Több mint tíz éve járja a szórványvidéket, elautózik többszáz kilométerre, hogy olyan emberekkel beszélgessen, akik magyarnak vallják magukat, de rosszul, alig, vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Szucher Ervin a látottakat, hallottakat riportban foglalja össze, amelyek a Krónika napilapban jelennek meg, illetve most már kötetben is olvashatók.

A Toronyba zárt anyanyelvünk című riportkötetet hétfőn mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban. A Fehér holló sorozat szerkesztője, Szabó Csaba beszélt arról, miért tartja fontosnak, hogy ezek az írások ne csak a napilapban, de kötetben is megjelenjenek. Az újságcikk ugyanis hamar feledésbe merül, de egy kötet forgatható, lapozható és egymás mellett sorakoztatja azokat az írásokat, amelyek egy-egy ilyen út után születtek. A kötetben ugyanis 25 riport olvasható, körülbelül 50 település meglátogatásának eredményeképpen.

A könyvbemutatóra nagyon sok érdeklődő eljött, ami azt jelenti – hangzott el a rendezvényen, – hogy érdekli az embereket, a magyar közösséget, hogy mi történik a tőlük távolabb élő magyarokkal, azokkal, akiknek nem adatott meg, hogy magyar iskolába járjanak, hogy magyar színházat látogassanak. A Fehér holló sorozatot média-klubnak is nevezte Szabó Csaba, amelybe olyan újságírók kerülnek be, akik a szórványtémával foglalkoznak, elmélyülnek benne, időt, energiát nem sajnálnak erre fordítani. Marosvásárhelyről Bodolai Gyöngyi és Ötvös József nevét említette, akiknek szintén megjelent egy-egy riportkötetük a szórványról.

Kelemen Ferenc, a Marosvásárhelyi-, illetve a Bukaresti Rádió egykori munkatársa úgy vélekedett, abnormális állapot az, amiben magyarul nem tudó magyarok vannak, mert az a normális, hogy ha valaki magyarnak vallja magát, akkor magyarul is beszél.

Szucher Ervin elmondta, az elején csak kíváncsi volt, hogyan élnek a szórványban, de ez a kíváncsiság hamar szakmai kihívássá alakult. Ma már hivatásnak érzi. Elmondta azt is: egy újabb kötetnyi riportja van már készen. 

A könyvbemutatón énekelt Szántó Edit és Szántó Árpád, valamint verset mondott Mende Gaby színművész és Szucher Ágnes Bernadette színművészetis mesteriző hallgató.