A gyergyószentmiklósi Bagossy Brothers Company Olyan ő című dala lett az év hangfelvétele Magyarországon, az ezért járó Fonogram-díjat viszont a koronavírus-járvány miatt már csak videóban tudta megköszönni a zenekar énekese. Bagossy Norbival telefonon beszélgettünk a közönségdíjas dalról és arról, hogy mit hoz a zenekarnak a kényszerszünet. A rajongóknak például már most hétvégén egy új dalt és egy különleges videoklipet, ami a járványhelyzet miatt úgy készült, hogy a zenekar tagjai nem is találkoztak.

2019-ben már Petőfi Zenei Díjat nyertetek Magyarországon, az év akusztikus koncertjéért. Milyen volt az azóta eltelt idő, éreztétek-e annak a díjnak a hatását, számítottatok-e arra, hogy jön a következő?

Az elmúlt év nagyon pörgős volt, amúgy a zenekar az elmúlt hat évben mindig pörgött, ez annyiban változik, hogy egyre nagyobb színpadokon és egyre nagyobb tömegek előtt mutathatjuk meg a dalainkat. Nagyon örülünk, hogy az Olyan ő elnyerte az év hangfelvételének járó Fonogram-díjat, ez egy olyan dolog, amire az ember nagyon büszke lehet. Amikor ezt a dalt megírtuk, még nem tudtuk, hogy milyen fogadtatásban lesz része. Azt tudtuk, hogy vagy nagyon nagyot fog ütni, vagy el fog menni az emberek mellett, de hálistennek az előbbi jött be, és hamar elindult.Ráadásul ezt a Fonogram-díjat közönségszavazatok alapján kaptátok. Ezek szerint nem voltatok biztosak benne, hogy az Olyan ő népszerű lesz. Miért?

Mielőtt kiadtuk, volt bennünk egy kis bizonytalanság, vajon fogják-e szeretni az emberek, a duettel meglepjük-e a rajongóinkat. Éreztük, hogy van benne valami más, valami plusz fűszer, de minden dalunkba szeretnénk valami újat becsempészni, sokat dolgozunk azon, hogy ne újraalkossuk egy-egy már meglévő dalunkat egy picit más köntösben, hanem valami teljesen újat készítsünk. És amikor útjára engedtük a dalt, már egy pár nap alatt jó nézettségi számokat produkált.

Hogy született az ötlet, hogy Bíró Barbival énekelj duettet?

Vicces és meglepően egyszerű sztorija van Barbi bekerülésének… Duettként írtam meg a dalt, és mikor meséltem a fiúknak, hogy itt jön az a rész, amikor egy nő énekelne, nem tudták elképzelni, hogy milyen lenne. Kérték, hogy énekelje fel valaki próbából, hogy hallják. Öcsémnek van mindenféle felvevő kütyüje, amit a stúdiójából, a Mountain Air Studióból néha hazavisz, ő szokta felvenni a zenekarunk demóit is. Amikor a női ének kérdését tárgyaltuk, Laci párja is otthon tartózkodott, és adta magát, hogy ő legyen az emberünk, akinek a hangjával meg lehet hallgatni, hogy milyen is ez a dal valójában. Elküldtük a menedzserünknek és a fiúknak is, akik azt mondták, hogy ez így szinte kész is van. Így hát tovább dolgoztunk rajta, és végül Bíró Barbara lett a tuti választás.

Mennyire volt szokatlan ez a felállás, mikor már élőben is elő kellett adni a dalt?

Nekünk nagyon szuper volt, inkább Barbinak volt fura érzés valószínűleg, mert ő nem nagyon énekelt színpadon előtte, nem volt hozzászokva a mikrofonokhoz, monitorrendszerhez, mi pedig bedobtuk a mélyvízbe, és egyből több ezer ember előtt kellett énekelnie, de nagyon jól helyt állt. A kiemelt koncertjeinkre megpróbáljuk elvinni magunkkal, persze ez nem mindig jön össze. Ilyenkor eléneklem én egyedül végig a dalt, de most már arra is van példa, hogy a női részt teljesen a közönségre hagyom.​Az Olyan ő videoklipjét – mint a legtöbb klipeteket – egy marosvásárhelyi csapat készítette. Hogy szokott működni ez a munkafolyamat? Néha a te neved is szerepel rendezőként, hogy veszel részt a vizuális munkában?

Vizuális típus vagyok, amikor írom a dalokat, el is képzelek magam előtt egy festményt, történetet, klipet, regényt… és azt próbálom szavakba önteni. Már a dalok felénél megvan az ötlet, hogy milyen képi világot lehetne mellé varázsolni. Sáji Róberttel, egy nagyon jó fej marosvásárhelyi gördeszkás sráccal kezdtünk el dolgozni, aztán Márton Laci szállt be még a csapatba, ők a What’s in the Box Productions. Az én szerepem az ötletelés. A zenekarban az első két év tapasztalatai után eldöntöttük, hogy ki miben jó, és úgy néz ki, hogy tetszik a zenekar többi tagjának, amit a klipekhez hozzá tudok adni, és így szinte mindig Lacival és Robival együtt hármasban ötletelünk, dolgozgatunk.

Sokszor szerepelsz is a klipekben…

Igen… amikor a második lemezünk készült, már próbáltunk minden egyes dalunkhoz mozgó képanyagot készíteni, és elindultunk Robiékkal egy kéthetes útra, ahol több klipet forgattunk. Annak, hogy én vagyok bennük, az volt az oka, hogy én mentem a fiúkkal, ha már úgyis rendezgetek, és így egyszerűbb volt, mint összeszedni az egész társaságot (nevet). De az a legtutibb, amikor mindenki szerepel a klipben.

Milyen esetben kértek fel színészeket, mint az Olyan ő klipjében is?

Igazából a dal választja ki, hogy lesznek-e benne színészek, vagy mi leszünk benne, vagy egyik sem, hogy a dalhoz elképzelt történetet, vagy látványt hogyan tudjuk a legjobban megmutatni. Már a dalok is több szálon futnak egyszerre, nagyon ritka esetben van konkrét mondanivalójuk, inkább hagyjuk a hallgatót elkalandozni, és magára ismerni, ez a klipjeink esetében sincs máshogy. Az Olyan ő egy pár sztorija, két ember két ablakon keresztül kommunikál egymással, aztán a végén nem tudjuk meg, hogy találkoztak-e egymással vagy csak az álmaikban jöttek össze. A Mickey Mouse-jelmezeket egyébként csak azért választottuk, mert a sokadik jelmezkölcsönzőben ezt találtuk. A másik opció egy macifej lett volna, ami nem mutatott túl előnyösen a szereplőink fején, így inkább inkább a mikiegerek mellett döntöttünk.

Az ablakon át kommunikáló pár egyébként olyan, mintha kimondottan a járványhelyzetre találtátok volna ki…

Igen… (nevet)

Van egy másik dalotok is, amihez ilyen narratív klip készült, a Visszajövök, ez viszont felkérésre, a Road Movie projekt keretében készült. Ennek mi a története?

Arra kértek fel előadókat, hogy írjanak dalt a szülővárosukról, vagy olyan környékről, ami nekik otthonos, és ahol jól érzik magukat. Örültünk, hogy ránk is gondoltak, bár fogalmunk sem volt, hogy fog-e sikerülni, mert ez az első, ha úgy tetszik, rendelésre készült dalunk, mondtam is, hogy ha nem érezzük úgy, hogy természetesen jön, akkor inkább nem szeretnénk vállalni, de végül elkapott az ihlet, és nagyon jó dolog sült ki belőle. Az még egy mellékszála a történetnek, hogy neves filmrendezőket is fel lehetett kérni a klipjeink elkészítésére, mi Árpa Attilát (az Argo 1-2 rendezője, szerk. megj.) választottuk, és örülünk neki, mert zseniális klip készült. Ez sem konkrét a mondanivalójában, hanem sok szálat visz egymás mellett. Azon túl, hogy egy ember belső megtisztulását, vagy fizikai hazatalálását látjuk, misztikus szál is van benne, ami a természethez köthető, a farkas alakjában. Ata, a zenekar gitárosa is részt vett a munkálatokban, neki köszönhető többek között a jó helyszínek megtalálása, az otthoni terep előkészítése.

Nemrég tettétek közzé a Road Movie-riportfilmet is, amiben ezekről a helyszínekről is beszéltek, illetve a forgatásról is szó van. És ezen kívül is aktívak vagytok a közösségi médiában, a járványhelyzet és az otthonmaradás ellenére. Mire számíthatunk még a következő időszakban a zenekartól?

Próbálunk aktívak maradni, amennyire lehet. Külön vagyunk, ötünk közül hárman hazamentek Gyergyószentmiklósra, én lejöttem a Balatonra, Szilárd, a zenekar dobosa Budapesten maradt, próbáljuk betartani a járványügyi előírásokat. Ez egy picit lassabb, visszafogottabb időszak, próbáljuk kihasználni dalírásra, ötletelésre, olyan dolgokat csinálunk, amikre rég nem volt időnk. Azt szoktam mondani viccesen, hogy most majd megírhatom három albumnyi anyagunkat, ha a fele összejön, az már jó dolog. (nevet) De hétvégén például megjelenik a Boldog idők című dalunk, amit januárban már játszottunk az A38 Hajón.Ehhez sikerült már videoklipet is forgatni?

Volt egy koncepció, amibe belezavart a vírus, úgyhogy ki kellett találjunk egy teljesen új képi világot, és úgy oldottuk meg, hogy nem is találkoztunk, csak a legeslegelején van benne egy kis rész, amit már korábban felvettek Robiék.

Írtál már egy karanténverset is, ebből is lesz dal?

Sokat gondolkodtunk, hogy mit tegyünk közzé a járvány kapcsán, ültem a kanapén, és jött egy ilyen versike-ötlet, de nem tervezzük ezt megzenésíteni. Majd harminc év múlva, ha lesz egy verseskötetem, akkor talán belekerül.

Könnyen írsz amúgy szöveget?

Amikor dalokat írok, szinte minden egyes esetben együtt születik a dallam a szöveggel, ez van, amikor könnyebben megy, van, amikor nehezebben. Írtam már pár szöveget a Republicnak, ilyenkor már meglévő dallamra történik a szövegírás, annak is megvan a szépsége, és nagyon izgalmas, de más műfaj. Az a lényeg, hogy azt a belső csendet hogy kapja el az ember. Az Elviszlek dalunk története az egyik legizgalmasabb ebből a szempontból. A Cseh Tamás program keretein belül pályáztunk, és ha jól emlékszem, 5 olyan dal kellett szerepeljen a pályázatban, amit nem halott még a közönség. Nekünk csak 4 volt, szóval iparkodni kellett. A refrénje úgy született, hogy egyik hajnalban, amikor félálomban egy dallam járt a fejemben, végre nem voltam lusta elővenni a telefonom, és felvenni egy hangjegyzetben az ötletet. Reggel már nem is emlékeztem erre, aztán amikor böngésztem a mobilomon napközben, láttam, hogy van ott valami. Ez az első lemezünk utolsó, de egyben címadó dalának a története.A dalírás mellett arra is használod az elvonulás időszakát, hogy meggyógyítsd a kezed. A Fonogram-díjat is begipszelt kézzel köszönted meg… Mi történt?

Krónikus ínhüvely-gyulladásom van, amúgy nagyon sok zenészt érint ez a probléma. Ahogy kitört a járvány, egyből mentem a dokimhoz, hogy gipszeljük be, amit eddig is ajánlott, csak a sűrű szezonban nem volt erre lehetőség. Nemrég vettük le a gipszet a kezemről, most csak lassan próbálom mozgatni, hogy nyerje vissza az izomzat a régi formáját, hetek kérdése, és kiderül, hogy meggyógyult-e. Az a baj, hogy mindig ügyelni kell, mert visszatérhet, ezért most kevesebbet nyúlhatok a hangszeremhez, úgyhogy ez a dalírást is befolyásolja... Csak óvatosan fogok pengetni, lehet, hogy most íródnak majd az igazán lírai dalaink (nevet).