Várady Tibor jogtudós szerda délután ismertette, miként sikerült visszatérnie az irodalomhoz a „jog titkos csatornáján keresztül”. A Mi történt Écskán? című dokumentumregényének bemutatóján a jogi háttér és a fikciómentes megközelítés mellett többek között arról is tanulhatott a nagyérdemű, mit jelentett a régi idők peres jegyzékeiben a „tartósan kiskorú” vagy a „megelőlegezte a házassági jogokat” kifejezés. Míg az előbbi az értelmileg sérültet, addig az utóbbi a szeretőt határozza meg, derült ki.

A könyvbemutatón Markó Béla költő méltatta Várady Tibor legújabb alkotását, amelynek részletes megismerését Bodolai Balázs színművész felolvasása tette lehetővé. Kiderült, az a „családi levéltár” biztosította a regény megírását, amely az ügyvédként dolgozó nagyapa, majd a szakmát folytató apa jegyzékeiből és gyűjteményéből öröklődött át az ugyancsak jogász szakmában maradó Várady Tiborra: az écskai kastély grófjainak élete körvonalazódott az író előtt a részletesen lejegyzett pereknek köszönhetően.

Bár a regény jogi témát feszeget, a bemutatója nem alapozódott szigorú komolyságra, hanem annál inkább: humorosan, életszagúan, mély ismerettel adta az érdeklődő tudtára, kik voltak az écskai grófok, milyen családi összetűzésbe kerültek, és miként oldották meg a felmerülő problémákat, mindamellett, hogy az író tehetségét és a világ működését is részletesen tárgyalta.

„A világ omlik össze, de a jog működik”

Markó Béla kiemelte, „egészen különleges” a regény, mert a térség, amelyről Várady Tibor ír „kis részében maga az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, másik részében pedig a multikulturális Európa”, ugyanis Écskán kultúrák és nemzetek keverednek, érintkeznek egymással, legyen szó szerbekről, horvátokról, magyarokról vagy éppen románokról.

Mivel az író kizárólag a valóságra, azaz a levéltári adatokra támaszkodik, „többet mond a világunkról, mint amennyit mi tudunk mondani” – hangsúlyozta Markó Béla. Ami ma hiányzik, az pontosan a múlt dokumentumszerű felmutatása, ezért is dicséretes, hogy Várady eszerint ír a régi időkről – tette hozzá.

A könyv méltatása során Markó Béla arról is elmélkedett, hogy a családi perpatvar szála mögött közben javában zajlik a történelem: hiszen az első világháború és Trianon is lecseng, míg az écskaiak pereskednek, „és hiába omlik össze körülöttük a világ, a jog működik, így mondhatni, szabályos körülmények között ég el mindaz, ami az embereket körülveszi”.

„Olyan, mint egy Jókai-regény”

A Mi történt Écskán? regény egyszerre hasonlít egy Jókai-regényhez és egy Mikszáth-alkotáshoz: Jókaitól csupán annyiban különbözik, hogy ennek minden sora valóság, Mikszáth-szerűségében pedig a jogászi szemlélet erősíti – hangsúlyozta Markó Béla. Kiderült, az écskai Délvidék legnagyobb pereként említhető, nem csupán a perben forgó nagy összegek miatt, hanem a közben kirajzolódó szerelmi szálak miatt is.

Várady Tibor elmondta, már az apját is érdekelte a perek ilyen jellegű megközelítése, ugyanis a birtokában lévő 30 ezer dokumentumból 8 ezer különlegesebbet kiválasztott és őrizgette azokat. Ezekből dolgozott az író is, bár sok esetben megnehezítette a valóság síkján való maradást az, hogy a legtöbb ügynek nem volt meg az ítélete. Egyszerű magyarázatot fűzött a jelenséghez: „mivel abban a korban nem volt nyomtató, minden végítéletet egy példányban adtak ki, és azt a pereskedő feleknek juttatták el”.

Mi történt Écskán?

A felolvasás során átfogó képet kaptak az érdeklődők: 1820-ban, a kastély megnyitásakor többek között a kilenc éves Liszt Ferenc is hangversenyt adott. A 19. század második felében Lázár Zsigmond tábornok alatt a birtok szőlő- és komlótermesztő központtá vált, így az écskai sör kelendő lett a környező vármegyékben.

Lázár Zsigmond özvegye, Viktorina 1871-ben férjhez ment Thurn-Taxis Egon Miksa belga herceghez, aki átvette az uradalom igazgatását. Mint nagy lóimádó, Thurn-Taxis herceg létrehozta a híres écskai ménest, megalapította a vármegye fajtiszta lovait tenyésztő egyletet és megkezdte a vadászturizmus kiaknázását. A birtok 1888-ban Lázár Zsigmond lánya, Marianna és férje, a luxemburgi nemesi családból való Harnoncourt Félix gróf (teljes nevén Felix De la Fontaine et D’Harnoncourt-Unverzagt) kezébe került. Két gyermekük született: ifjabb Félix és Alice.

A kastély közkedvelt vadászközpont volt, rendszeresen látogatták vadászat céljából. Európai hírű személyek és nagykövetek is Harnoncourt gróf vendégei voltak: Ferenc Ferdinánd trónörökös például. Az 1910-es évek elején Pallavicini Artúr őrgróf, a volt konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet fia elvette Harnoncourt Alice-t és a családjával a húszas évek elejéig lakott a kastélyban.

És mi történt a kastélyban? Az apa örökséget akart megvonni a lányától, a feldühödött lány pedig elszökött szeretőjével, és beperelte az apját. Ezt követően kígyót-békát egymásra hordtak a tárgyalások során, és rengeteg családi titkot hoztak nyilvánosságra. Röviden. Ennél azonban sokkal bonyolultabb a regény, hiszen minden lehetetlennek tűnő szövődménye valóságos, és alátámasztja azt egy-egy közel 100 éves dokumentum.