Visky Ábel első egészestés dokumentumfilmjében egyszerre két nagyon érzékeny szereplőkategóriával dolgozott: börtönbüntetésüket töltőkkel és hátrahagyott gyerekeikkel. Arra volt kíváncsi, hogy a mese és a film nyelve közelebb hozhatja-e egymáshoz a szétszakított családtagokat. A Mesék a zárkából (ajánlónk itt) a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutatkozik, a Kolozsvárról indult filmrendező ennek kapcsán beszélt arról, hogy hogyan jutott el a merész koncepciótól a kész filmig.

Bár háromszor nyertél díjat a kolozsvári TIFF helyi filmeseknek szóló versenyén, így tulajdonképpen visszatérsz a fesztiválra, először veszel részt a programban egész estés mozifilmmel. Milyen érzés?

Nagyon szuper! Van egy erős érzelmi kötődésem a TIFF-hez, ebből az alomból jöttem, ez az első igazi fesztivál, amin életemben jártam, ahol felnőttem. És sok kolozsvári barátom meg ismerősöm van, akik már régóta szeretnék látni a filmet, úgyhogy ilyen szempontból is jó.

Hogy jutottál el a koncepcióig, hogy börtönbüntetésüket töltő apák meséit forgatod le a gyermekeik, családtagjaik szereplésével? Mi érdekelt legelőször, az apa-gyermek viszony vagy a mesék? Olvasd tovább a Filmtetten!