Kulisszalátogatáson, mozgás-workshopon, kiállításmegnyitón vehettek részt csütörtök délelőtt azok, akik a színházi világnap alkalmából betértek a Kolozsvári Állami Magyar Színházba. A gyermekeket sem kell otthon hagyni, sőt: a sétatéri épület emeleti előcsarnoka valóságos játszóházzá változott. Az aprónép pillanatok alatt otthonosan érezte magát a színházban: a földön ülő színészekkel kézműveskedtek, mesélt hallgattak vagy élvezettel rohangáltak az egy napra piros-puha grunddá változtatott előcsarnokban.

A nagyszínpadon közben a Györgyjakab Enikő vezette műhelymunka folyt, nem túl intim körülmények között, a színpadra ugyanis folyamatosan újabb és újabb látogatócsoportok léptek a társulat tagjainak vezetésével. A workshop résztvevői azonban nem bánták a nyilvánosságot, sőt: örömmel váltak „igazi” színpadon néhány órára kicsit színészekké.

A félemeleten érdemes meglátogatni a Carmencita Brojboiu díszletterveiből készült kiállítást, amely szintén a világnap tiszteletére nyílt meg, Getting Real címmel. A művésznő munkájának máskor láthatatlan részleteit (vázlatokat, kezdeti tervrajzokat) is megmutató tárlatot Bogdán Zsolt méltatta.

„A képzelet kenderének gyantája ez. Most láthatják majd és megérthetik, mitől flúgos egy kicsit minden színész” – mondta a társulat neves színésze a III. Richárd, a Suttogások és sikolyok, a Hedda Gabler és a többi emblematikus produkció díszlettervei között. - „Egy új világ tárul elénk: az emberi érzelmek őszinte, romlatlan, páratlan szépségű forrásvidéke ez, ahol szellemileg még minden bió, nincsenek fölös és machinált adalékanyagok, nincsenek EU-konform standard méretű érzelemcseppek. Itt minden az itt és most jegyében születik meg.”

Visky András művészeti aligazgató azzal a gondolattal hívta közös ünneplésre a színjátszás kedvelőit: „ne feledjék, hogy mára már a színház maradt az egyetlen művészet, amelynek létrejöttéhez elengedhetetlen az ember közelsége.”

A színházi világnap kolozsvári rendezvénysorozatának csütörtök délutáni és esti programpontjai itt tanulmányozhatók.