Erdély és a Partium szintjén az utóbbi évtizedek legfontosabb és leggazdagabb román stílusú kőfaragvány-együttese került elő az Arad megyei borosjenői várban, ahol 2016-tól zajlanak régészeti és művészettörténeti kutatások, a helyi önkormányzat ugyanis felvállalta az igen lepusztult épület revitalizálását. A leletanyag egy ma már nem álló kolostorból került át a várba, állapították meg a művészettörténészek.

Legutóbb szeptember közepén, a Teleki László Alapítvány által megvalósított Rómer Flóris Terv anyagi támogatásával, az Arad Megyei Múzeumokkal (Complexul Muzeal Arad) szakmai partnerségben és a helyi önkormányzat adminisztratív segítségével nyílt lehetőség újabb falkutatásokra a borosjenői várban. A műemlék tervezett felújításához kapcsolódó idei kutatásban Módy Péter kőrestaurátor, Kovács Zsolt, Weisz Attila és Szekeres-Ugron Villő művészettörténészek illetve Keresztes Melinda helyi történész-hallgató vett részt, az aradi múzeumot Florin Mărginean régész képviselte.

Elnéptelenedett kolostor köveit hasznosították újra

A várban kutató művészettörténészek közleménye szerint már 2016-ban megállapították, hogy a vár 1530-40-es évekbeli bővítésekor korai, román stílusú, az 1200 előtti évtizedekben készült faragványokat használtak fel építőanyagként, amelyek legvalószínűbb származási helye a Borosjenő közelében állt, először 1199-ben említett, Dénesmonostorának (Dienesmonostora) nevezett, a Szentháromságnak ajánlott kolostor, mely a 16. század elejére elnéptelenedett.

2019-ben 14 kisebb-nagyobb kőelemmel bővült a lelet-együttes, köztük két oszlopfejezettel, az egyiket igen szép akantusz-kompozíció díszíti, a másik egy kockafejezet. Felbukkant egy indadíszes faloszlop-lábazat is.

Talán a legkülönlegesebb darab egy hatszirmú virágot ábrázoló boltozati zárókő, eredeti festéssel, mely mindeddig az első romanikus boltozati elem. Előkerült több összeillő párkányelem illetve talán a kolostor egy nagyobb kapujának egy íves töredéke, s egy kisebb kapu szárának a részlete.

Ezek mellett több olyan értékes faragvány került beazonosításra, amiket nem lehetett kiváltani: a főbejárattól északra egy hajdani kapu-lábazat (stukkó-rátétes farkasfog-frízzel), az eredeti nyugati kapu betömésében egy kötegpillér rétegköve, míg az északnyugati torony pincéjében két korabeli festést hordozó kőlap.

Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb középkori faragvány van a falakban a kolostorból, esetleg a mai vár korábbi, elbontott részeiből vagy a szintén csak említésből ismert borosjenői késő középkori ferences custodia épületeiből.

Restaurálják, majd kiállítják őket

A kiváltott kőfaragványok az aradi múzeumba kerültek. A kutatás résztvevői szeretnének a restaurálandó faragványokból egy több helyszínen bemutatható kamara-kiállítást szervezni, ám az anyag végső kiállítási helye a helyreállított borosjenői vár lenne.

A borosjenői vár falaiból előkerült dénesmonostorai leletanyag fontos információkat szolgáltat az Alföld dél-keleti peremvidékének 12-13. századi sűrű kolostorhálózatáról, amelyről ma csak keveset tudnak a művészettörténészek.

A Teleki László Alapítvány tervbe vette egy átfogó régészeti program beindítását, mely Erdély és a Partium korai kolostorait tárná fel (Ajtonymonostor, Bulcs, Kolozsmonostor, a meszesi kolostor és Dénesmonostora).

A borosjenői vár története a Török-Habsburg ütközőzónában

Az először 1214-ben említett Borosjenő település 1387-ben került a Losonczi család birtokába, mint Dézna és Pankota várainak a tartozéka, s először 1474-ben említik itt a család castellumát. Az 1530-40-es években a Losonczi család a reneszánsz várépítészet szellemében kibővítette és saroktornyokkal megerősítette a Fehér-Körös partjára épített várat, melynek a török előrenyomulása idején az országos politikában is felértékelődött a jelentősége.

1552-ben Temesvár várkapitányaként hősi halált halt tulajdonosa, Losonczi István, s a várat a Habsburg Ferdinánd pártján álló özvegye és lányai örökölték, ám 1565-ben elfoglalta János Zsigmond erdélyi fejedelem, s ettől fogva a Török- és a Habsburg-birodalom illetve az Erdélyi Fejedelemség ütközőzónájában álló erősség folyamatosan változtatta a tulajdonosát. 1566-ban elfoglalta a török, de 1595-ben megszerezte Báthory Zsigmond fejedelem, majd az 1630-40-es években, I. Rákóczi György idején impozáns, négy sarokbástyás erődítmény épült köréje. 1658 és 1693 között újra török kézen volt, s ekkor egy mecsetet is építettek mellé, melyet az 1950-es években bontottak el.A török visszaszorítása után, az 1730-as években a vár elveszíti a katonai jelentőségét, 1742-ben a Péterfy-, majd 1808-ban az Atzél család birtokába jutott az egyre romosodó épület. 1870-72 között tulajdonosa, Atzél Péter ingatlanbefektetésként historizáló stílusban újjáépíttette a várromot Karl Hantelmann hamburgi építésszel, s az épület ekkor nyerte a mai formáját. Atzél 1874-ben eladta a hadseregnek a várat, amely rövidesen lemondott róla, s a hatalmas épületben 1904-ben fogyatékos gyerekek számára rendeztek be intézetet, mely 1998-ig. Borosjenő város önkormányzata 2004-ben vette át az épületet.