Utolsó útjára kísérték csütörtökön Orosz Lujzát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház 94 évesen elhunyt örökös tagját. A búcsúszertartást a színház előcsarnokában tartották, innen vonult át a gyászoló gyülekezet a Házsongárdi temetőbe.

Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője A lélek színháza című nekrológját olvasta fel. „A buszmegálló című előadásban szerepe szerint egy kétségbeesett fiatal lányt vigasztal, aki a soha meg nem érkező buszra várakozva saját lehetetlenül üres életét siratja: ez a kép, odahajló együttérzése, hangszíne, ottlétének a valóságossága mélyen megmaradtak bennem. Nem is az emlékezetemben, mert az bizony kevés volna, Orosz Lujza ugyanis itt mintha kilépett volna a szerepéből és teljes emberségét nyújtotta volna át a partnerének, és így a közönségnek. Valami olyasmit tudtam meg akkor a színházról, amit egyedül tőle tudhattam meg, és ami az ő személyét, lelkének különös vibrálását idézi fel bennem” – emlékezett az 1989-es előadásra a dramaturg.Román Eszter, a kolozsvári társulat frissen szerződött színésznője tolmácsolta Tamás Gáspár Miklós nekrológját. „Az egyik legokosabb ember volt, akivel életemben találkoztam. Szenvedélyes olvasó. Nagy zenehallgató. Én muzsikálni próbáltam akkoriban, főleg zenei tárgyú beszélgetésekre emlékszem. Voltam vele hangversenyen. Persze én gyerek voltam, a nagy szerepeire nem emlékszem jól – pedig később is sokszor láttam színpadon, de elfelejtettem, csak az általános benyomás maradt meg, a „nagy szabás”, az erő, a természetesség (azaz a legbonyolultabb műfogás), a szöveg iránti áhítatos tisztelet, a makulátlan magyar beszéd” – írta a filozófus Orosz Lujzáról, akit gyerekként, a színházigazgató próbákra bejáratos fiaként jól ismert.Bíró József, aki A buszmegálló című előadásban volt Orosz Lujza partnere, egy képzeletbeli telefonbeszélgetés során elhangzó anekdotákkal vett búcsút a színésznőtől. „Beszélgettünk a filmezésről, s mondtad, hogy Iași-ban filmeztél, hazajöttél, leszálltál a vonatról, főztél a családnak egy hétre, hajnalban felültél a budapesti járatra, s elmentél a Legatót forgatni. Már megkezdték a forgatást, később érkeztél, és megkérdezted, hogy mit játszol, és mondták, hogy cselédet. Egy csattal feltűzted a hajad, és mondtad, hogy kész vagyok, forgathatunk” – idézte fel a művésznő egyik történetét.„Lujzika bármilyen szerepet a saját egyéniségéhez szelídített, alakított, és mindig benne volt az ún. legnegatívabb szerepeiben is egy olyan megértés, amivel fel tudta mutatni azt az emberséget, amit olvasáskor nem mindig tudunk hozzáképzelni a szereplőkhöz” – mondta Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki A buszmegálló című előadás és a Kínai védelem rendezőjeként dolgozott az akkor már nyugdíjas Orosz Lujzával.A katolikus temetési szertartás kezdete előtt rövid filmes összeállítást vetítettek le Orosz Lujzáról. Az előadásfelvételek között részletek hangzottak el abból az interjúból is, amelyet a Román Közszolgálati Televízió magyar nyelvű műsorának adott az idős színésznő, humorral, közvetlenül felidézve a pályakezdés éveit, vagy azt, hogy számára miért fontos a rendezői fül és szem, akkor is, ha előfordult, hogy úgy tett, mintha nem hallotta volna meg az instrukciót.

A színház közleménye szerint Orosz Lujza 1926. december 19-én született Krasznahorváton. 1950-ben végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Már 1948-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt 1977-ben történt nyugdíjba vonulásáig, de ezt követően is, a kilencvenes években játszott még szerepeket a kolozsvári színházban. 1992-ben lett az intézmény örökös tagja. Felejthetetlen alakításai közé tartoznak a következők: Gertrudis a Bánk bánban, az Éj királynője a Csongor és Tündében, Hekabé a Trójai nőkben, Tarnóczyné az Özvegy és leányában, Olga a Három nővérben, a Családanya A buszmegállóban és Öregasszony Spiró György Csirkefejében.

Színházi szerepei mellett a Horizont (R: Pál Gábor, 1971), Madárkák (R: Böszörményi Géza, 1971), Makra (R: Rényi Tamás, 1972), Vifornița (R: Mircea Moldovan, 1973), Hajdúk (R: Kardos Ferenc, 1975), 141 perc a befejezetlen mondatból (R: Fábri Zoltán, 1975), Legato (R: Gaál István, 1977), Urgia (R: Andrei Blaier, Iosif Demian, 1978), Szabadíts meg a gonosztól (R: Pál Sándor, 1979), Egy lány könnye (R: Iosif Demian, 1980), A Sárga Rózsa (R: Doru Năstase, 1982), Hidegrázás (R: Cselényi László, 1994), Kínai védelem (R: Tompa Gábor, 1999), Egyszer élünk (R: Molnár György, 2000) című filmekben szerepelt.

Dolgozott a Kolozsvári Rádió munkatársaként is, ugyanakkor beszédtechnikát tanított a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán Kolozsváron, majd a Gheorghe Dima Zeneakadémián.

Orosz Lujza kimagasló színészi munkáját több díjjal is jutalmazták: 1992-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület neki ítélte oda a Poór Lili-díjat, 1994-ben életműdíjat kapott a Kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, szintén 1994-ben kapta meg az Erzsébet-díjat, legutóbb, 2016-ban a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) tüntette ki életműdíjjal.