Pál-Antal Sándor Mesterségem címere: Bodor Péter – Egy zeniális székely elme című kötetét mutatták be péntek délután Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A kötet a Mentor Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg.

Káli Király István, a kiadó ügyvezetője és Gálfalvi Ágnes, a kötet szerkesztője ismertette Pál-Antal Sándor könyvét. A szerző elmondta, már gyerekkorában sokat hallott a székely ezermesterről, később levéltáros korában sok olyan cikket olvasott róla, amelyek pontatlanok voltak, nélkülözték a tudományos igényességet. Később egy dokumentumfilm készítéséhez kérték a szakvéleményét, akkor határozta el, hogy ír egy tanulmányt Bodor Péterről.

A 2009-ben megszületett írás tisztázta a „Bodor-ügyeket”, ám utána még több irat gyűlt össze, így született a nagyobb tanulmány ötlete. Ám időközben a 30 oldalasra tervezett életrajzból 130 oldal lett, a 150 oldalas  füzetnyire tervezett tanulmány pedig 200 oldalt tesz ki. A kötet a rövid bevezetőn kívül három nagyobb részből áll: a Bodor életét és tevékenységét tárgyaló tanulmányból, a dokumentumokból és az illusztrációkból.

Bodor Péter a székely ember megtestesítője, akiről rengeteg monda született, akár egy kötet is kitelne azokból, ha valaki összegyűjtené – mondta Pál-Antal Sándor, aki tudományos módszerekkel, a fellelhető dokumentumok alapján vizsgálta és írta le, hogy ki volt Bodor Péter. Miközben „lerántja a leplet” a székely ezermesterről, humánus hozzáállással tárgyalja, meglátja és láttatja benne az emberi nagyságot, a zsenialitást, amelynek kiteljesedését a külső és belső körülmények megakadályozták.

Ennek a kötetnek a megírása időben is és a ráfordított energia szempontjából is sokkal többe került, mint bármelyik más köteté, ugyanis sokkal nehezebb volt a forrásanyag összegyűjtése – mondta a szerző. Kevés a hátramaradt dokumentum, – figyelmeztetett a történész, amelynek egyik magyarázata az, hogy az 1800-as évek végén a marosvásárhelyi tanács egy nagy levéltári selejtezést végzett, és amiről a hivatalnokok, illetve a kevésbé hozzáértő levéltárosok úgy vélték, hogy nem értékesek, azokat az iratokat megsemmisítették, vagy eladták a piaci kofáknak.

Kelemen Lajos történész a piacon fedezte fel, hogy a kakast, vagyis a pattogatott kukoricát értékes iratok lapjaiba csomagolják, felvásárolta az összes még létezőt, megmentetve így az utókornak azokat. A levéltárakban például csak a hivatali iratok maradtak fenn, ami Bodor életét illeti, személyes jellegűek nem. A nemrég elhunyt Józsa András helytörténész hívta fel Pál-Antal Sándor figyelmét arra, hogy édesapja, Józsa Gerő egykori történelem szakos tanár is kutatta Bodor életét, számos dokumentumot összegyűjtött, ami most szintén hasznára vált a kutatónak.

Szó esett a könyvbemutatón a marosvásárhelyi zenélő kútról, a Maroson átívelő fahídról, orgonakészítésről, ugyanakkor a pénzhamisításról, börtönéletről, eladósodásról is. Ha egy másik korba, vagy Európa másik helyére születik Bodor Péter, tanulhatott volna, képezhette volna magát, világhírű feltaláló lehetett volna – hangzott el a végkövetkeztetés a székely zseniről.