Tíz Kolozsváron működő együttest hívott meg közös világnapi „örömtáncra” Jakab Melinda, a Kolozsvári Magyar Opera koreográfusa. A kedd este fél hétkor kezdődő Connected című gálaesten 120 balettművész és táncművész lép fel hat évestől ötven évesig, a közönség belekóstolhat a klasszikus és neoklasszikus balettbe, a kortárs táncba, a jazz-balettbe, a reneszánsz táncba, a sporttáncba, a street dance-be, illetve az akrojógába, és talán maga is kedvet kap ahhoz, hogy valamelyiket kipróbálja.

A tánc felszabadító, terápiás erejéhez ugyanis mindenkinek joga van, hangsúlyozza Jakab Melinda, aki másfél évtizede rendez és koreografál kortárs táncelőadásokat a Kolozsvári Magyar Opera balettkarával, de emellett amatőrökkel is foglalkozik, például az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjainak musicaljeit állítja színpadra, illetve felnőtteknek tart táncműhelyt Bukarestben. „Nem baj, ha kövér vagy, ha rövid a lábad, a tánc az benned van” – véli a koreográfus, és rámutat: a legtöbb felnőttnek, akikkel a műhelymunkákon találkozik, „bizonytalan a lelke”, sokan félnek az érintéstől, attól, hogy a másik ember szemébe nézzenek, ezek a gátlások pedig a tánc által felszabadulnak.Mióta Kolozsváron a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumon egyetemi szinten lehet koreográfiát tanulni, az itt végzettek több társulatot, tánciskolát alapítottak, így a fiataloknak van esélyük kipróbálni a tánc örömét. Jakab Melinda pedagógusként, alkotóként „belekóstolt” a város egyre fejlődő profi és amatőr táncvilágába, mint mondja, már évek óta dédelgeti egy átfogó táncmaraton ötletét. „Kolozsvár táncélete nagyon szépen fejlődik, úgy érzem, hogy tele van olyan tehetségekkel, amelyekről nincs tudomásunk. Valahol mindig történik valami, de kevés az, amit egymásról tudunk” – villantja fel a gála szakmai találkozó-jellegét a koreográfus.A maratonon a Kolozsvári Magyar Opera szólótáncosai és balettkara mellett fellépnek a Kolozsvári Román Opera magántáncosai, az Octavian Stroia Balettiskola növendékei, a Passegio reneszánsz táncegyüttes, a Blueinstinct Genessis, a Jump in Dance Company, az X-tazy és a Mini X-tazy, a magyarfenesi Tipp-topp, a Royal Dance Acadamy táncképzők növendékei és az Akrolina. Így az amatőr csapatok is lehetőséget kapnak egy művészeti intézet színpadán kipróbálni magukat, koreográfusok debütálnak rövidebb-hosszabb számokban. „Nem az a fontos, hogy kijön-e a táncos két piruettje, amit tíz éves kora óta gyakorol, vagy, hogy mennyire tökéletes a rüsztje, hanem az, hogy örüljünk annak, hogy táncoljunk, és együtt lehetünk” – fogalmaz Jakab Melinda.

Az apropó: Jean-Georges Noverre, aki megmutatta a tánc drámai kifejezőerejét

A tánc világnapját április 29-én, Jean-Georges Noverre francia táncos és balettmester születési évfordulóján ünnepeljük. Az 1727-ben született alkotót a 19. századi narratív balett előfutárának tartják: Noverre a látványos jelmezekről és színpadképről a táncosok drámai kifejezőerejére helyezte át a hangsúlyt, úgy gondolta, hogy a mozdulatnak a szereplők közötti viszonyt kell megmutatnia. „Azelőtt megrendeltek egy operát, amelyhez a balettmester táncbetétet talált ki, de nem a történetmesélés volt a cél” – mutat rá Jakab Melinda.

Bár inkább kortárs tánccal foglalkozik, Jakab Melinda számára is a mozdulatokkal való történetmesélés az igazi kihívás. A történet fontos eszköz egy táncelőadás esetében, mert van, amiből építkezni, mondja a koreográfus, ugyanakkor sokkal több időt vesz igénybe a szereplők közötti viszonyt mozdulatokból felépíteni, mint szavakkal kimondani. Egy táncelőadás olyan, mint egy puzzle, mutat rá: „hova vezet ez a mozdulat, mit akarok ezzel elmondani, mi a kapcsolatom a partneremmel?” Mikor 2014-ben Shakespeare Szentivánéji álom című művét dolgozta fel táncban a Kolozsvári Magyar Operában, térképet rajzolt a szereplők közötti szövevényes viszonyokról, meséli. Mint mondja, sokat tanult a színészektől, akikkel koreográfusi pályáját kezdte, mert ők mindig megkérdezték, hogy „ezt miért csinálom, ki vagyok és honnan jöttem?”.A klasszikus balett történetmesélés szempontjából a pantomimre épít, mindent eljátszik, így kevésbé van benne a táncos lelke, egyénisége. Technikailag azonban megkerülhetetlen alap, hangsúlyozza Jakab Melinda: „megtanít térben használni a tested, térben gondolkodni, koordinálni a testedet”. Mint mondja, gyerekeknek is hasznos balettórára járni, már csak azért is, mert így találkoznak a klasszikus zenével, amire egyébként a mindennapokban kevés esélyük van, ezen túl pedig szép tartásuk, önbizalmuk lesz.

(Címlapfotó: A test ébredése, rendező-koreográfus: Jakab Melinda, Kolozsvári Magyar Opera)