Napra pontosan száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, amely máig élő, kibeszéletlen traumája a magyar társadalomnak. Történetéről, hatásáról mégsem készültek játékfilmek, se a Horthy-, se a Kádár-korban, és a rendszerváltás óta eltelt 30 évben sem. A Filmtett szerzője, Soós Tamás írókat, rendezőket kérdezett, hogy megválaszolja a miérteket – és azt is, hogy ők milyen filmet forgatnának Trianonról.

Ha szigorúan vesszük, Trianonról egyetlen nagyjátékfilm sem készült. Ami készült, az vagy dokumentumfilm, vagy csak érintőlegesen foglalkozik Trianonnal, mint pl. a Károlyi Mihály feleségének (!) életét feldolgozó A vörös grófnő. Ez a hiány viszonylag egyenesen következik abból, hogy a két világháború közti revíziós politikában csak egyféleképpen, a szocializmusban pedig leginkább sehogy se lehetett Trianonról beszélni. A szocializmusban – a közvélekedéssel szemben – nem magát Trianont tabusították, hanem a kapcsolódó témákat és véleményeket, elsősorban a határon túli magyarság helyzetét. A párt számára fontosabb volt, hogy megőrizze a baráti viszonyt a szomszédos szocialista országokkal, minthogy a magyar kisebbségek érdekeit képviselje. Erre rakódott rá ’56 élménye, és az újabb forradalomtól való félelem, s mivel Trianon említése alkalmas volt a nemzeti érzelmek gyors és hatékony felkorbácsolására, szóba sem kerülhetett, hogy a politika, netán egy magyar film Trianon okairól, vagy a magyar kisebbségekről szóljon.Az viszont már érdekesebb kérdés, hogy miért nem születtek a Horthy-korszakban filmek Trianonról. A művészet, az irodalom is reagált az országot ért sokkra, Babitstól Adyn át a 17 éves József Attiláig szinte minden nagy költőnk megírta a maga Trianon-versét, a játékfilmek viszont csak utalások és közbeékelt, a cselekményről leváló jelenetek szintjén jelenítették meg Trianon traumáját. Aminek talán az lehet az oka, hogy bár a filmgyártás állami ellenőrzés alá tartozott, de magántőke finanszírozta, és a befektetők elsősorban a profitszerzésben, vagyis a szórakoztatásban voltak érdekeltek. A korszak legsikeresebb filmtípusa a vígjáték volt, márpedig viccelni akkor elképzelhetetlen volt Trianonnal, és bár a tragikus románcok és melodrámák műfajába belefért volna egy Trianon-mozi, a filmesek nem kockáztattak, és inkább az eszképizmusra szavaztak. Ahogy Sándor Tibor írja a Horthy-rendszer Trianon-filmjeit, vagyis hát azok hiányát taglaló esszéjében: „A meseautó utasait a film nem merte szembesíteni a valósággal.”

Nem csak Trianonról forgat, aki Trianonról filmez

De mért nem szembesítette a magyar film a rendszerváltás óta eltelt 31 évben sem az embereket Trianon valóságával? „Szerintem három dologra lehet leszűkíteni az okokat: az első a pénz, ami minden történelmi témánál súlyos tétel, hiszen ha a főszereplő kimegy az utcára a sifonérból, már az félmilliárd forint; a második a téma emlékezetpolitikai terheltsége: bárhogyan is nyúl Trianonhoz az ember, eleve vesztes helyzetbe megy bele, mert valamelyik közvélemény-formáló csoport már azelőtt kampányolni fog ellene, hogy egy kockát is látott volna a filmből; a harmadik pedig, hogy nem minden alkotót foglalkoztatnak a történelmi ügyek” – véli Baráth Katalin történész és (forgatókönyv)író, aki a Filmalap történelmi filmes pályázatán nyert egy detektívfilm-tervvel, de a Filmintézet az első fejlesztési kör után leállította a projektet. „Ez a történelmi filmes pályázat remekül rávilágított, miért nem foglalkozik szívesen magyar alkotó történelmi témákkal: a jobb- és baloldali sajtó egyformán utálta már a pályázatok címeit is, a kommentelőkről nem is beszélve. Az én témám kapcsán is rögtön érkeztek a visszajelzések, hogy inkább azzal kéne foglalkozni, hogy csalták el a szabadkőművesek Párizsban a világrendet…”

Az említett indokok mellé felvehetjük még a dramaturgiai okokat is: nevezetesen, hogy Trianon nem egy lehatárolt idejű, drámai esemény, amit könnyű filmen megragadni, hanem egy sok évtizedes előzményekkel és évszázados utóhatással bíró, absztrakt történelmi folyamat, amit ráadásul nem lehet egyetlen nevezetes történelmi személyhez sem kapcsolni. Trianon ernyője alá számtalan probléma odafér: a kisebbségi lét, a családok szétszakadása, a kulturális-nyelvi identitás kérdése, egyáltalán az, hogy mit jelent magyarnak lenni. Trianon művészi szempontból nem a békeszerződés aláírását jelenti 1920. június 4-én, hanem azt a rengeteg (és rengetegféle) sorstragédiát, amivel a nemzeti önrendelkezés elvét valló, de a határok meghúzásánál más, nagyhatalmi szempontokat érvényesítő békeszerződés teremtett a határok mindegyik oldalán. Olvasd tovább a Filmtetten.