Nem tudod, mivel üsd agyon a gyereked rádszakadt szabadidejét? Lejártak az online órák, kész minden házi feladat, kiolvasott minden könyvet, és lassan már a telefonja piszkálását is megunja? Keress neki néhány jó filmet! A választásban ha nem is kizárólagos, de hasznos útmutatást nyújthatnak a filmek korhatár-besorolásai, azok a kisebb-nagyobb, színes kódok, amiket a plakátokon láthatsz, vagy amik a Bluray-borítókon, tévéképernyők stb. sarkában megjelennek. Hogy ezek pontosan mit fednek, ki osztogatja őket, mit jelentenek üzleti szempontból, megtudhatod alább, és néhány híres rating-botrányról is olvashatsz.

A mai rating-rendszerek őse az amerikai filmakadémia által Hollywood aranykorában megfogalmazott etikai kódex és cenzúrázási útmutató, amelynek ma is érvényes verzióját alapjaiban Új-Hollywood szülte. 1968-ból származik, később kétszer módosítottak rajta lényegesen: 1984-ben bevezették a PG-13-as, 1990-ben pedig az NC-17-es jelölést.

A nagyvilág korhatár-besorolási rendszerei országonként változhatnak ugyan, de nagyjából az amerikai rendszerre rímelnek. Ez nem is csoda, hiszen az alapvető célja mindegyiknek ugyanaz: olyan útmutatást nyújtani a szülőnek, ami alapján megítélheti, hogy egy bizonyos filmalkotás alkalmas-e arra, hogy gyermeke megnézze, és figyelmezteti őt, ha az illető film olyan jeleneteket tartalmaz, amelyek károsak lehetnek egy gyerek fizikai, szellemi vagy lelki fejlődése szempontjából. Az országonként előforduló korhatár-besorolási különbségek mögött kulturális és információs háttérbeli különbségek állhatnak, de az sem ritka, hogy az erős cenzúra ítél szigorúbban vagy tilt el a bemutatástól egy-egy filmet.A filmek magyarországi, illetve romániai korhatár-besorolása jóval fiatalabb az amerikainál. Magyarországon a 2004-es filmtörvény, illetve 2012-es módosításai szabályozzák ezt a területet is, a filmek korhatár-besorolásával a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Filmiroda Igazgatósága, majd 2012 óta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság foglalkozik. A jelenlegi romániai rendszer 2005-2006 óta van érvényben: ekkor módosult a filmtörvény, szervezték át az Országos Filmközpontot (Centrul Național al Cinematografiei, CNC) és a kulturális minisztériumot. Mindkét országban – az Egyesült Államokkal ellentétben – kötelező, hogy a forgalmazók bemutassák a forgalmazásra szánt alkotásokat az illetékes intézménynek a korhatár-besorolás megszerzése céljával.

USA

Az amerikai rating-rendszer egyetlen célja a szülő tájékoztatása egy adott film kapcsán, hogy eldönthesse, alkalmas-e a film arra, hogy a gyereke megnézze. Nem kötelez semmire tehát, csak javaslat, meghagyja a szülőnek a döntés szabadságát és felelősségét: ő ismeri a legjobban saját gyermeke érzékenységeit, ezért elsősorban ő tudja kiválasztani számára a megfelelő filmet. Ennek ellenére a filmratings.com adatai szerint a szülők 94%-a tud a rendszer létezéséről, és 75%-uk hasznosnak is tartja.

A filmek korhatár-besorolását amerikai filmakadémia egy szülőkből álló testülete (CARA – Classification and Rating Administration) határozza meg, amely társadalmi konszenzus szerint dönt, vagyis feltételezi az amerikai szülők többségének a véleményét. Döntésük meghozatalakor arra figyelnek, hogy egy adott filmben hány és mennyire erős/részletgazdag/realisztikus jelenet tartalmaz valamilyen jellegű erőszakot, szexuális töltetet, fegyver- vagy droghasználatot, és hogy milyen a film nyelvezete. Olvasd tovább a Filmtetten!