Kedd este a 101 éves film, A tolonc vetítésével értek véget a Janovics Jenő Napok a Kolozsvári Magyar Operában, végszóként pedig Zágoni Bálint dokumentumfilmjéből alkothattak teljes képet maguknak a nézők arról a személyiségről, aki két színházat, egy mozit és egy filmgyárat adott a kincses városnak.

A tolonc abban a filmgyárban készült 1914-ben, amelyet Janovics Jenő alapított. A forgatókönyvet is maga Janovics írta, és az a Kertész Mihály rendezte a filmet, aki később Michael Curtizként lett híres Hollywoodban, és aki a Casablanca című alkotásáért Oscar-díjat is kapott. A némafilmben ráadásul Jászai Mari is játszik – a nagy tragikának ez az egyetlen mozgóképes alakítása, ami fennmaradt.

Habár a Janovics Napok műsorfüzetében úgy hirdették, hogy a vetítést az Opera zenekara fogja kísérni, ez végül Kulcsár Szabolcs karmester hirtelen megbetegedése miatt elmaradt. Helyette a filmmel már nagyon „összeszokott” Szép András szolgáltatta a zenei aláfestést. A fiatal zongoraművész már többször kísérte a Janovics gyárában készült filmet, és ez kellőképpen érződött is: játéka hajszálpontosan vonult együtt a szereplők érzelmi hullámzásaival és a dráma kibontakozásával.

Az elveszettnek hitt film kópiáját 2006-ban, egy New York-i pincében találták meg és 2011-ben restaurálták, az alábbiakban az eredeti és a digitális restaurálás utáni változat közti különbséget lehet nyomon követni:

Janovics úgy írt forgatókönyvet, hogy a népszínmű fordulatait dokumentumfilmes igényességgel párosította. A tolonc főhősnője Angyal Liszka, aki nagybátyjától annak halálos ágyán megtudja: anyja, Ördög Sára börtönben ül, mert 15 évvel korábban megölte férjét, vagyis a Liszka apját. A 100 évvel ezelőtti filmes technika csúcsának számíthattak azok a jelenetek, amikor az Ördög Sárát alakító Jászai Mari előtt megjelenik kislánya elmosódott alakja, illetve később Liszkának (Berky Lili) anyja szelleme. Az elárvult Liszka cselédnek áll. Úrnője persze hárpia, ura csapongó és becstelen, fiúk viszont derék, jóképű, ráadásul székely zsinóros nadrágot, hosszú csizmát és hetyke bajszot visel: Várkonyi Mihály alakítja, aki később szintén Hollywoodban vált világhírűvé.

A két fiatal természetesen egymásba szeret, a szép Liszka viszont lopás gyanújába keveredik, s ezért visszatoloncolják falujába. Szerelme a nyomába ered, és egyazon torockói kocsmában találkozik a lány, a börtönből szabadult anya, a hősszerelmes dalia és a Liszka kálváriáját okozó besurranó tolvaj. És itt jön Janovics dokumentumfilmes vénája, a kötelező happy-end ugyanis olyan népviseletes menyegzői jelenettel zárul, amely a 100 évvel ezelőtti Torockó egyik ritka, hiteles dokumentuma. Kolozsváriaknak és Kolozsvár környékét ismerőknek jóleső érzés felfedezni, hogy míg az elmúlt évszázadban a szokások, divatok, emberek teljesen kicserélődtek, addig a tájnak mily keveset jelent ennyi idő: az Aranyos völgye, a Székelykő, a Tordai-hasadék ugyanolyan volt akkor is, mint most.

Ha nem a film egyik legviccesebb jelenete folyna ott éppen (Kontráné esernyővel püföli a kocsmából kirángatott férjét az utcán, miközben a férj: „Minek az esernyő, angyalom? Hisz nem is esik!”) – valószínűleg meghatódnánk a Szabók bástyájának százéves képe láttán. És azt is jó találgatni, hogy az ismerős utcák melyik épületét láthatjuk éppen, vagy hogy a Kontrák nappalijában zajló jeleneteket pontosan melyik főtéri lakásban forgathatták, hisz az ablakon benéz a Szent Mihály templom tornya.

A Janovics Jenő Napok összefoglalójának, zárszavának is érezhettük A tolonc után vetített dokumentumfilmet.

Zágoni Bálint rendezőnek sikerült emberközelbe hoznia ezt a fáradhatatlan, küzdő, merészen gondolkodó személyiséget 75 évvel a halála után is. A Janovics Jenő, a magyar Pathé című filmből egy valódi modern személyiséget ismerhetünk meg, aki mert nagyot álmodni, de utána tudott realista módon manőverezni, amikor a megvalósításra került a sor. Kutatók történeteiből, fennmaradt dokumentumokból, fotókból és tárgyi emlékekből rajzolódik ki egy rendkívül izgalmas ember portréja. A film nagy erőssége, hogy míg végig éberen tartja az érdeklődésünket, egy gazdag életút hullámvölgyeit és csúcsait is megmutatva, a végén mégis elhinti bennünk a sejtést: Janovics megismerése ezzel korántsem ért véget, még számos el nem mondott történet várja, hogy ismét a köztudatba kerüljön.