Az orvoslás világába is belefér a néprajz és a könyvírás, a kettő között pedig a belső indíttatás, a gyermekkori álmok nyitják meg a teret, derült ki kedd este dr. Péntek Tímea Kalotaszeg szíve, Körösfő címet viselő szerzeményének könyvbemutatóján, amely egy vallomással indult: az író sohasem tanult néprajzot, hivatását tekintve orvos, csupán a faluja és a népszokásaik iránt érzett szeretete sarkallta gyermekkora óta a könyvírásra. Az eseménynek a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház biztosított helyet, a bemutatón pedig dr. Péntek János néprajzkutató, nyelvész, akadémikus is méltatta a könyvet.

Dr. Péntek Tímea elmondása szerint nem talált Kalotaszegről átfogó, személyesebb hangvételű könyvet, annak ellenére, hogy rengeteg tanulmány és kutatás született ebben a témában. Szerette volna a falusi világot a az olvasók előtt a saját perspektíváján keresztül bemutatni, ezért a könyvébe családi történetektől kezdve családi fényképekig, munkákig mindent beleszőtt, amely bizonyíthatja Körösfő különlegességét, és „közelebb viszi ezt a világot a nagyközönséghez”.

A könyvbemutatóról a laikus is frissen szerzett tudással térhetett haza, ugyanis a kalotaszegi népi világba merülve nemcsak a népszokásokat ismerhette meg, hanem a tipikusan kalotaszegi eszközöket, építészetet, díszeket, ruházatot, történelmet – így a festett kazetták, a titkos dobozok, a sakkjátékkészítés, a jobbágyság és a ragadványnevek is szóba kerültek.

Dr. Péntek János beismerte, két okból is büszkén tekint a szerzeményre: elsősorban azért, mert az ő szülőfalujáról szól, másodsorban pedig azért, mert egy olyan fiatal írta meg, aki ellentétben a mai kor divatos tendenciájával, diplomaszerzése után kötelességének tartotta a szülőföldön maradást és annak felkutatását, megismertetését.

A könyvbemutató részletes történelmi tájékoztatás és személyes élmények kapcsolatára épült: megtudtuk, Körösfő jobbágyok által lakott területként élt a köztudatban, műemlékértékű templommal rendelkezik és minden lakosát ragadványnévvel illetik. Kiemelték, Kalotaszegen fedezte fel az egykori népvilág a magyar népművészetet, amely jellegzetes viseletével, építészetével, szokásaival jutott el Magyarországra. Kós Károly különleges építészeti stílusa, amely külföldön is gyakran felfedezhető, Ady Endre pünkösdi népszokás ihlette verse, Bartók Béla és Kodály Zoltán folytonos látogatásai azt bizonyítják, „Körösfő volt az a falu, ahol a magyar népművészet szíve dobogni kezdett”.A kis létszámú település máig őrzi népszokásait, egykori jellegzetességeit: napjainkban is fellelhetőek a régi építésű házak, a faragott kapuk, fafaragások, varrottasok és a tiszta szobák.  A könyv részletesen mutatja be ezeket, az elhelyezkedésre, a természeti kincsekre, állatvilágra, és az egykori elismert emberek véleményére is felhívva a figyelmet.

Mindemellett érdekességeket is megjelenít: a hely cseppkőbarlangjait, mint felfedezésre váró területeket, a mogyorófából készíthető sakkfigurákat, a 32 darabból összetevődő, nehezen kinyitható titkos dobozokat, vagy a varrottasok világkörüli útját, amelyek többek között Sissy királynőhöz és Munkácsy Mihály feleségéhez is eljutottak. Az is kevesek számára ismert, hogy a körösfői fiatalok konfirmálásuk során a templomban mohába térdepelnek. Arról pedig csak a helyiek tudnak, hogy a ragadványnevek az emberek megkülönböztetésére szolgáltak, ugyanis a demográfiai robbanás során hirtelen megnövekedett létszámú közösséget nem lehetett már megkülönböztetni az addigi néhány kereszt- és családnévvel.

Dr. Péntek Tímea könyvének egyedisége a személyességben és a könnyed nyelvhasználatban érhető tetten. A kettő ugyanis közérthetőséget és érdeklődést ébreszt a nagyközönségben, nem beszélve arról, hogy Kalotaszegnek és azon belül Körösfőnek egy sokkal ember közelibb, kevésbé tudományos, de annál inkább tapasztalatokra épülő oldalát jeleníti meg. Mindezt egy olyan író gondolatain keresztül, aki a modern világ megannyi befolyása mellett is sikerrel örökítette át az utókornak azokat az értékeket, amelyeket a falusi világból magával hozott.