Benedek Elek életének kevésbé ismert mozzanatait mutatja be egy játékfilmes betétekkel gazdagított dokumentumfilm, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum Youtube-csatornáján részletekben tesznek közzé. Az első két rész már nyilvános.

Mátyássy Áron és Szögi László rendezők Istenke bicskája című dokumentumfilmje azt mutatja be, hogy ki volt Benedek Elek a „nagy mesemondón” túl. „Benedek Elek határozott tollú publicista, a társadalmi igazságtalanságok iránt különös érzékenységet mutató regényíró, a hazafias szellemű és megfelelő minőségű oktatás harcos képviselője az országgyűlésben, s a magyar gyermek- és ifjúsági irodalomnak nemcsak megteremtő-művelője, hanem számtalan lap szerkesztője, valamint Trianon után az erdélyi magyar irodalmi közélet egyik legfontosabb szervezője is volt. Mindezek mellett pedig egy szinte mesebeli szerelem főhőse. Aki a művein és a közéleti tevékenységén túl a teljes életével is példát mutatott. Az utókor számára is” – olvasható az ajánlóban.Benedek Elek és Fischer Mária „szinte mesebeli szerelme”, amely egy budapesti trafikban kezdődött és olyan erős volt, hogy már házastársakként a pár megbeszélte, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, ezért egyszerre fognak meghalni, ami aztán így is történt. A dokumentumfilm játékfilmes betéteiben többek között ez a történetszál elevenedik meg, de például az író öngyilkossági kísérletének mozzanata is. A fiatal Benedek Eleket Kenéz Ágoston, az idős Elek Apót Kőszegi Ákos alakítja a filmben.

Benedek Elek Kisbaconban született 1859. szeptember 30-án. Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Újságíróként dolgozott a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselővé választotta. 1892-ig töltötte be ezt a tisztséget. Egy ideig Szabadelvű párti volt, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. 1921-ben hazatért a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconba és ott élt haláláig, ahol a Cimbora című ifjúsági lapot szerkesztette.