Február közepén hagyta jóvá az Európai Parlament az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi és partnerségi egyezményt. Korábban megírtuk, hogy Románia számára az egyik legfontosabb eredmény a vízumkötelezettség feloldása, Winkler Gyulát ezért a gazdasági előnyökről kérdeztük. Az RMDSZ-es EP-képviselő arra a kérdésre is válaszolt, mit tehet Európa Donald Trump kiszámíthatatlan elnöklése alatt.

Egy a CETÁ-ról írt szövegében úgy fogalmazott, ez az egyezmény a „legmodernebb, leghaladóbb, legigényesebb szellemiségű”. Miért?

2009-ben a lisszaboni szerződés kissé átírta az EU kompetenciáit a nemzetközi kereskedelem területén, és ennek az egyezménynek a javarésze az új körülmények között történt. 2014-ben a tárgyaló felek aztán aláírták a jegyzőkönyveket, viszont utána újra tárgyalásra kerül egy fejezet. Ez a beruházás-védelmi fejezet volt, a híres-hírhedt, cégek és kormányok közti mechanizmus, amelyben esély volt a részrehajló döntésekre. Ennek helyére alkotta meg az EU és Kanada az új beruházási bírósági rendszert, tulajdonképpen a közvélemény nyomására. A CETÁ-ban ugyanakkor létezik környezetvédelmi záradék, munkajogvédelmi kitételek, és figyelembe vettük a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, vagy az Egészségügyi Világszervezet véleményét. Ez ugyanakkor nemcsak kereskedelmi egyezmény, hanem gazdasági együttműködési megállapodás is – ezért van szükség a tagállamok parlamentjeinek jóváhagyására is.

Következik tehát a nemzeti parlamentek részéről az egyezmény ratifikálása. Ez hosszú folyamat, és több európai országban is éppen választások következnek. Mire számíthatunk?

Azt hozzá szeretném tenni, hogy nemcsak az országos parlamenteknek kell ratifikálniuk az egyezményt, hanem a föderális államokban a regionális parlamentnek is. Fontos az is, hogy a CETA kereskedelmi részeit rövidesen alkalmazzak, és ha ennek meglátszanak a pozitív eredményei egy éven belül, akkor ez érv lesz a CETÁ-t támogatók számára. Ratifikációs határidő nem létezik, így például Németországban nem idén fognak dönteni, ezt a választások miatt nem is javasolják.

Milyen előnyöket hoz a CETA, például a KKV-k számára, amelyek Ön szerint a nyertesei lesznek az egyezménynek?

Nyilván különbséget kel tenni egy nyugat-európai és egy romániai, bulgáriai vagy magyarországi KKV között, én nem feltétlenül a három, hanem a kétszáz alkalmazottal dolgozó cégre gondolok. Ezek Európában tipikusan a legnagyobb technológia-exportőrök, így egyrészt a technológiai KKV-k, másrészt a szolgáltatások, start-upok területén várható fejlődés. Szinte nullára csökken minden vámtarifa, a tulajdonjogvédelmi záradékok erősödnek, tehát ha valaki levéd itt valamit, azzal nem élhetnek vissza Kanadában, emellett a cégek hozzáférhetnek a kanadai közbeszerzésekhez, regionális szinten is.

Ha az a kérdés, hogy melyik romániai vállalkozás fog elmenni egy kanadai tenderre, akkor a válaszom az, hogy hazai kisvállalkozások, amelyek beszállítanak például német partnereknek, közvetett módon előnyt élvezhetnek.

Milyen további változások várhatók a romániai gazdasági, kereskedelmi életben?

Tudni kell azt, hogy Románia és Kanada között alacsony szintűek a direkt kereskedelmi cserék, ha azonban megnézzük a romániai exportstatisztikát és a kanadai importstatisztikát, akkor kiderül, hogy utóbbiban több szerepel, mint az előbbiben. Ez azért van így, mert Kanada nem EU-szinten, hanem országos szinten vezeti a statisztikáit, mi pedig elsősorban nyugat-európai államokba szállítunk, és ők tovább Kanadába. Az előnyünk, hogy az alacsony szint miatt magas a fejlődési potenciálunk, másrészt a fejlődés nem feltétlenül a direkt Kanadába exportálást jelentheti, hanem az európai partnerekhez szállítás növekedését.

Bizonytalanná vált a TTIP (transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség) sorsa Donald Trump elnök miatt. Mi várható?

Erről kevesebbet mondott Trump, viszont ennek a tüköregyezményéből, a TPP-ből (Transz-csendes-óceáni Partnerség) egy tollvonással kiléptette az Egyesült Államokat. Nyilvánvaló, hogy egy protekcionista hozzáállása van a világkereskedelemhez, és bár otthon lehet, hogy jól hangzik az America First elképzelés, de a huszadik század történetéből kiderül, hogy ez rövid távon hozhat hasznot, hosszú távon azonban tragédiákba torkollik. Én ma Európában nem hallok semmit a TTIP-ről, illetve ha mégis, akkor csak sajnálkozást, mert úgy néz ki, hogy ebből egyelőre nem lesz semmi.

Ha Londonba megyünk el, ott beszélnek róla ugyan, azt remélik, hogy külön megkötnek egy egyezményt Washingtonnal, és mindkét fél felvirágzik. Én ezt is megkérdőjelezem, mert Nagy-Britannia önmagában nem képes azt a kereskedelmi hasznot gerjeszteni, amit az ötszázmillió fogyasztóval rendelkező uniós piac. Tagállamok egyébként sem tárgyalhatnak kereskedelmi egyezményről, itt nyilatkozatháború folyik – az egyik Trumpé, a másik a Theresa May és Brüsszel közötti, hiszen a napokban várjuk az EU-s kilépés jogi folyamatának elindulását.

Számos félelem megfogalmazódik Donald Trump elnöksége miatt, egyebek mellett a NATO-hoz, az Oroszországhoz való viszonyulása miatt. Mit jelent Trump az EU számára, mit lehet kezdeni vele?

Ha tudnék válaszolni erre a kérdésre, akkor én volnék a világon a legokosabb ember, és valószínűleg tanácsadónak hívnának meg külföldi kormányok – talán még Trump is. Az én véleményem egy olyan receptre épül, amelyet saját magunkra is alkalmazni szoktam. Amikor a legnagyobb bonyodalomban vagyunk, akkor a legfontosabb, hogy saját magunkra összpontosítsunk. A kérdés, amit feltett, az volt, hogy mit kezdjünk Trumppal. De mit kezdjünk Theresa May-jel? Mit kezdjünk Marine le Pennel? Mit kezdjünk a 27-ek Európai Uniójával, a közvéleménnyel, amely – jogosan – több hatékonyságot, átláthatóságot kíván, politikai reformokat Európa-szerte?

Tárgyalni kell az EU jövőjéről, hogy milyen Európát akarunk tíz-húsz év múlva, a jelenlegi volatilis helyzetben azonban akkor adhatjuk a legrosszabb választ, ha mi magunk sem tudjuk, hogy hová akarunk eljutni és milyen útvonalon. Ha megvan a célkitűzésünk és a taktikai lépéseink, akkor erős entitásként tudunk szembenézni a globális változékony helyzettel.