Az örökbefogadott, idős, az átlagostól eltérő testtel született, a hagyományosnak tekintett nemi szerepeket felcserélő vagy éppen meleg hősökről szóló Meseország mindenkié című kötet (itt foglaltuk össze a tartalmát és beszélgettünk az egyik szerzővel) múlt héten is pezsgésben tartotta a közvéleményt. Volt újabb könyvmegsemmisítés, betiltás, sőt, megpróbálták megbélyegezni a könyvet árusító boltokat, másrészt több mint 1000 magyar pszichológus állt ki a könyv mellett. Összefoglaltuk a fejleményeket. FRISSÍTÉS: Bagdy Emőke pszichológus válaszolt a tőle elhatárolódó kollegáinak.

Demeter Szilárd: „semmiféle könyvet nem égetünk, nem darálunk”

Dúró Dóra, a nemzeti radikális Mi Hazánk Mozgalom párt elnökhelyettese laponként darálta le a Meseország mindenkié című könyvet, amivel egyrészt a sikerlista élére tolta, másrészt a könyvterjesztők elleni támadássorozatot generált.

„El a kezekkel a könyvektől!” – zárta a könyv ledarálása után kiadott közleményét a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE). Múlt héten azonban „gyermekekre veszélyes homoszexuális propagandakiadványra” figyelmeztető plakátok jelentek meg olyan könyvesboltok ajtaján, amelyekről a plakát kiragasztói feltételezték, hogy forgalmazza a Labrisz Egyesület kiadványát. Erre reagálva újabb közleményt adott ki az MKKE, tiltakozva a megbélyegzés ellen. „Ez már végképp nem politikai véleménynyilvánítás vagy kritika, hanem törvénysértés” – írták, felhívva a figyelmet arra is, hogy Dúró Dóra könyvdarálása óta egyre-másra kapják a fenyegető, zaklató írásos és telefonos üzeneteket a könyvterjesztők.

Dúró Dóra viszont pénteken ismét megsemmisített egy mesekönyvet, ezúttal Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á című könyvét, amelyben szerinte homoszexuális propaganda az, hogy az egyik szereplőnek nem apja és anyja, hanem két anyja van.

A hvg.hu Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját kérdezte, aki leszögezte, személyes értékrendje szerint „semmiféle könyvet nem égetünk, nem darálunk”, de azt is hozzátette, hogy nem tiltaná el Dúró Dórát attól, hogy kifejezze a véleményét, valamint, hogy aki úgy gondolja, hogy a politikus akciójával „túlment a véleménynyilvánítás elfogadható határán, az tegyen feljelentést.”

Demeter korábban közvetetten hozzászólt a vitához a Facebook-oldalán, intoleránsnak nevezve azokat, akik „elvárják” a „BLMBTQ+-propaganda” helyeslését. „A tolerancia azt jelenti: tetszik, nem tetszik, elfogadom a másság másságát. A kölcsönös tisztelet alapján azt feltételezem, hogy az ő nézőpontjából az én másságomat is elfogadja. Ha ezt nem teszi, ha azt akarja, hogy radikálisan megváltozzak, hogy olyan legyek, mint ő, akkor intoleráns” – írta. A hvg.hu-nak adott interjúban tisztázta, hogy nem tudja, hogy a Meseország mindenkié című könyv propaganda-e vagy sem, hiszen nem olvasta, viszont zavarja ha „morális nyomás” alá helyezik.

Egy település óvodáiban már betiltották a könyvet

A mesekönyvvel kapcsolatban múlt héten további magyar politikusok is megszólaltak. Elsőként még múlt vasárnap Orbán Viktor miniszterelnök, aki a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorának meghívottjaként kifejtette, hogy a Magyarország türelmes a homoszexualitás tekintetében, de van egy vörös vonal, „hagyják békén a gyerekeinket”. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a csütörtöki Kormányinfón azt mondta, hogy kiskorú veszélyeztetésének gyanúja merül fel azokkal az óvodákkal szemben, ahol felolvasnak a gyerekeknek a mesekönyvből, Csepel fideszes polgármestere pedig be is tiltotta a könyvet a kerületi óvodákban.

Szerdán Deák-Sárosi László, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársának Lázár Ervin meséi jutottak eszébe a „romboló” mesék előzményeként. A Vasárnap.hu-n közölt cikkében kifejtette, hogy a Kossuth-díjas író meséi szerinte zavarosak, öncélú képzettársításokkal vannak tele, emiatt rombolóak az óvodáskorúak számára, a nagyobb gyerekek és a „fejlődésükben megrekedt” felnőttek számára pedig legfeljebb viccesek, de semmiképp nem építő jellegűek.

Több mint 1000 magyar pszichológus szerint a könyv senkire sem veszélyes

A Magyar Nemzet csütörtökön közölte Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus véleményét, aki veszélyesnek ítélte az óvodáskorú gyermekek szembesítését az olyan „devianciákkal”, hogy két fiú egymásba szeret. Véleménye szerint 3–5 éves korban, tehát óvodáskorban kapja meg a gyermek azokat a kulcsingereket, „amelyek hozzásegítik, hogy a biológiai nemével azonos társadalmi nemben vállalja, hogy hová, azaz melyik nemhez tartozik”, és a szociális hatások, például egy mese is, olyan erőteljes hatással bírhatnak, hogy „megakadályozhatják a szabályozó gén kinyílását vagy módosíthatják azt, ami tovább is örökítődik”.

Bagdy Emőke nyilatkozatára reagálva már több mint 1000 magyar pszichológus írta alá azt az állásfoglalást, amelyben leszögezik, hogy nincsenek olyan tudományos eredmények, amelyek „azt támasztanák alá, hogy a gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül”. Emellett hangsúlyozzák, hogy LMBTQI+ embernek lenni nem deviancia. „A homoszexualitás mint betegség 1973-ban került ki a mentális betegségek kézikönyvéből, így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot” – írják.

A tiltakozó pszichológusok közleményének célja eloszlatni a Meseország mindenkié című könyvvel kapcsolatban megfogalmazott pszichológiai tévhiteket és téves információkat, amelyek gyűlöletkeltéshez és a társadalmi kirekesztés fokozódásához vezethetnek. Mint írják, „az elfogadás ellentéte, az előítéletesség, az elfogadó közeg semlegessége az adott csoport dehumanizálásához és teljes kirekesztéséhez vezethet, míg a tőlünk különböző emberekkel való találkozás – főleg, ha pozitív színben tűnnek fel előttünk – növeli a másik csoport tagjainak elfogadását. Ebből kifolyólag e könyv a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket. Lássák, hogy az említett csoport tagjai hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik.”

FRISSÍTÉS: Bagdy Emőke hétfőn újabb nyilatkozatban válaszolt a tőle elhatárolódó pszichológusoknak a Magyar Nemzetben. Kikérte magának a szakmaiatlanság és gyűlöletkeltés vádját, és elmondta, nem a mesékhez szólt hozzá, hiszen azokat nem olvasta, hanem a 3-6 éves kor közötti időszak fejlődéspszichológiai törvényeihez, ebben a korban márpedig a „gyermek a saját nemének megfelelő szülőfél magatartási mintáját tölti le automatikusan”.  Feltette a kérdést, hogy ha a többség esetében ez a biológiai és szociális nemi illeszkedés jellemző, akkor “miért oly fontos a kisebbségi folyamatokra érzékenyítés a meséken keresztül?” Véleménye szerint „ha az elfogadás és mássági tolerancia elérése volna a cél, akkor nem a 3-6 éves korra kellene koncentrálni, hanem arra a tudatos nevelési folyamatra, amely az iskoláskori időszakkal veszi kezdetét”, óvodáskorban ugyanis az említett „kisebbségi folyamatok” bemutatása ideologikus befolyást feltételez.

Boldizsár Ildikó meseterapeuta: lehetőség 9-11 éves gyerekeknek

Boldizsár Ildikó elismert magyar meseterapeuta is elolvasta a meséskönyvet, amelyről szerdai terjedelmes Facebook-posztjában Lehetőség, felelősség, eszköz címmel írt véleményt. Hangsúlyozta, hogy nem kötelező irodalomról van szó, és mint bármilyen irodalmi alkotásról, erről is mindenki szabadon eldöntheti, hogy fellapozza-e vagy sem. „Aki szeret a gyerekek kérdéseire hiteles válaszokat adni, annak jó eszköz lehet. Nem ez az első könyv, amely hasonló témákat érint. Aki eddig sem nyúlt efféle könyvekhez, megteheti, hogy ezután sem fog. Aki pedig úgy érzi, hogy jól használható segítséget kapott nyílt beszélgetésekhez, bátran forduljon a mesékhez” – írja.

A meseterapeuta véleménye szerint a könyvben szereplő mesék többsége 9-11 éves gyerekeknek lehet érdekes olvasmány. „A mesék önmagunkban sem nem építenek, sem nem rombolnak. Ahhoz, hogy egy történet bármely élethelyzetben hatni tudjon, elmélyült kapcsolatra van szükség. Ez időigényes, hosszú folyamat, önmagától nem is szokott működni. Szülőként, pedagógusként, segítő szakemberként a mi felelősségünk megítélni, hogy kinek, mikor, mit, hogyan és miért mesélünk. Úgy tűnik, hogy a nagy vitában, sokan erről az egyszerű tényről feledkeznek el. (Én például sosem meséltem Grimm-meséket a gyerekeimnek, és az unokáimnak se fogok.) A könyvben szereplő meséket 9-11 éves gyerekeknek mesélném, ha a fenti témák bármelyike kérdésként megjelenne közöttük. Az óvodásoknak túl hosszúak és bonyolultak ezek a mesék, kivéve talán nagy kedvencemet, a háromfülű Trivadarról szóló mesét” – írta Boldizsár Ildikó.