Új korszak kezdődik a sepsiszentgyörgyi Evilági zenekar történetében: ezután két néven zenélnek tovább, a Mozsikácska gyerekeknek, a BRVLG (Borvilági) fiataloknak és felnőtteknek szól. A zenekart pénteken a Versünnep erdélyi középdöntőjén hallhatják a csíkszeredaiak. Az újdonságokról és saját zenei-irodalmi értékrendjéről kérdeztük a zenekarvezető-zenepedagógus Orbán Ferencet.

Láthattunk, hallhattunk már a legkülönbözőbb műfajokban muzsikálni, többféle hangszer megszólaltatásában is otthon vagy. Ha létezik kedvenc stílus számodra, melyiket mondanád?

Törekszem magamban a legnagyobb nyitottságot fenntartani, így nincs egyértelmű válasz. Sokféle zene vesz körül, mely amúgy a nagy egésznek egy parányi kis szeletkéje, s mivel kíváncsi természetű vagyok - még ha gyakran ugyanazokat a köröket is futom - szeretem, ha a muzsika meglep, megérint. A stílus fölött számomra lényegibb az alkotás vágyának fenntartása és megélése. Ezzel az úgynevezett saját zenével vagyok a legbensőségesebb viszonyban.Melyik a legkedveltebb hangszered?

Mindig az alkalom szülte, hogy épp melyik hangszer játszotta nálam a főszerepet. Az utóbbi időkben főképp gitározok, de a hegedű és a mandolin is gyakran kezembe kerül. Nem szeretek ugyan rangsorolni, de azt szoktam mondani, hogy ha újjászülethetnék, akkor csak cimbalmoznék.

Mikor határoztad el, hogy a zenéből fogsz megélni?

A kezdet kezdetén úgy képzeltem el, hogy a zene hobbiként fog létezni az életemben – talán idejekorán féltem a kiégéstől. Bármennyire is megpróbáltam ezt az elvet tartani, minduntalan olyan helyzetekben találtam magam, melyek egyre inkább túlmutattak a szabadidős zenélgetésen. Így váltam hivatásos táncegyüttes zenekarának tagjává, majd zenét szerezhettem színházi előadásokhoz, valamint elkezdődhetett zenetanári pályafutásom is.

Mesélj az Evilági együttes legutóbbi lemezéről!

Evilági név alatt a Parancsolatok című, Farkas Wellman Éva verseit megéneklő kiadvány az utolsó, mely egyben zárja is az első hét évünket. Innen kezdődően megpróbáljuk szétválasztani törekvéseinket a célközönség szerint, azaz Mozsikácska név alatt főképp gyermekeknek dalolunk, míg BRVLG zenekarként a fiatalokat és felnőtteket próbáljuk megszólítani. Változtattunk a munkamódszerünkön is, melynek első gyümölcse a decemberben napvilágot látott Mozsikácska csapat Kalamajka lemeze, amit azóta be is mutattunk, és remélhetően sikerül minél több magyar ajkú gyermekhez eljuttatni.

Ha már a verseket említetted, kik azok a költők, akik igazán közel állnak a szívedhez?

Bennem a vers, mint a kezdet kezdetén, szorosan és szervesen a zenéhez társul. Kizárólag csak azokat a műveket éneklem meg, amelyekkel teljességgel azonosulni tudok. A klasszikus versek számomra időkapszulák, melyek által időutazásban lehet részem, miközben a jelen újraértelmezése is megvalósulhat. A kortárs költészet bájának viszont az adhat többletet, hogy a személyes ismeretség is részévé válhat a vers-élménynek. A teljesség igénye nélkül: Pilinszky János, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, Kovács András Ferenc, Varró Dániel, Nagyálmos Ildikó, Muszka Sándor, Farkas Wellmann Éva és Kányádi Sándor, akiknek a verseit nagy szeretettel éneklem.

Boros vagy?

Valóban, az utóbbi időben zeneileg is beborozódtam a BRVLG (ajánlott kiejtése: borvilági) által, hiszen ősszel mutattuk be e név alatt a bor-témájú műsorunkat, melyet nem csak borivóknak ajánlunk. A repertoárt énekelt versek és népdalfeldolgozások alkotják, zenei világa egészen változatosra sikerült a szórakozás és szórakoztatás jegyében. Társaim szerint (Gábor Szabolcs - szaxofonok, Gyergyai Szabolcs – basszusgitár, Pál Gábor - dob) ez az egyik legizgalmasabb zenei terünk.

Sepsiszentgyörgy nyüzsgő kulturális életében számtalan tehetséges zenész tevékenykedik. Gondolom, ez is sokat nyomott nálad a latban, amikor eldöntötted, hogy ott fogsz élni.

Húsz évvel ezelőtt mindig mosolyt fakasztott ez a zenei sokszínűség és pezsgés, valahányszor megérkeztem ebbe a városba. Ennek az élménynek köszönhetően tíz éve ideköltöztem, s kevéssel az után elkészítettük az első Evilági lemezt, melyen több mint százhúszan szerepeltünk. Akkor nagyon pezsgett a város, most újra élénkülni látszik. Hálás vagyok, hogy sokféle zenésszel dolgozhattam együtt, s hogy olyan társakra leltem, akikkel öröm muzsikálni.Divatos ma arra hivatkozni, hogy a mai gyerekeket csak a „kütyük” érdeklik. Pedagógusként hogy látod, mivel lehet kiszabadítani a fiatalokat a virtualitásból?

Ha megtapasztalják az élmény mélyebb dimenzióit, akkor fölösleges lesz magyarázni, hogy egy filmet miért nagyszerűbb a moziban megnézni, mint a zsebkészüléken. Csak ahhoz esélyt kell adjanak saját maguknak, vagy legalább nekem...  s ez a nehezebbik, hiszen eme gyors felületesség, ami kitölti a mindennapjainkat, érdektelenné tesz minden igaz iránt. Így, hát mesélek, dalolok és próbálok úgy élni, hogy kíváncsivá tegyem őket.

Min dolgozol jelenleg?

A magyar költészet napjára készülök összeállítani egy műsort az elmúlt húsz év termései alapján, amolyan egyszemélyes szerző-előadói minőségben. Közben készülünk a Mozsikácskával és a BRVLG-val a Versünnep idei kiadására, majd - elsősorban legújabb műsorainkkal - különböző rendezvényeken tesszük tiszteletünket. Mindezek mellett, alkotói vágyaimat a Székelyföldi Legendárium által készülő többrészes animáció-sorozat zenéiben élem ki.