A Félsziget Fesztiválon a megannyi sátor, programtömb, a különböző ízlésvilágokat célzó színes kínálat más-más kultuszokat enged sejteni a háttérben - vagy inkább hoz nagyon is láthatóan előtérbe, dörgöl az orrunk alá, hiszen az ilyen szubkulturális jelenségeknek jellemző vonásuk, hogy szembetűnő külsőségekben is reprezentálódnak. Irodalmi rendezvények: kerekasztal-beszélgetések, Helikon-délutánok, slam poetry is várja a fesztiválozókat.

"Miért nem inkább Ady-kultusz?" - ez volt a Transindex által szervezett pénteki irodalmi kerekasztal-beszélgetés alapkérdése, amelyre Horváth Andor, Balázs Imre József, Keszeg Anna és Papp Attila Zsolt válaszoltak.

Kiderült, a jelenlévő irodalmárok szerint teljesen természetes, hogy mint divatjelenségek a kultuszok váltakoznak és versengenek egymással. Az első költő, aki köré kultusz szövődött, Csokonai Vitéz Mihály volt, aztán Petőfi Sándor, majd őket követte Ady Endre. Mindahányuk esetében elmondható, hogy nem csak (vagy nem elsősorban) műveik esztétikai értéke miatt jöttek létre őket körülrajongó közösségek, hanem az általuk képviselt ideológiák miatt.

Amikor ezek veszítenek aktualizálhatóságukból, vagy kevésbé instrumentalizálják, akkor idővel kifakulnak. Időszerűségük visszanyerésével pedig felerősödnek, és ebben az esetben következhetnek be túlkapások is. Ez figyelhető meg Wass Albert és Nyírő József esetében is. Az előbbinek azért alakulhatott ki kultusza, mert egy időszakban tilos volt őt olvasni, róla beszélni, ennek a szélsőségességnek a feloldása pedig egy másik fajta szélsőségességhez vezetett. Míg Wass Albertnek országszerte 47 szobra van, addig Ady Endrének 9 - már ez is igen beszédes.

Vannak körök, amelyek szinte megkövetelik tagjaiktól, hogy rajongjanak egy-egy személyiségért, ez erősíti a közösség összetartozástudatát, de olykor-olykor kényelmetlenné is válhat. Amikor iskolát választunk, azon belül osztályt, vagy valamely politikai irányzat mellett kötelezzük el magunkat, eljöhet az a pillanat, amikor megelégeljük, hogy ez a döntésünk maga után vonja azt is, hogy szeretnünk kell a hasaonló ideológia miatt egy-egy írót, költőt is, akinek stílusa különben nem győzne meg.

Az irodalmi személyiségek körüli kultuszok kialakulásában szerepet játszhat egy-egy évforduló is, a könyvkiadók marketingje, illetve lokális szinten az, hogy hol született, élt, fordult meg egy híresség. Nagyváradon például egyáltalán nem releváns a kérdés, hogy: miért nem inkább Ady-kultusz - ott ugyanis létező, a mindennapokat átitató jelenség. Természetesen elsősorban az illető magatartása, személyisége számít az irodalmi értéke mellett.

Egy-egy kultusz éltetőiről feltételezni szoktuk, hogy a középponti személyről rengeteg mindent tudnak - ilyen értelemben lehetne örülni egy újjáéledő Ady-kultusznak. Ismeretek hiányában, pusztán a valahova tartozás miatt kiállni valaki mellett, hordani valaki nevét a pólónkon, nem dicsőség. Tudást is szerezve, nyitott ésszel-lélekkel, nem túlzásokba esve viszont a személyiség fejlődését is előmozdíthatja.