Éles vitát, indulatokat váltott ki Magyarországon a Meseország mindenkié című kötet, amely örökbefogadott, idős, az átlagostól eltérő testtel született, a hagyományosnak tekintett nemi szerepeket felcserélő vagy éppen meleg hősökről szól. A Légy szerencsés, Batbaján! című Hamupipőke-átirat főszereplője például egy roma fiú, aki zenei tehetségével tűnik ki, majd egy másik fiúval találja meg a boldogságot. A mese szerzőjével, Kovács Brigitta Efivel beszélgettünk arról, hogy miért fontos, hogy többféle mesehősről legyenek elérhető történetek, miért nem jelentenek ezek veszélyt a gyermekekre, illetve mi a felnőttek szerepe mindebben.

Dúró Dóra, a nemzeti radikális Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője iratmegsemmisítőn darálta le az általa homoszexuális propagandának minősített könyv lapjait, könyvrombolását sokan – többek között a Magyar Könyvterjesztők Egyesülete – szégyenteljes történelmi időkre emlékeztető gesztusként ítélték el. A könyv az eladási listák élére került, másrészt több tízezren írták alá azt a petíciót, amely követeli, hogy a könyvet vegyék le a könyvesboltok polcairól. Hétvégén a könyvet ellenzők és az azt támogatók is utcára vonultak Budapesten. Számított-e ilyen reakciókra?

Azt gondoltam, hogy esetleg megosztó lehet a mesekönyv néhány meséje, köztük az enyém is, de ekkora támogató és bíráló megmozdulásra nem számítottam. Legyen akármilyen visszhangja is a könyvnek, végre elindult egy nyílt párbeszéd olyan társadalmi rétegekben, felületeken is, ahol ez a téma eddig Magyarországon tabu volt.

Azonban csak akkor lehet valamit érdemben kritikával, vagy elismeréssel illetni, ha megismertük. Egy könyv esetében elolvastuk, és érvekkel alá tudjuk támasztani véleményünket. Minden egyéb megnyilvánulás csupán az adott személy egyéni félelmeinek, előítéleteinek kifejezése. Egyébként érzem, hogy a könyvet támadók iszonyú haragja mögött rengeteg elfojtott frusztráció, és félelem áll. Ezért történnek a méltatlan, buta, lejárató megmozdulások.

Miért döntött úgy, hogy jelentkezik a Labrisz Egyesület pályázatára és miért éppen a Hamupipőkét írta át? A könyvbemutatón egyébként elhangzott, hogy ezzel a mesével több pályázó jelentkezett, több meleg Hamupipőke született. Vajon miért lehetett ez népszerű választás?

Mikor elolvastam a kiírást, tudtam, hogy nekem ezzel dolgom van, és hogy főszereplőül egy fiú/férfi homoszexuális karaktert fogok választani, mert azt gondolom, hogy ez az egyik legkevésbé elfogadott társadalmi csoport ma Magyarországon.

Az ismert mese kiválasztásánál fontos volt, hogy olyan történetet találjak, melybe a meglévő „igaz” motívumokat érintetlenül hagyva az átdolgozással a mesét további értékekkel bővíthetem, illetve a szereplőkön keresztül konkrét társadalmi csoportokat mutathatok be. Ennek megfelelően komoly felelősségérzettel láttam neki az írásnak.

Talán azért volt olyan népszerű, mert a Hamupipőke egy, az ókori Egyiptomig visszanyúló történet, mely a kollektív tudat, illetve tudattalan része: a szegény lány/fiú (lásd: Benedek Elek: Hamupipőke királyfi) csodás szerencse folytán találkozik a szőke herceggel/királykisasszonnyal, egymásba szeretnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. A mese az idők során tudatos, és ösztönös átalakuláson ment keresztül, mindig az adott kornak megfelelően.

Úgy érzem, hogy a régi mesék átdolgozásával, mintegy kitártuk a múlt és a jelen kapuját. Adott szempontból a kötet valamennyi főszereplője eltér a többségi társadalom tagjaitól, mégis egy-egy ilyen őstörténet főhőseként jelenik meg, ami által egy szintre kerül az „átlagos” főhősökkel. Mindez elősegíti, hogy a való életben is egyre inkább mindenkinek elfogadásban, azonos bánásmódban legyen része.Hamupipőke eleve elesett, elnyomott a mesében. Miért fontos explicitté tenni, hogy roma és meleg?

Mert ez egy olyan mese, amiben az átélt kalandok épp egy elesett, roma fiúval történnek meg, és belső hangjára hallgatva épp egy fiúba szeret bele. Van ilyen. Miért kellene a gyerekeknek ezeket a történeteket mindig egy adott vonal mentén haladva elmesélni, mikor számtalan módon megtörténhetnek? Ugyanezt a mesét elmesélhetnénk úgy is, hogy egy színes bőrű családba kerül be egy fehér bőrű gyermek, vagy, hogy egy hallássérült lányba szeret bele a fiú, akit a szülők nem képesek elfogadni.

A Meseország mindenkié meséiben a hős, az ember egyedüli mércéje az önazonossága, és a szeretetre való képessége.

Korábban pedagógusként dolgozott és most is nevelőként dolgozik, hogy látja a mese szerepét a nevelésben? A mesehősök minták, amelyek befolyásolják a gyerek érzelmi, szellemi fejlődését, vagy csak bizonyos élethelyzeteket jelenítenek meg, problémákat mutatnak fel?

A gyerekek többek között a meséken keresztül ismerik meg a világot, önmagukat, és bizonyos élethelyzeteket. Ha azonban valamilyen szempontból nem tudnak azonosulni a főszereplővel, mert belső világukkal a karakter nem egyezik, akkor legyen bármilyen is az a minta, nem lesznek képesek követni azt. (Lásd: heteroszexuális szülők homoszexuális gyermekei, alkoholbetegek egészséges életmódot folytató utódai.) Ha viszont tudnak vele azonosulni, mert az adott karakterhez valamilyen szempontból hasonlónak érzik magukat, akkor az segíthet nekik a saját útjuk megtalálásában, az önelfogadásban. Megérthetik, hogy sem azért nem hibásak, amilyenek, sem pedig azért, amit éreznek.

Az egyik gyakran elhangzó negatív vélemény a Meseország mindenkié című kötetben szereplő LMBT szereplők kapcsán, hogy a gyerekeknek nem szabad szexuális ideológiákat közvetíteni, mert ez megzavarja őket. Tegyük fel, hogy egy olyan gyerek találkozik az Ön meséjével, aki olyan társadalomban él, amelyben a homoszexualitás tabu, problémának számít, és a többség szerint jobb, ha az is marad. Milyen hatással lehet rá? Ez mennyiben életkorfüggő és milyen szerepe van/lehet ebben a felnőtteknek, pedagógusoknak?

Ezekben a mesékben semmivel sincs több szexuális téma, vagy utalás, mint azokban a mesékben, melyeknek szereplői hetero családokat alkotnak. Teljesen ártalmatlan, és természetesen szép mesék, helyenként sok humorral fűszerezve. Azt gondolom, hogy ezt az álláspontot főleg azok képviselik, akik a könyvet leginkább hallomásból ismerik, és a homoszexuális, transznemű szavakról egyből pornográf tartalmak jelennek meg a lelki szemeik előtt.

A gyerekek ebben a könyvben találkozhatnak a világnak azzal a részével is, amit nagy valószínűséggel bizonyos formában már láttak/hallottak maguk körül, de esetleg még soha nem került náluk szóba. A tabuk, amiről nem illik, vagy esetleg egyenesen tilos beszélni, szorongást okozhatnak bennük.

A kicsik egy-egy meséből mindig annyit visznek magukkal, amennyit képesek belőle megérteni. A felnőttek feladata pedig az, hogy ott legyenek mellettük, ha kérdéseik lennének.

A könyv előszava is utal arra, hogy ezek a mesék nem csak gyerekekhez szólhatnak. Ön néhány éve kezdett el meseírással foglalkozni. Mi a mese szerepe az életében? Felnőtt olvasóként és íróként?

Olvasóként azon túl, hogy szórakoztatnak, gyönyörködtetnek, elgondolkodtatnak, segítenek az önmegismerésben, és nehéz élethelyzetekben utat mutatnak. Íróként pedig élvezem, hogy világokat hozhatok létre, illetve mutathatok be a legfőbb alapigazság szem előtt tartásával, ami a szeretet.