Újra színpadra kerül a Bánffy Miklós Napokon bemutatott Bartók-opera a Kolozsvári Magyar Operában január 8-án, 19 órától. Az előadásban ezúttal Szabó Bálint szólista játssza a címszerepet, aki nemzetközi karrierjének élményeiről, illetve a Kékszakállú-szerepről beszélt.

Operaénekesi karrieredet Kolozsváron kezdted. Merre vitt tovább az út?

Már 1996-ban is rendszeresen volt külföldi fellépésem vendégelőadóként a budapesti Magyar Állami Operaházban, miközben a Román Állami Opera szólistája voltam. Innen először Hamburgba kerültem 2003-ban. Az ottani kétéves szerződésem alatt első fellépésként Verdinek a francia Don Carlos-ában énekeltem Fülöp szerepében, Peter Konwitschny rendezésében. Utána Selimet énekeltem A török Itáliában című Rossini-operában, amelyet Christof Loy rendező állított színpadra. Utána átszerződtem a Frankfurti Operaházhoz négy évre, ahol több nagy szerepet is kaptam, többek között Fiescót (Simon Boccanegra), Fülöpöt (Don Carlos), Mefisztót (Faust), Zakariást (Nabucco). 2009-ben hagytam ott a Frankfurti Operaházat, és azóta szabadúszó vagyok.

Az alábbi felvételen Fiesco szerepében a Simon Boccanegra operában (Athén, 2008):

https://www.youtube.com/watch?v=6-kUqyVtTCs

Énekeltem emellett Amszterdamban, a milanói Scalában, a londoni Covent Gardenben, négy produkciót a párizsi nagyoperában, kétszer felléptem a Barcelona Liceu Operában, de Svájcban, Hollandiában, Strasbourgban is többször színpadra léphettem. Különösen nagy élmény volt még Zürichben, hogy Leo Nuccival énekeltem a Simon Boccanegrát, valamint hogy Pavel Sorokin vezénylése alatt Komlósi Ildikóval előadhattuk A kékszakállú herceg várát Moszkvában, a Csajkovszkij-teremben. Igazi megtiszteltetés és fantasztikus élmény volt ezen a kegyhelyen, az oroszok számára már-már szent helyen magyarul énekelni.

A sok külföldi fellépés után mi hozott vissza? Mit jelent Neked Kolozsvár?

Elsősorban azért vagyok a kincses városban, hogy tizenegy év után újra felléphessek a színpadon, ahol pályafutásomat kezdtem még 1990 áprilisában. Énekkari művészként itt tettem meg az első lépéseimet, rengeteget köszönhetek a Kolozsvári Magyar Operának. Eltűrték a rengeteg botladozásomat, és sok lehetőséget kaptam. Az itteni intézmény nekem a kiindulási pontom, hiszen a Kolozsvári Magyar Opera énekkari tagjaként sajátítottam el az alapokat, melyekre azóta építkezem. Jó érzés újra visszajönni, főleg A kékszakállú herceg vára énekeseként.

Többször is énekelted már a Bartók-operát. Mit gondolsz a szerepről, milyen helyet foglal el a repertoárodban?

Nagyon szeretem Kékszakállút, bár kissé megviseli a hangomat, hiszen egy nehéz 20. századi zenéről van szó, az én hangom meg inkább olasz, francia, lágyabb repertoárra alkalmas. Mégis, egy teljesen más élmény saját anyanyelvemen énekelni. Ahányszor előadtuk a művet, akár koncertként, akár operaként, szívesen ejtettem ki a magyar szavakat. És bár kissé elfáraszt a zenekari tömörség miatt, örülök, hogy basszus főszerepet játhszatok, melyekből nincs túl sok, így megéri a 120 százalékosan befektetett energia.

A kékszakállú herceg vára után várhatunk még vissza Kolozsvárra?

Jó lenne, ha már a közeljövőben újra felléphetnék a kolozsvári színpadon. Beszállnék a Faustba, esetleg egy nagyobb Verdibe, de más előadásokban is örömmel fellépnék. Nagyon szívesen jönnék vissza még, amikor a programom megengedi, hiszen jó érzés újra ebben az épületben lenni, sok ismerős arcot, művészi vezetőt, kollégát láthattam újra, így olyan, mintha csak tegnap mentem volna el. Mintha hazatérnék.