Megerősítik, de „nem sikálják csontfehérre” a kolozsvári Szent Mihály-templomot


-A A+

A restaurálás során nem távolítják el az évszázadok nyomait a kolozsvári Szent Mihály-templomról, nem sikálják csontfehérre a falakat és csak a legszükségesebb elemeket cserélik, derült ki Makay Dorottya műemlékvédelmi szakmérnök, tartószerkezet-tervező keddi előadásából.

A főtéri templom 2018 nyarán elkezdett felújítása óta először mutatták be nagyközönség előtt, hogy mi történik a lezárt építőtelepen. Makay Dorottya elsősorban saját szakterületéről, a tartószerkezetek megerősítéséről beszélt, de röviden ismertette azt is, hogy hol áll most a több mint 100 főt, 15-20 szakmát magába foglaló csapat munkája.

A Szent Mihály-templom felújítását megelőző kutatást 2013-ban kezdték el a budapesti Műszaki Egyetem szakemberei Dr. Mezős Tamás vezetésével, az összefoglaló művészettörténeti tanulmány szerzője Papp Szilárd. Az M&M Design vezette csapat pedig 2015-ben kapcsolódott be, Maksay Ádám koordinálása alatt. A 2018 nyarán elkezdett felújítás 21 millió lejből (kb. ötmillió euró) valósulhat meg, amelyből 18 millió uniós támogatás, 4 millió pedig önrész. Makay Dorottya rámutatott: az infláció, és a január elsejétől az építőiparban megnövelt minimálbér miatt valószínű, hogy az eredeti költségkeret nem lesz elég, és kérdés, hogy jóváhagyják-e önrésszel való kiegészítését.

Statikai kihívások: ma erősebben fúj a szél

Az előadásból megtudtuk, hogy a ma is látható, 1859-ben elkészült 80 méter magas neogótikus torony hatalmas terhelésével károsította a középkori falrészt, a felmérések a koszorúgerendák szintjén 20 centiméteres süllyedést mutattak ki. A több mint kétszáz éves boltozat 2015 nyarán kezdte konkrét jelét adni annak, hogy megerősítésre szorul, amikor egy főtéri koncert alatt leomlott róla egy nagy darab vakolat. A problémával már a 19. században tisztában voltak, akkor már felmerült az északi mellékhajó boltozatainak megerősítése, de az csak később, a helyszíni vizsgálódások nyomán derülhet ki, hogy ebből mit valósítottak meg.A templomhoz eredetileg két nyugati torony tartozott volna, de ezek közül csak az észak-nyugatit húzták fel a 18. században, ami azonban egy földrengés hatására leomlott. A 18. század végén épült a ma is látható hatalmas háromszintes barokk fedélszerkezet, amely térfogatában a templomtesthez fogható. A szakember elmondta, dendrokronológiai vizsgálattal sikerült kimutatni, hogy a fedélszerkezet kb. 900 köbméter 1772 és 1774 között kivágott fából készült, de bizonyos elemeit 1830-ban kicserélték. Elárulta, a mai statikusok csodálkoztak, hogy a leterhelt fedélszerkezet 60 évet kibírt anélkül, hogy megerősítették volna.

Makay Dorottya szerint a szinte kétszáz éves fedélszerkezet néhány szétkorhadt elemet leszámítva ma is megfelel a statikai elvárásoknak, ennek ellenére meg kell erősíteni, mert a szélterhelés nagyobb lett, 2017-ben több fatemplom is áldozatául esett, világított rá.

Csak visszafordítható módon nyúlnak a boltozathoz

Ami a gótikus boltozatot illeti, ehhez legutóbb az 1950-es években nyúltak hozzá: eltávolították a szentély barokk boltozatát, mert nyomta szét a falakat és helyette vasbeton szerkezetre felfüggesztve alakították ki a most látható gótikus boltozat-rekonstrukciót. Bár a hetven évvel ezelőtti beavatkozások közül több elévült – a cementes fugát ki kell cserélni, a vistai kőből készült, károsodott faragványokat ki kell javítani – ez a felfüggesztés bevált, bár ma már nem vasbetonnal oldanák meg, hanem visszafordítható módon.

A templomhajó közepét – amely nem bírna ki egy földrengést – a boltozat és a tető közé beépített acélszerkezettel erősítik meg.

Ez lesz egyébként a legnagyobb beavatkozás, egyébként csak restaurálnak, arra törekedve, hogy minél többet megőrizzenek a régi anyagokból. „Nem kapunk olyan minőségű faanyagot most, mint amilyen minőségű volt, ami háromszáz évvel ezelőtt készült, másrészt nehezebb egy olyan elemet kicserélni, ami nagyon sok csomópontban találkozik más elemekkel, mint csak azokat a részeket, amelyek valóban teljesen szétkorhadtak”- részletezte Makay Dorottya, majd hozzátette, a fejlődő technikával egyre több értékes információ nyerhető majd ki a régi faanyagból, ezért ezt a lehetőséget meg kell hagyni az utókornak.

Megőrzik az idő nyomát

A Farkas utcai templommal ellentétben a Szent Mihály-templomon nem cserélik le a cserepeket, a sérült elemeket bontott cseréppel pótolják. Ez alacsonyabb költséget és ismét a régi anyagok megőrzését jelenti. Ugyanígy a homlokzatot sem tisztítják csontfehérre, tudtuk meg a műemlékvédelmi szakmérnöktől.

A templomot borító cserepeket – szakszóval a héjazatot – egyébként már szinte teljesen lecserélték, és alatta Boldizsár Zsolt ácsmester vezetésével megtörtént a tartószerkezet megerősítése is. A legnagyobb munkát – kül- és beltéren – Makay Dorottya szerint a kőrestaurátorok végzik Kolozsi Tibor vezetésével: lecserélik a szétmállott téglákat, a fugát, injektálnak, ékelnek, tömnek, súlyosabb esetben rozsdamentes acélból belső vasalással erősítik meg a falat.Mint megtudtuk, a templom déli oldalán napórát találtak, amit a legfrissebb döntés értelmében nem festenek újra, ugyanis ehhez nem tartalmaz elég információt, annál is inkább, hogy a nap állása is változhatott azóta, ehelyett plexi vagy üveg lapra gravírozzák rá az eredeti napóra rekonstrukcióját.








EZT OLVASTA MÁR?

X