Szellemi otthonok – Bálint Tibor íróra emlékeztek a Kolozsvári Magyar Napokon
A kis emberek nagy írójára, Bálint Tiborra emlékeztek a X. Kolozsvári Magyar Napok nulladik napján. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán megtartott rendezvény házigazdája Egyed Emese volt, illetve a beszélgetések moderálásában Vig Emese újságíró, szerkesztő működött közre.
A nagyszabású magyar napok első kiadásainak kezdetét a Bálint Tibor harangjánk a megszólaltatása jelezte, és emlékezetes pillanatai voltak a rendezvénynek, amikor a politikai színtér különböző oldalán lévő aktorok együtt és egyszerre húzták meg a harangkötelet, mintegy jelezve a gesztussal, hogy lehetünk különbözőek, mert összetartozunk.
Az évek során azonban kikopott ez a szokás. A szervezők úgy ítélték meg, hogy nyugodtan lehet ünnepélyes harangszó nélkül is indítani a rendezvényt. Bálint Tibor emlékezete pedig, aki mindig mindenkor Kolozsvárt írta meg, kiszorult a Kolozsvári Magyar Napok fő sodrából.
Az idei esemény Egyed Emese költő, irodalmár, egyetemi tanár és a Bálint Tibor Baráti Társaság erőfeszítése nyomán jött létre, helyszínként pedig a Horea úti Bölcsészkart választották, és egyfajta peripatetikus, sétálós beszélgetés-emlékezés kerekedett ki a rendezvényből, amelyen Bartha Katalin Ágnes olvasott fel részleteket a Bálint Tibor írásaiból. A hozzászólók olvasmányélményeiből kiderült, hogy legtöbbjük az író karakterformálást tartotta nagyra, hiszen olyan felejthetetlen figurákat alkotott, mint a kajlafülű, izgága pincér, Hektor, s a vele meg-megszakadó vadházasságban élő Böske, akikről maga a szerző mondja, hogy "fészküket a levegőbe rakták", ezzel mindent elárulva a két ember természetéről.
Továbbá az író özvegye, Bálint Júlia osztott meg a hallgatósággal hol humoros, hol megható részleteket a szerzőről és kettejük viszonyáról. Visszaemlékezése szerint az író gyakran hangoztatta, mintegy jelszóként az „Élj, hogy legyen, mit mesélj!” gondolatot, amelyet őmaga is követett, és ismervén írásait, azoknak cselekményéből is kiderül, hogy a váratlan csavarok jelentik az élet savát-borsát. Az egyik legmeghatóbb személyes történet viszont Bálint Júliának az a vallomása volt, amelyben elmesélte első találkozását az íróval, majd a rá néhány hónapra bekövetkező házassági ajánlatot, melyet ő, fiatal lányként is csak úgy volt hajlandó elfogadni, ha az író írásban fogalmazza meg. Bálint Tibor nem riadt vissza ettől, és megtette azt, amire Kovács Júlia kisasszony kérte. Megfogalmazta leánykérő levelét.
A rendezvény egyik fő műsorszáma a bukaresti Magyar Adás aranyszalagtárában található több évtizedes régiségű, Bálint Tiborral készült felvételek megtekintése volt. A 70-es évekből származó felvételeken a közönség részleteket láthatott Bálint Tibor híres regényének, a Zokogó majomnak a színpadi változatából, a Sánta angyalok utcájából, amelyet Szabó József rendezett, és maga az író volt az, aki a regényt színpadra írta át. Majd egy 1982-es interjú következett, amelyben Bálint Tibor arról vallott, hogy hogyan találta meg azokat a feljthetlen alakjait a regényének, akik máig élnek az olvasók emlékezetében, annak ellenére, hogy az a bizonyos „lumpenproletár” világ már régen nem létezik. A vetítést egy 1992-es felvétel zárta, amelyben Tomcsányi Máriával, a Magyar Adás szerkesztőjével beszélgetett Bálint Tibor, és arról vallott, hogy mi az ő világának a titka, hogy mit hozott magával a gyermekkorából, és ezt hogyan egészítette ki mások élményeivel, ehhez pedig az kellett, hogy meg tudja hallgatni az embereket.
Vig Emese a vetítés kapcsán kiemelte, hogy az a miliő, amelyből az író származott – kilenc testvére volt, hét lány és két fiú – valószínű már nagyon korán meghatározta a gazdag képzelettel és írói tehetséggel megáldott gyereknek a sorsát. Életének első évei annyira meghatározók voltak számára, hogy igazán soha nem tudott, és nem is akart elszakadni attól a környezetől, azokat az élményeit írta meg újra meg újra.
A tér és időbeli utazás után a résztvevők, akik közül sokan személyesen ismerték a szerzőt, megosztották a közönséggel személyes élményeiket, amelyek Bálint Tiborhoz kapcsolódnak. Többek között Egyed Ákos történész egy anekdotának is beillő esetet mesélt el, amely szerint volt egy olyan időszak, amikor gyakran összefutott a Jókai utcában a bohém íróval. Egyikük, a munkahelyére sietett, a Történeti Intézetbe, a másikuk pedig a szomszédos kocsmába. Többszöri találkozás után az író megszólította Egyed Ákost: – Mondd, barátom, azok a több száz éves dolgok, ha mostanig vártak, nem várhatnak még egy órácskát? Gyere velem, igyunk meg valamit. Így tértek be akkor kettecskén Bálint Tibor egyik törzshelyére.
„A szülőföld lebegő teknő a bodzabokrok árnyékoltamalomárok vizén és boldog sejtés, hogy az ismeretlen kanyarok, sötét hidaljak, bolgárkertek paradicsom és menta-illatú partjai után egyszer kijutok majd a végtelen kék tengerre. A szülőföld három szem sárga szilva egy fekete sírkőlapon és az a gyerekes meggyőződés, hogy miközben a kövönátmelegedett gyümölcsöt majszolom a Házsongárdi temetőben, dédnagyapáim húsából táplálkozom, akikhez lenyúlik a szilvafa gyökere.” – idézték fel a résztvevők Bálint Tibor egyik legismertebb vallomását arról, hogy mit jelent számára az otthon és a szülőföld. De szó volt a Református Kollégiumban töltött éveiről, az édesanyjához főződő szoros kapcsolatáról, a Biblia kitűnő ismeretéről, amely folyamatosan megnyilvánul a szerző különböző munkáiban.
A találkozó az egykori Marianum kertjében zárult, ahol kötetlen beszélgetések következtek, újabb és újabb emlékek, anekdoták kerültek terítékre, ezáltal is bizonyítva azt, hogy sem az írói életforma, sem az az irodalomtörténet nem csak egyhangú napokból áll, hanem vidám, barátságos találkozások, felejthetetlen pillanatok szövevénye.
- 34220 órája
NBA: Stephen Curryt nézni egy sima edzésen is élmény (VIDEÓ) - 34223 órája
Kiváltságokkal jár majd a koronavírus elleni oltás beadatása? - 34223 órája
Férfi kézi BL: vesztes finálék után végre győzni szeretne a Telekom Veszprém - 34224 órája
Megkéselte a szomszédja, mert túl hangosan horkolt - 34225 órája
Ilyen igazolást kapunk a koronavírus elleni oltás után - 34226 órája
„Imádkozz, és törekedj a jóságra” – így nevelte fel hét gyermekét a 101 éves, székelyföldi Marcsa néni