Vasárnap este, a Manole mester – Az emberi galéria című előadás tett pontot a színművészetis egyetemisták egyhetes fesztiváljának végére. A Nagykárolyban már nyolcadik éve megrendezett SPOT fesztivál közel százötven fiatalt gyűjtött a Károlyi-kastély köré Romániából, Magyarországról, Szerbiából, Svájcból és az Egyesült Királyságból, hogy megismerjék egymás munkáját, módszereit, és persze azért is, hogy szórakozzanak, barátkozzanak, hisz ők képviselik a legfiatalabb generációt a szakmában. A színházi előadások mellett koncertek, könyvbemutató, filmvetítés, workshopok és konferencia gazdagították a programot, sőt, a Városi Könyvtárban egy SPOT-részleget is megnyitottak, amely idővel színházi tematikájú könyvek gyűjteménye lesz.  

Nagykárolyt valóban felrázta november végi csendes vacogásából a sok diák, a színes programok. A családoknak is felüdülés volt, hogy több gyermek-előadásra is elvihették a legkisebbeket, esténként a kastélypark, a lovarda, vagy a Iuliu Maniu iskola sportterme megtelt közönséggel, előadások, koncertek, bulik hangjai szűrődtek ki a csendes kisvárosi éjszakába. Vasárnap este megállított az utcán egy asszony, hogy elújságolja, vörösre festett nőt látott az előbb az utcán, utána meg egy szoborrá merevedett embert a kerítésen. Mi van itt?? – kérdezte levegő után kapkodva. Megnyugtattam, hogy nem bolondok szaladgálnak az utcán. „Csak színház”, tettem hozzá magyarázólag. „Színház az utcán! Ilyen hidegben! Meg fognak fázni, ez katasztrófa! Legalább kapnak érte valamit?” – kérdezte a hölgy, és nemleges válaszomra gondterhelten ingatta a fejét.

Az idei fesztivál főleg a jövőbeni tervek szempontjából volt nagyon hasznos Sarvadi Paul főszervező szerint. Amint arról már hírt adtunk, Nagykárolyban idén megalakult a színis diákokat tömörítő SPOT társulat, ennek tevékenységét szeretnék kiterjeszteni térben és időben: jövő nyáron már több, külföldi színművészeti egyetemeken oktató tanárt terveznek meghívni, és a segítségükkel egy magyar nyelvű előadást is be akarnak mutatni.

Újdonságként „A teatrológusok túlélő kézikönyve” című kötetet is bemutatták, ez lett a városi könyvtár újonnan felavatott, színházi részlegének első darabja. „Szeretnénk ezentúl minden évben legalább egy színházi kötetet bemutatni, és azzal, valamint más szakmai kiadványokkal gazdagítani ezt a részleget, amit a SPOT-ról neveztünk el. Főleg kortárs drámákból van hiány a könyvtárban, ezekből mindenképpen legalább egy-egy példányt elérhetővé akarunk tenni az olvasók számára” – mondta Paul.  

A város több mint száz éves kőszínháza évek óta felújítás alatt áll, a városháza ígérete szerint decemberre kész lesz. Elméletileg tehát esély van arra, hogy 2015-ben már ebben a gyönyörű épületben tarthatják az előadások egy részét, habár a főszervező ragaszkodik a változatossághoz a terek, helyszínek tekintetében is. „Az teszi színessé a fesztivált, hogy játéktérré alakítjuk a lovardát, a sporttermet, a köztereket; ezért nem mondanék le róluk akkor sem, ha rendesen fel lesz újítva a színház és ott is szervezhetünk előadásokat” – jelentette ki Sarvadi.

A fesztivál főszervezője még több külföldi iskola meghívására készül a jövőben, tervei elé azonban az anyagi bizonytalanság gördít akadályokat: egy-egy nagynevű európai egyetem ugyanis egy évre előre betáblázza a naptárát, Nagykárolyban viszont mindig az utolsó pillanatig bizonytalan a fesztivál sorsa a sovány finanszírozás miatt. „Van például egy litvániai színművészeti egyetem, akiket nagyon szeretnék meghívni jövőre, de legkésőbb februárban le kéne foglalnunk a szállást, a repülőjegyeket. Mi itt nemhogy februárban, de sokszor még októberben se tudjuk, hogy összejön-e a pénz a novemberben esedékes SPOT-ra. Pedig nagyon jó lenne, ha eljöhetnének, rengeteget tanulnának tőlük a mi, romániai diákjaink.”

MI mindent csináltunk még a SPOT-on? Három nyelvű slam poetry-t hallgattunk. Minden este termálvízben fürödtünk. Bicikliből, franciakulcsból, tartályfenékből készült hangszereken játszottunk. Egy magyarországi lánynak azt magyaráztuk, hogy a hozzá eljutott hírek ellenére a magyarok és románok nem ölik folyton egymást. Potom pénzért finom házibort ittunk. Levelet kaptunk a méhecskéktől. Élő szobrok után meneteltünk. És mindezt lassan, ráérősen, mert Nagykárolyban nem siet soha, senki, sehova.