Szilágysági származású, a Partiumban született, Zilahon és Nagykárolyban járt iskolába, Nagyváradon újságíróskodott és esett szerelembe Lédával,  Csucsán töltötte élete utolsó éveinek java részét. Kolozsvárott azonban csak egyszer fordult meg. Igaz, hogy akkor kerek egy hónapot töltött itt. Annyira „jól telt”, hogy többé sohasem akart visszatérni, hisz a kolozsvári hónap legjelentősebb eseménye számára egy püspökfürdői kirándulás volt. Mi, kolozsváriak, mégis őrizzük ennek az egy hónapnak az emlékét,  hisz ugyanúgy rajongunk érte, mint annak idején azok a kolozsváriak, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy idejöjjön. Ady nyomába eredünk a következő írással, és megpróbáljuk felgöngyölíteni az itt töltött hónapnak a történetét. Segítenek benne Ady Lédához írt levelei és a kortársak visszaemlékezése.

1909. június 27-én, egy vasárnapi délutánon befut a budapesti gyors Kolozsvárra Ady Endrével. A költő gyógykezelésre érkezett a Ferenc József Tudományegyetem ideg- és elmekórtani klinikájának kísérleti idegosztályára, a Trefort utcai híres “Zöld Fedél”-be, amelyet Lechner Károly professzor vezet. Az elmegyógyász 1899-től az egye­tem tanszékvezető tanára. Az állomáson Lukács Hugó fiatal doktor, a klinika alkalmazottja várja a költőt. Lukács Hugó korábban Szüts Dezső újságírónak volt kezelőorvosa, ő ajánlotta a fiatal orvost Ady figyelmébe, de személyesen is talákoztak már Nagyváradon, ahova fiatal képzőművészek alkotásaiból vitt kiállítást Lukács Hugó, maga is amatőr festő, az eseményen pedig a Párizsból frissen hazatért költő saját verseit adta elő. Mondani sem kell, hogy ott rögtön örök barátok lettek. Az Ady-rajongó orvos várta tehát a költőt, együtt kocsiztak fel a Trefort utcai klinikához. Az itt töltött egy hónap azonban Ady nyomasztó emlékei között maradt meg: a város unalmasnak tűnt, Lechner szigorúan, kellemetlenül és zárkózottan viselkedett Ady szerint (aki távozása után egy nagyon kemény hangú levélben közölte véleményét a professzorral), a klinika pedig nem tartozott azoknak a bohém szanatóriumoknak a hosszú sorába, amelyeket eddig Ady látogatott, hanem valóban egy szabályosan működő kórház volt. Adyt ez kikészítette.Június 29-én történik meg az általános kivizsgálás. A korábbi betegségeket, kezeléseket, a megszokott életmódot is rögzíti a kórlap: „7 éve luese volt, melyet 3 évig kezelt. Alkohol élvezetét nagy mértékben concedálja. 60-70 cigarettát szív naponta. Sokat éjjelezik. 2 éve veronállal él […] Anaemiás. Lesoványodott. Tüdők szabadok. Szív normális […] Hangulat: esékeny […] Élénk ínreflexek. Kezekben tremor”

Szóval semmi kirívó, a kórisme alapján azt mondhatjuk, hogy Ady szokásos formájában volt. A szanatóriumi kezelés pedig annak idején divatozott. Mindenki, aki megengedhette magának elvonult egyszer-kétszer az év folyamán hosszabb-rövidebb periódusra. Ady is így tett. Július 5-i, Brüll Adélnak írt hosszú levelében még szuperlatívuszokkal dicséri a helyet, az orvosokat, és főként a fiatal tanársegédet, Lukács Hugót.  

A második hét már jóval nehezebben telik, kiderül, hogy nem lehet kijárni, az alkohol-tilalmat is komolyan gondolja a professzor. Lukács Hugó mindent elkövet, hogy a gondjaira bízott költő jobban érezze magát Kolozsváron, ezért összetűzésbe kerül a főorvossal, Lechner Károllyal, de ennek árán is kierőszakolja azt, hogy Ady az ő lakására költözve töltse az egy havi beutalását, és bejáró betegként kezeljék. Innen ugyanis könnyebb lemenni a városba esténként. A fiatal orvos Ady után lopódzik a New Yorkba, Biasiniba, és lefizeti a pincéreket, hogy erősen vizezve vigyék ki Adynak a bort, mert másnap a professzor látni fogja az éjszaka hatását a betegen, és Lukács lesz az aki inkasszálja az elmarasztaló dörgedelmeket. Az orvosbarát minden igyekezete ellenére üllő és kalapács közé kerül. Választania kell Lechner és Ady között. Adyt választja, beadja a felmondását, ami azt jelenti, hogy hónap végén távoznia kell a klinikáról. Ady tudja, hogy Lukácsnak mennie kell, a levelekből azonban nem derül ki, hogy tudatában van-e annak, hogy ő okozta a törést fiatal barátja pályafutásában. Lédához írott második levelében mindössze arról panaszkodik, hogy elég unalmasan telnek a napok Kolozsváron. Nem erre számított.

Az említett barátok közül, Lukács Hugót leszámítva, az egyik nem más, mint Fejér Lipót, a későbbi világhírű matematikus, annak idején alig harminc éves fiatal tanár, itt, Kolozsváron. A másik jóbarát pedig Somló Bodog filozófus, akinek társadalmi fejlődés-elméletére Ady még nagyváradi újságíró korában felfigyelt, és lelkesen cikkezett róla. Olyannyira lelkesen, hogy az akkor szintén Nagyváradon tanító Somló Bodog ellen feljelentést tettek a jogakadémia konzervatív tanárai, és eltávolítását kérték az egyetemről. A Somló-afférnak nemzetközi visszhangja támadt, a fiatal tanár a helyén maradt, és közte meg Ady között tartós barátság alakult ki. Szóval ezzel a két jóbaráttal találkozgatott a költő Kolozsvárott. Másfajta időtöltésre nem volt lehetőség, bár igény lett volna rá :). 

Lukács Hugó július 20-án Budapestre utazik. Még elutazása előtt Ady kikönyörgi tőle, hogy hadd kirándulhasson egyet a barátaival, Somlóval és Fejér Lipóttal. Nem mennek messzire, csak Püspökfürdőre ugranak le, hiszen ott is gyógyvizek vannak :). Lukács beleegyezik, azonban orvosi felügyeletet rendel el, ezért a három „kirándulóhoz” dr. Kanitz Henrik, a Lechner-klinika másik fiatal orvosa is csatlakozik. A társaság július 23-án kerekedik fel. Természetesen még az elutazás előtt Ady levelet ír Lédának. A készülő kiruccanásról konkrétan egy szót sem ejt. Csak panasz, panasz, panasz a kolozsvári unalomra.

A kirándulás remekül sikerült. Nagyváradon még két cimbora csatlakozott a társasághoz, Nagy Mihály és György Ernő, mindketten nagyváradi ügyvédek, Holnaposok, Ady-rajongók. A jókedvű társaság fiákeren ment ki Püspökfürdőre, majd a napot – mint Nagy Mihály írja le visszaemlékezésében – a „Bodegában” fejezték be. (Rossz az, aki rosszra gondol.) A kirándulást egy fénykép örökíti meg, amely Fejér Lipót hagyatékában maradt az utókorra, a történet szereplői Somló Bodog kivételével egytől egyig rajta vannak.A legenda szerint csak dr. Kanitz húzta ki a cédulát a görbe est miatt, akit a Budapestről hazatérő Lukács Hugó teremtett le Kolozsváron, azért, mert ő is megkapta a maga fejmosását a professzortól. Csak elképzelni lehet, hogy milyen állapotban hozta vissza a „beteget” Kolozsvárra. Adynak az utolsó levele, melyet Kolozsvárról ír Lédának szűkszavúan tér ki a történetre.

Ady július 31-én távozik Kolozsvárról. Mindössze egyszer tér vissza hosszabb időre a városba, akkor is muszájból, bár barátai többször hívják. Összegyűjtött leveleiben több táviratot találunk, amelyben kitér a meghívások elől. Nem kedvelte meg a várost.

Hogy mi lett a történet szereplőinek további sorsa?

Dr. Kanitz Henrik alig egy évvel a püspökfürdői kirándulás után, egy egyszerűnek tűnő vakbélműtét utáni szövődmény áldozata lett. 1910. augusztus 28-án hunyt el Kolozsváron.

Nagy Mihály ügyvéd, újságíró, aki Ady nagyváradi évei után is lelkes barátja maradt a költőnek, 1926-ban hunyt el. Adyhoz fűződő emlékeit leírta, minden fényképet, emléktárgyat híven megőrzött.

György Ernő jogász, bíró, egyetemi tanár, a nagyváradi Holnap társaság tagja, a püspökfürdői vidám társaságból talán a legelőrehaladottabb kort érte meg. 1977-ben hunyt el Budapesten.

Lechner Károly professzor pályafutását tragikusan befolyásolta az első világháború. Kolozsvári klinikája egyre inkább hadi kórházzá alakult át, majd az impériumváltás első éveiben itt kerestek ideiglenes menedéket bankárok, politikusok, a színházigazgató Janovits Jenő a berendezkedő román hatalom megszórító intézkedései elől bújkálva. Erdély román megszállása a magyar egyetem menekülését jelentette, és Lechner Károly is ment, Szegeden létesített új klinikát. 1921-ben beválasztotta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába, 1922-ben, miközben készült akadémiai székfoglaló előadásának megtartására, hirtelen elragadta a halál. Adyval való afférját három levél őrzi.Dr. Lukács Hugó, a művészetek és haladó eszmék iránt fogékony pszichiáter a nevezetes Ady-kúra után távozott a Lechner-klinikáról, a professzor nem kívánt többé együttműködni vele. A világháború vége tábori orvosként a galíciai fronton éri, innen utazik Budapestre, ahol a Tanácsköztársaság eseményei magukkal sodorják. A bukás után emigrációba kényszerül, Bécsben él sokáig, de minden évben hazautazik, hogy meglátogassa Ady sírját. Mint Ady egykori kezelőorvosát gyakran  keresik meg az újságírók, és ő szívesen nyilatkozik. Leírásai, elemzései pontosak, higgadtak, sok apró részlettel szolgálnak a féktelen természetű költőről. 1933-ban így írja le Adyt, mint pácienst:  „Soha egy napig rendes életet nem élt. […] Ha jókedvű volt: alkudozott az orvossal; ha rosszkedvű volt: felrúgott minden rendelkezést. […] Nem annyira gyógyulást keresett a szanatóriumban, inkább búvóhelynek használta, amikor menekülni akart az emberektől, harctól, utálattól. […] Életében lehetetlen volt Adyval egy lelki analízist véghezvinni, mert nem állt kötélnek. […] Túlságosan szemérmes volt.” (6 órai Újság, 1933. február 12.) Hitler 1938. március 12.-i bécsi bevonulása után Lukács Hugó Párizsba emigrált, ahol alig egy év múlva öngyilkos lett. 1939. április 23-án lőtte főbe magát.

Fejér Lipót 1911-től már a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem professzora lett, olyan kiválóságok voltak a tanítványai, mint Neumann János vagy Rényi Alfréd. A nyilas hatalomátvétel után, 1944-ben be kellett vonulnia a budapesti gettóba, ahol őt is a Vöröskereszt által védett Tátra utcai házba zsúfolták be. Ez a védettség nem jelenthetett sokat, mivel 1944 karácsonyán, a ház többi lakójával együtt, őt is besorolták az egyik Duna-parti kivégzésre vezényelt csoportba, de végül egy honvédtiszt kimentette a menetből. 1959-ben hunyt el Budapesten.

Somló Bodog, a jogbölcsészet és nemzetközi jog kiváló ismerője 1920-ban önkezével vetett véget életének, nem tudta feldolgozni Magyaroszág trianoni feldarabolását.Léda, Diósi Ödönné Brüll Adél, aki Adyt Svájcba várta a kolozsvári kúra után 1912-ig maradt múzsája Adynak. Az elbocsátó szép üzenet után visszavonultan, a társaságot kerülve élt. Ady házasságának hírére elájult. Ady halálának hírére úgyszintén. Hosszú évekig csak feketében látták. Élete utolsó esztendeiben a kutyái voltak legkedvesebb barátai. A Fiumei Úti Sírkertben található márványtábláján Ady-idézet olvasható: „Hirdetni fogod: te akartad/ S mindent, mi történt, te akartál/ S hogy nálam is hatalmasabb vagy/ S a Halálnál.” 15 évvel élte túl Adyt, 1934. január 18-án halt meg.

S a költő? A költő él.