A menekültválság most már annyira súlyos, hogy az Európai Unióban napokon belül meg kell születnie annak a mechanizmusnak, amely választ ad erre a kérdésre – véli Winkler Gyula EP-képviselő. Az RMDSZ politikusát a magyar-szerb határzárról is kérdeztük.

Az Amnesty International jelentése szerint a II. világháború óta nem alakult ki a jelenlegivel összemérhető súlyosságú menekültválság, amely Európát megpróbáltatásoknak teszi ki. Miért most tetőzik a menekülthullám?

Ennek több magyarázata van. Az elsődlegest az „arab tavaszokban” kell keresni, illetve azokban az országokban, ahol a gyarmati rendszer felbomlása után, az ötvenes-hatvanas években diktatórikus rendszerek vették át a hatalmat. Ezekben az államokban évtizedekig az a fajta „csend és béke” volt, ami Romániát is jellemezte a diktatúra éveiben. Ezek a rendszerek sorra megdőltek, polgárháborúk sora következett, emberek milliói váltak földönfutóvá, kerültek életveszélybe. A menekülthullám másik oka nyilván a gazdasági, életszínvonalbeli különbségekben keresendő. Léteznek mechanizmusok annak megállapítására, hogy ki számít politikai és ki számít gazdasági menekültnek, de ezt általában nehéz eldönteni.

Az Európai Unió tagállamait érintő menekülthullámra adott brüsszeli válasz az úgynevezett országonkénti menekültkvóta megállapítása volt. Mi körvonalazódik ezen a téren?

Sikertelenség körvonalazódik. Éppen a tegnap tartották az uniós belügyminiszterek tanácskozását a menekültkvótáról, és ez a találkozó kudarccal végződött. Az Európai Bizottság elképzelései szerint ez egy kötelező kvótarendszer lenne: a tagállamok egy bizonyos algoritmus szerint megállapított számú menekült befogadására lenne köteles, ám erre az EU anyagi segítséget is nyújt. Románia például 24 millió eurót kapna idén európai alapokból erre a célra. A belügyminiszterek azonban nem jutottak egyezségre ebben a kérdésben. A tagállamok zsarolják egymást, Olaszország például egyértelműen ezt teszi. Szemináriumokat is lehetne tartani arról, hogy Itáliában miként fonódik össze az alvilággal a menekültek ügye, kik és mekkora hasznot húznak az emberkereskedelemből.

Hány menekült befogadásáról lenne szó ebben az évben?

Hivatalos becslések szerint mintegy 60 ezer politikai menekült befogadásáról lenne szó. Szerintem ez egy alulbecsült adat. Nem szabad elfelejteni az ukrajnai helyzet instabilitását, amelyre Romániának is fel kellene készülnie, hiszen onnan is lehet számítani menekültáradatra.

A menekülthullám Magyarországot Romániánál és a tagállamok nagy többségénél sokkal súlyosabban érinti. Budapesten tegnap bejelentették, hogy egy 4 méteres fallal lezárják a magyar-szerb határt. A szerbek ezt a megoldást elutasították, és az EU segítségét kérték az országukban lévő menekültek helyzetének rendezésére. Számíthat-e Belgrád brüsszeli segítségre?

Biztos lesz egy brüsszeli Szerbia-terv. Hiszen Belgrád a budapesti intézkedésre adott válaszként már azt is bejelentette, hogy Szerbia is kerítést húz majd fel a montenegrói határnál. Ám Európának nem szétválasztásról, hanem a szolidaritásról kell szólnia. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az Európai Uniónak távolabbra kell tekintenie Szerbiánál. Minden olyan terv, amelynek valamennyi esélye is van a megvalósulásra, arról szól, hogy a Földközi tenger Európával szemben levő partján, a MAGREB-országokban kell a menekültek ügyét megoldani. Európai szellemiségben kellene ezt az ügyet kezelni. Ha visszagondolunk az elmúlt ötven-hatvan évre, azt állítom: szinte minden ország volt olyan helyzetben, hogy polgáraik máshol kerestek megélhetést. Ezért a legfontosabb a szolidaritás lenne.

Elképzelhető, hogy Brüsszel megpróbálja lebeszélni Budapestet a kerítésépítési terveiről?

Várjuk meg a következő napokat. Itt most már nem hónapok, nem is hetek kérdése, hogy az Európai Unió lépjen valamit ebben az ügyben. Napokon belül kell intézkedni, mert eredménytelen volt a belügyminiszteri találkozó. Biztos vagyok abban, hogy megszületnek azok a mechanizmusok, amelyek európai választ adnak erre a kérdésre a Balkán térségében is.

Romániának mintha nem lenne határozott álláspontja a menekültkérdésről. Ez Brüsszelből is így látszik?

Bukarestnek szinte semmiről nincs határozott álláspontja. Brüsszelből sajnos már egy jó ideje látni lehet, hogy a román kormány egy sor fontos kérdésben nem fogalmaz meg markáns álláspontot. Formálisan például támogatjuk az Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi egyezményt, de tartalmilag nincs markáns álláspontunk. Formálisan támogatjuk az energiauniót, de a konkrét tervek megvalósításáról keveset hallunk. Bukarestben formálisan támogatják az Európai Unió menekültpolitikáját is. Nem tudom, hogy a román belügyminiszter milyen álláspontot képviselt a tegnapi találkozón. Olyan kormányunk van egyébként, amely rendszerint nem is a tárcavezetőit küldi el az uniós miniszterek találkozójára, hanem az államtitkárait. Nekik azonban csak annyi a szerepük, hogy ott vannak, aláírják a jegyzőkönyvet, és ha dönteni kell, azt mondják: elnézést, kérnénk néhány napot, és majd írásban közöljük az álláspontunkat.