Roman Polanskiról folyó vitával nyílt meg szerdán a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, Alberto Barbera fesztiváligazgató és Lucrecia Martel argentin rendező, a zsűri elnöke nemzetközi sajtótájékoztatón adott hangot eltérő véleményének a lengyel rendező legújabb filmjének meghívásáról és a női rendezők hiányáról a versenyprogramban.

Barbera ismételten megvédte Polanski An officer and a Spy című történelmi thrillerének meghívását a versenyprogramba. Meggyőződésem, hogy különbséget kell tenni a művész és a férfi között. A művészet története tele van olyan művésszel, aki különféle természetű, különféle súlyú bűnt követett el. Ennek ellenére sok esetben továbbra is csodáljuk művészetüket. Igaz ez Polanskira is, aki véleményem szerint az európai mozi egyik utolsó nagy, még aktív mestere” - hangoztatta.Polanski ellen az Egyesült Államokban 40 éve van érvényben elfogatóparancs, mert a rendező a '70-es években kiskorúval lépett szexuális kapcsolatba, és az ítélet elől megszökött az országból. Az amerikai filmakadémia a rendezőt tavasszal kizárta soraiból.

Lucrecia Martel, aki a 21 filmet felvonultató versenyprogram zsűrijének elnöke, elismerte ugyan, hogy Polanski áldozata már régóta az ügy lezárásáért száll síkra, de hangsúlyozta, hogy Barberával ellentétben ő nem képes elkülöníteni a művészt egy férfi cselekedetétől.
„Nem fogok részt venni a Polanski által szervezett gálavacsorán, mivel azt a sok nőt képviselem, aki Argentínában az ilyen típusú ügyekben folytat harcot. Nem leszek ott, hogy gratuláljak neki. Azt gondolom azonban, hogy Polanski filmjének itt a helye a fesztiválon” - hangoztatta. „Párbeszédet kell folytatnunk vele, és ez a legjobb hely, hogy ilyen típusú beszélgetés folytassunk” - fűzte hozzá.   

A két fél között mélyebb volt a nézetletérés a női rendezők kvótáját illetően. Idén csak két női rendező filmjét hívták meg a versenyprogramba: Shannon Murphy Babyteeth című filmjét és a szaúd-arábiai Haifa al-Manszúr The Perfect Candidate című moziját.

Barbera leszögezte, nem híve a kvótának, szerinte az „sértő”. Azt jelentené, hogy nem a minőség az egyetlen kritérium, ami számít a kiválasztási folyamatban. Más feltételek, legyenek azok politikai, társadalmi, antropológiai vagy etnológiai jellegűek, szintén elfogadhatatlanok a kiválasztásnál, azt jelenté, hogy elkezdhetünk minden kisebbségre kvótákat felállítani - vélekedett.

Martel közölte, ő maga sem szereti igazán a kvótákat, de a nők képviseletére jelenleg nem lát helyesebb módot. „Nem látok más módot arra, hogy elkezdjük rászorítani ezt az ipart arra, hogy másként gondolkozzon és másként nézzen a nők által forgatott filmekre” - hangoztatta. Megkérdezte Barberától, hogy kísérletképpen bevezetnének-e az 50-50 százalékos szabályt.

„Ha találtam volna 50 százalékban nők rendezte filmeket, amelyeket meghívhattam volna, megtettem volna kvóták kiszabása nélkül” - vágott vissza Barbera, hozzátéve, hogy 1850 filmet terjesztettek fel válogatásra, és azok 23 százalékát rendezte nő. Hozzátette ugyanakkor, hogy a rövidfilmek  rendezőinek majdnem fele nő.