön a neoliberalizmust jeleníti meg fő problémaként, nem a vélt baloldali irányítást. Úgy tűnik, félreértés van itt.

Először is jó tudni, hogy a „vörös pestis” szlogent a két világháború között működő fasiszta mozgalom, a Vasgárda használta a kommunistákra, amely csak megerősíti a korábbi álláspontom arról, hogy a tüntetőket hogyan befolyásolja a jobboldal. Másodszor: neve és nemzetközi kapcsolatai ellenére a PSD nem egy baloldali párt. Ők felügyelték az 1989 utáni legkatasztrofálisabb privatizációkat, a közelmúltban pedig számos jobboldali döntést hoztak meg, amelyek a munkaadó társadalmi hozzájárulásait a munkavállalóra terhelték, vagy gondoljunk a döntésre, amely értelmében elveszik a munkanélküli segélyt azoktól, akik az első adott munkakínálatot visszautasítják.

Az már csak hab ennek a jobboldali populista pártnak a tortáján, hogy jóváhagyta azt a reakciós kezdeményezését, amely úgy módosítja majd az alkotmányt, hogy megakadályozza azonos neműek házasságát a jövőben. Ez a párt neoliberáis intézkedéseket hoz, hogy elégedett legyen a nemzetközi tőke, protekcionista döntéseket, hogy a helyi tőke is boldog legyen, és minimális szociális engedményeket populista retorikába csomagolva, hogy megőrizze szavazóbázisát.

Éppen ezért a romániai baloldalon hatalmas a vákuum, és vannak is próbálkozások ennek betöltésére. Egy új párt, a Demos jelent meg nemrég egy hagyományosabb, neo-keynesiánus, szociáldemokrata agendával, olyan standard célokkal, mint jobb bérek, magasabb adózás, több állami finanszírozás az egészségügy és oktatás területén stb. Egy ilyen reformer agenda azonban erősen korlátozott a jelen nemzetközi kontextusban, ahol a gazdasági fellendülés lassú (és új krízis van a horizonton!), és ahol Románia státusa periférikus. Minden komoly reform, amely a gazdaságot és társadalmat érintené, erős ellenállásba ütközne a nagytőke és annak politikai képviselete által (beleértve EU-s intézményeket), ahogyan ezt a görög kormányt adó Szíriza párt esetében is láttuk három évvel ezelőtt.

Más szavakkal: olyan baloldali politikára van szükség, amely olyan súlyos gazdasági-politikai kérdésekre irányul, amelyek nem megoldhatók egy határozott stratégia nélkül a tőke ellen, és szükség van olyan programra, amely a kapitalizmus szorításából lehetőséget ad a menekvésre – egy olyan programra, amelyben a gazdaságot közös tulajdonlás alkotja és demokratikus kontroll, amely az emberek érdekét szolgálja, nem az elitét. Hasonló gondolatok sokáig tabuk voltak Romániában a sztálinizmus összeomlását követően, de új csoportosulások vannak jelen az országban, mint a Mâna de Lucru, amely ezeket megjelenítik – az anyagi depriváció és bizonytalanság, ami milliókat érint az országban, csak népszerűbbé fogja tenni ezeket a gondolatokat.

A jogállamiság lebontását illetően lát hasonlóságot a román és magyar kormányok között?

Igen, vannak hasonlóságok, és kimondható, hogy bár név szerint egy szociáldemokrata párt kormányoz Romániában, a PSD nagyon is hasonlít a Fideszhez – egy jobboldali populista párt, amely a helyi kapitalisták és bürokratikus hálózatok érdekeit képviseli. Mindkét párt támadja a jogállamot, hogy erősítse saját hatalmát az állami apparátusban és általában a társadalommal szemben, nem utolsó sorban pedig azért, mert egy várható gazdasági válság miatt erősebb ellenállásra számíthatnak.

Ezzel egyidőben fel kell tennünk a kérdést magunknak, hogy melyek a közép- és kelet-európai liberális demokráciáikat érintő válságok mélyebb okai, és azt gondolom, hogy választ akkor kapunk, ha az 1989 után a liberális demokráciával együtt importált neoliberális gazdasági modell gazdaságra mért pusztító hatásait vesszük figyelembe. Amikor a gazdasági modell képtelen beváltani az ígéreteit, a liberális demokrácia is szintén veszíteni fog a népszerűségéből az átlagos emberek körében – ezek a populista jobboldali pártok pedig teret nyernek ezzel egy erős baloldal hiányában.

ftőke

Mennyiben befolyásolhatják a román kormányról szóló vitát az európai parlamenti választások? Néhány elemzés szerint a Sargentini-jelentés vitája sem a magyar kormányról szólt, hanem az EP-ben jelen lévő pártok helyezkedéseiről.

Egyáltalán nem befolyásolják. Romániában az EP-választások, mint máshol is, legfennebb másodrendűek. Ugyanakkor jó esélyt adnak a feltörekvő baloldali erőknek, hogy megmutassák magukat a választásokon. Ami az EP-n belüli hatalmi harcokat illetően egy újrarendeződés periódusában vagyunk. A Néppárt és a szociáldemokraták közötti koalíció nagyjából a végét járja, miközben utóbbiak a zöldekkel, liberálisokkal és az úgynevezett radikális baloldaliakkal keresnek lehetőséget szövetségre. Miután a Fidesz még mindig az EPP tagja, ez a „progresszívek” részéről eszköz lehet arra, hogy hiteltelenítsék őket, de ez is a hatalmi harc része.

Klaus Johannis államfő nemzeti kisebbségi jogokat támadt meg az alkotmánybíróságon. Ha ezek a jogok valóban veszélybe kerülnek, vitázni fognak ebben a témában is ön szerint az EP-ben?

Azt gondolom, hogy olcsó húzás ez az elnöktől, egy populista próbálkozás arra, hogy a nacionalistább rétegek támogatását megszerezze annak ellenére (pontosabban éppen azért), mert ő maga is egy nemzeti kisebbség tagja. Mintha katolikusabb akarna lenni a pápánál, ahogy a mondás tartja. Az álláspontom szerint minden jogot meg kellene kapniuk a nemzeti kisebbségeknek, nem utolsósorban a nyelvük nyilvános intézményekben való használatát is tekintve. Eközben a párt, amely felrója a jogok hiányát, az RMDSZ vélhetően örvend, hogy harcban áll, hiszen ezzel azt az illúziót tartja fent, hogy a romániai magyar közösség érdekeit képviseli. Szerintem nem ez történik: azok a területek, ahol politikai befolyásuk van, épp annyira szegények és fejletlenek, mint az ország legtöbb része. Ami az EU-s intézményeket illeti: azt gondolom, hogy beszélnek majd a témáról, de nem feltétlenül tesznek is lépéseket, a már fennebb említett okokból.

Címlapi illusztrációnk forrása: realitatea.net